A bagdadi konyha
(Baracskai Ferenc fényképeivel a történet végén. A képek már egy előző bagdadi történetben is feltűntek)
Megint eszembe jutott valami a 43 evvel ezelőtti Baghdad-i emlékeimből:
...a lámpagyár ...Tadji…
A kollégám és én úgy kerültünk Bagdadba, egy véletlen folytán, hogy az útlevelünk már le volt fordítva arabra, mert Líbiába készültünk. Irakról szó sem volt, de behivatott egyszer az igazgatónk az irodájába és kérdezte van e kedvem Bagdadba menni dolgozni. Fiatal voltam es kalandvágyó igent mondtam. Úgy, hogy az ottani helyzetről fogalmam lett volna. Nagyban ment már az Irak - Irán háború...ha tudtam volna...
110 km-re voltunk az iráni határtól. A harcok lent Basránál folytak...nem mindenki bírta ezt idegekkel. Volt, aki 2 hét után hazajött.
Akkoriban kb. 3000 magyar dolgozott Irakban. Marjai József külker. miniszter iraki látogatása után került sor arra a döntésre, hogy az ott dolgozó emberek ellátását meg kell oldani, mert addig mindenki azt evett, amit tudott.
Ketten voltunk szakácsok. Amikor megérkeztünk konyha meg nem volt, csak a konténer állt, ahol a későbbiekben a konyhánk működött. A konyhafelszerelés 2 hét múlva jött, amit ki lehetett szállítani repülővel, edények, fűszerek, apróságok. Ez idő alatt nem főztünk mert nem volt konyha.
Ez a felkeszülés időszaka volt, ami örökre emlékezetes maradt nekem… Azóta is elmesélem mindenkinek, aki nyavalyog, hogy nem jó a kaja vagy nincs mit enni…stb. hasonlók.
Szóval megérkeztünk és nem volt konyha. Jó messze mindentől a sivatagban, ahol a lámpagyár épült.
A fiuk azt ettek, amit otthonról hoztak zacskós levest, de főtt ételt nem…azt mi sem, mert nem volt mit főzni...és nem volt hol főzni. Szerencsere otthonról vittem a poggyászomban egy rúd teli szalámit és ez az, amit soha nem felejtettem el.18 egymást követő étkezes számomra ez a teli szalámi volt, kenyérrel. Más nem, és ezt simán túléltem! Nem panaszkodtam, nem nyavalyogtam tudomásul vettem a helyzetet, amiben éltünk. Nem volt az olyan rossz!!! Volt mit enni, ez volt a lényeg!!
Lassan felépült a konyhánk, megjöttek a felszerelések Magyarországról Bagdadban. Frank (Réthelyi Feri, Baracskai Ferenc megjegyzése) és Kerényi Laci bácsi megvette nekünk a fagyasztóládákat a hűtőket,meg a tűzhelyeket, gázpalackot.
Amikor beindult a főzés,3600 fils (The fils is a subdivision of currency used in some Arab countries, such as Iraq and Bahrain) volt egy hétre a kaja egyszer eljött a bagdadi magyar nagykövet látogatóba, kérdezte mennyibe kerül a kaja mondtam 3600 fils egy hétre, Azt válaszolta, ennyiért ő is itt étkezne...
(A mai árfolyamon számolva ez nekem is nagyon alacsonynak tűnik, 1 fils ≈ 0,000255 HUF, ezért Andor kérlek nézz utána! megjegyzés Baracskai Ferenctől)
Végül beindult a konyhánk es 124-en étkeztek nálunk.
Szep volt ...jó volt... :)
Ez jutott most eszembe és üdv azoknak, akik élnek még az akkori csapatból!
Érkezés Bagdadba
képen balról: Kerényi Laci, Horváth Magdi (számviteli vezető), Csöre( a helyi iroda titkárnője), Réthelyi Feri
Ebéd a Tunsram irodában
balról, Réthelyi Feri, Horváth Magdi ,Kerényi Laci, Baracskai Feri
Vasárnapi grillezés a sivatagban,
Réthelyi Feri és jómagam (Baracskai Ferenc).