A cefre

Nem árulok el nagy titkot azzal, hogy ha elmondom, milyen nehéz volt Iránban alkoholos italhoz hozzájutni.

Azok a kollégák, akik a teljes relaxáció elérése érdekében szerettek volna némi nemű alkoholhoz jutni, igyekeztek minden lehetőséget megragadni ennek érdekében. Miután minden olyan forrást kimerítettek, ami lehetőséget biztosított az egyébként rendkívül rossz minőségű és drága pancsolt cucc beszerzésére, támadt egy korszakalkotó ötlet.

A piacon ugyanis igen nagy mennyiségben és csodálatos minőségben nem utolsósorban elérhető áron állt rendelkezésre a szőlő és egyéb gyümölcsö. Volt egy két kolléga, akinek volt némi tapasztalata a bor készítésében. Megszületett tehát az ötlet és megkezdődött a szükséges anyagok beszerzése. Nem volt egyszerű dolog pl. beszerezni a viszonylag nagyméretű műanyag tartályt, amiben majdan a bort erjesztik. Be kellett szerezni hozzá szűrőket meg olyan erősebb tésztaszedő kanalat, ami alkalmas volt a szőlő préselésére. Miután a szükséges kellékek beszerzése megtörtént megkezdődhetett a szőlő beszerzése és a szüret.

A három mindenre elszánt ember - Halcsik Misi, Szekrényes László és Bacsa Pista - nekiállt a szőlő szemzésének és a préselésének. Ez a munka egyébként rendkívül fárasztó volt és nem kis mértékben vette igénybe a készítők türelmét és kitartását, miután az első edény megtelt musttal gondoskodni kellett arról is, hogy a keletkező gázok ne legyenek érezhetőek és a muslincák se tudjanak bejutni a tartályokba. Ez így ment tovább, míg a második tartály is meg nem telt.

Eljött a legnehezebb időszak a várakozás időszaka. Naponta ellenőrizték az erjedés ütemét, mert nem volt szabad se megfáznia sem pedig túlmelegedni. Úgy bántak vele és úgy dédelgették, mint egy kisgyerekkel szoktak. Nos, nem akarom túl hosszú lére engedni a történetet, sikerült a készítmény és igen nagy becsülete volt. Olyannyira, hogy egy palackbor el lett téve karácsonyra, aminek mindenki nagyon örült. A cefre erjesztésének is meglett a gyümölcse, hiszen az ügyes szakemberek leleményének köszönhetően egy nagyon komoly lepárló is elkészült minek eredményeként a pálinka kérdése is megoldódott.

Ennek kapcsán szívesen emlékszem vissza Halcsik Misi és Szekrényes Laci kollégáimra és az ottani telepítési igazgató Kerényi Laci bácsira.

Béke poraikra nyugodjanak békében.