A fegyver kisérlet

VTG Szerelde-marós (VTG-s évek 1986-2007)

Valamikor a 90-es évek közepén a Szerelde egyik szegletében dolgoztam a Fekete Sándor csoportjában. Major Attila kollegámmal, kísérleteket folytattunk a hatfontos tábori ágyú miniatürizálása érdekében, kizárólag otthoni felhasználásra. A rézágyú el is készült, egy E400-as eszterga segédletével és ha jól emlékszem, 6mm-es csapágygolyó volt a muníció és alufóliába tekert gyufafejről lekapart vörösfoszfor volt a "lőpor" amelyet gondosan az ágyúgolyó előtt beletömtünk a fegyverbe. Az így előkészített "ágyú" működéséhez már csak hő kellett. Ezután már csak a minden műhelyben megtalálható villanyrezsót kellett felhevíteni és rátenni, majd ballisztikus pályára állítani szemmértékkel. A kísérletet csekély érdeklődés övezte, csak a két "fejlesztő" bámulta az egyre melegedő tömegpusztító fegyvert. Mivel a Szerelde ez idő tájt eléggé kihalt volt, nem számítottunk forgalomra a gépek közt. Az ágyú csak melegedett és melegedett, szomorúan állapítottuk meg, hogy valahol hibáztunk.

Talán 5 perc telhetett el, amikor a raktár felől megjelent a Németh Sándor, akinek az átellenes sarokban volt irodája és a nálunk lévő mosogatóból szokott vizet vinni időnként. Mikor aztán éppen elhagyta azt a képzeletbeli sávot, amelyen a becsapódást vártuk.... eldörrent a rézágyú és óriási csattanás hallatszott. Szemben egy lemezpolc volt a kész munkák számára, ennek a polcnak a hátsó takarólemeze fogta fel a golyót és apró kis krátert nyomott a vaslemezbe.

Megdermedtünk mind a ketten. Németh Sándor megperdült és csodálkozva nézett, mert semmi látható nyoma nem volt a zajforrásnak, mi átvettük kamuflázsként a csodálkozó tekintetét és így már hárman vizsgáltuk a terepet, eredmény nélkül, majd ment mindenki a dolgára.

A kísérlet után napokig hüledeztünk Attilával az eseményeken és a teljes lefegyverzés mellett döntöttünk.