A Félvezető Fejlesztés "hátvédsora", a "megvalósítók".

Szubjektív arcképek, ahogy én láttam őket.

Egy "jól focizó" csapat attól jó, hogy minden posztján kiválóan képzett és szívvel-lélekkel hajtós emberek dolgoznak. Így volt ez a Félvezető Fejlesztésen is. A vezetésről és a középpályásokról már megemlékeztem a "Tungsram történetek" korábbi írásaiban, de ugyanilyen fontos, hogy mögöttük megbízható, lelkes, hozzáértő emberek legyenek, akik megvalósítják a vezetés szándékait és terveit, teljesítik az elvárásokat. Megítélésem szerint a Félvezető Fejlesztés "hátvédsora", a megvalósítók kiemelkedő teljesítményt nyújtottak. (Ezt a teljesítményüket egyébként magukkal vitték akkor is, amikor a félvezetőt leválasztották az Izzóról. Ez a csapat volt a meghatározó az "utódállamokban" is és az ő elévülhetetlen érdemük, hogy a félvezető – rengeteg névváltozás után, ma, mint Vishay Hungary – továbbra is él és nyereséges a Fóti úton – miközben a Váci út 77-et lassan beszántják és behintik sóval… "Nem halok meg egészen" – mondhatja Horatius után az Izzó is. ---- Ami pedig Gyöngyös szintén elévülhetetlen félvezetős érdemeit illeti – ez a sztori gyöngyösi tollra vár. )

Lehetetlen feladat a teljes megvalósítói kört bemutatni; ez több száz ember volt. Emiatt szelektálni muszáj és ezzel teljes mértékben elfogult kényszerülök lenni – ezt az elfogultságot fel is vállalom, nem is titkolom. A rendkívül rövidre szabott arcképek azt mutatják, ahogy kollégáimat én magam láttam-látom; elnézést kérve egyúttal mindazoktól, akik ugyanolyan jogon követelhettek volna maguknak említést, mint az általam kiválasztott nyolc személy. Hiszem azonban, hogy az általam kiválasztottak – mint a csepp a tengert – tükrözik a Félvezető Fejlesztés nagyon képességes, lelkes és sikeres egészét.

Szakács Benőről már többször is szó volt ezekben a történetekben; ő volt nekem a legkedvesebb munkatársam. Nagy tudású, mindig segítőkész, csendes, de határozott mérnöke volt ő a Méréstechnikai Labornak, akivel rengeteget szakmáztunk együtt. (Ez a társaság a tudás mellett azzal tűnt még ki, hogy csapatként dolgozott és csapatként is kiváló volt.) Benő egyáltalán nem volt beosztás-mániás; nem is egyszer úgy kellett rábeszélni, hogy a felkínált magasabb beosztást elfogadja – bár nem volt kishitű; inkább szerény (esetenként túl szerény) volt. Így volt ez egészen a Vishay Hungary műszaki vezér-helyettesi posztjáig, amit egyébként – mint az összes korábbit is – kiválóan, de mindig emberségesen, a feladatait mindig megoldva látott el.

Oláh Sanyi a karbantartók főnöke volt; erőteljesebb elektronikai, mint mechanikai érzékkel. Nagy tudása mellett hallatlanul egyszerű ember benyomását keltette – és ő tényleg egyszerű, de nagyszerű ember is volt. Csapatát nagyon jól összetartotta; a gépek-műszerek állapota sose hagyott kívánnivalót maga után. Az általa irányított társaság kiemelkedő szakmai tudású és nagyon összetartó volt; munkájukat – mint a TMK-ét is – úgy lehetett jellemezni, hogy ők akkor dolgoznak a legjobban, ha semmi dolguk nincs. (Vagyis a berendezések a korábbi karbantartások miatt jól működnek, nem kell hozzájuk nyúlni.) Oláh Sanyi és csapata köztiszteletnek örvendett a Félvezető Fejlesztésen.

Turányi Eszti (Turányi Gáborné Párducz Eszter) velem egy időben lépett az Izzóba és egy helyen is dolgoztunk vele: a germánium mesa tranzisztorok vonalán. (Sőt, az elején még a technológiai fázis is azonos volt: ő a mesa tranzisztorok vákuum-párologtatási műveletsoráért felelt és én is abban ügyködtem) Eszti kedves, barátkozó, csendes, magabiztos szakmai tudású, megbízható és mindig hadra fogható munkatárs volt; később más pozícióiban is – merthogy mint gyakorlatilag mindenki más, ő is "elfajzott": később a félvezető eszközök mérését irányította vezetőként. (Ennek a váltásnak több oka is volt, mint egy: a vákuumpárologtatás chipgyártási technológia és a mesa germánium tranzisztorok fejlesztésével - általában a germánium eszközökével és később általában a chipgyártással - az Izzó felhagyott). Eszter mindig jó kedélyű és kiegyensúlyozott személyiség volt alapos szakmai ismeretekkel; rá is mindig lehetett számítani. Máig is, jóval a nyugdíjba vonulásunk után is tartjuk a kapcsolatot – mint egyébként a felsoroltak zömével is.

Balogh Tánya a Kijevi Műszaki Egyetemen végzett, diplomás villamosmérnökként. (Az Egyetemen a Villamosságtan tanszék vezető professzora Tányát "A Villamosságtan tanszék büszkesége" néven jellemezte.) Rendkívül alapos elméleti elektronikai képzettsége volt és emiatt is – az én megítélésem szerint – Magyarország legképzettebb és legsikeresebb integrált-áramkör konstruktőre lett. A Tungsram által kifejlesztett és gyártásba vett integrált áramkörök zöme az ő eszét-kezét dicséri. Később fokozatosan átcsúszott a kereskedelmi tevékenységbe és a "Tungsram-utód" szervezetekben már kereskedőként – anyagellátóként - logisztikusként irányította a rábízott társaságot. Híres-(hírhedt) volt arról, hogy milyen mértékben és harcosan kiállt minden egyes beosztottjáért. Kiváló csapatot épített és a "Vishay-díj" büszke tulajdonosaként, mint a Vishay Hungary vezérkarának tagja vonult nyugdíjba. (A Vishay-díj volt a legmagasabb kitüntetés, amit a cégnél el lehetett érni.)

Láz Józsi is a dr. Motál György által irányított Konstrukciós labor munkatársa volt. A felsoroltakhoz képest egy "generációval" később állt munkába. Csöndes, kissé visszahúzódó – emiatt néha bizony faramuci – fizikus volt, akinek azonban rengeteg esze volt. (Jellemző, hogy az egyetem elvégzésekor valamilyen fizikai elméleti kérdésen a vizsgán összevitatkozott a vizsgáztató professzorral – és miután a tetejében neki volt igaza, annak rendje és módja szerint ki is vágták a vizsgáról. A megismételt vizsgán aztán csillagos ötössel végzett.) Józsi inkább elméleti tudásával tűnt ki, emiatt a félvezetők elméleti kérdéseivel foglalkozott, kevésbé a technológiával. Előbbi munkája azonban kiválóan alkalmazható volt egy-egy szokatlan vagy nem várt jelenség (gyártási probléma) okának és így megoldásának felderítésében. Csöndes, megbízható végrehajtója volt a Félvezető Fejlesztés faladatinak.

Arató Tiborné Gizike a Mesa kísérlet gyártás művezetője volt; mintegy 100 dolgozó tartozott irányítása alá. Kemény kezű, de emberséges és megközelíthető vezető volt, aki azonban semmiféle bratyizásra nem volt hajlandó; mindenkivel szemben megtartotta a szerinte szükséges távolságot. Megítélésem szerint emiatt egy kissé magános is volt; nem volt semmi csapatnak az elvárhatónál szorosabb tagja. Munkáját tökéletesen ellátta, az üzem vezetésének kiemelkedő minőségű segítő társa volt. Kiválóan tudott fegyelmet tartani, bár egyénisége miatt beosztottai inkább féltek-tartottak tőle, semmint tisztelték vagy pláne szerették. Gizike számára a fegyelem és a kitűzött feladatok maradéktalan teljesítése volt az elvárások elsője és legfontosabbja. (Öt sajnos a későbbiek során szem elől tévesztettem…)

Bodor Magdi középiskolai végzettségű "segédszemélyzet" volt. Csendes, de kiváló csapattárs; a végletekig megbízható és áldozatkész munkatársként állt rendelkezésre. Mindenhez értett; a fejlesztő csapat mindenese volt és nem is lehetett olyant kérni, amit ő egy szóra – és kiválóan – el ne végzett volna. Magatartása és emberi habitusa miatt a Felvezető Fejlesztésen általános közszeretetnek örvendett és képességeit, szolgálatkészségét mindenki elismerte. Jó volt Magdival egy csapatban lenni, mert csöndessége dacára optimista és mindig segítő szándékú, mást lelkesíteni mindig kész kolléga volt. Sajnos, fiatalon ragadta el őt a rák.

Szeidl Anikó adminisztratív területen dolgozott; ő volt a Zanati -Telegdy vezetői páros titkárságának vezetője. Agilis, nagyon határozott, feladatait pontosan értő vezető – néha túl határozott és főnökei érdekét-akaratát tűzön-vízen át "kihajtó" - munkatárs volt. (Ezen ellentmondást inkább nem tűrő, "nagyasszonyos" természete miatt néhányan nemigen szerették; azt mondták, hogy ő a főosztályvezető vezetője. Pedig nem erről volt szó; Anikó egyszerűen végrehajttatta mindazt, amit főnökei az adott személy feladatául róttak.)

Anikó Telegdy Gyurit követte és ő volt a titkárságának vezetője akkor is, amikor Gyuri már a MEV termelési vezér-helyettese volt. Amikor a MEV Vezérigazgatói titkárság vezetője egy éves fizetés nélküli szabadságra ment, az én első gondolatom is Szeidl Anikó volt a pótlására. (Később aztán – Anikó képességeivel össze nem függő egyéb okok miatt - mégse ő került a titkárságra.)

----- És ó, még hány, de hány kiemelkedő "hátvéd-társ" érdemelné meg, hogy néhány sort kapjon… Nem nyolc, hanem akár nyolcvan kiváló munkatárs nevét is fel tudnám itt sorolni. A meg nem említés oka semmiképpen nem szakmai vagy emberi kvalitás, hanem szimplán e sztori térfogati korlátai.