A fény és az árnyék

Adalék az Egyesült Izzó és Villamossági Rt fejlődéstörténetéhez

Egy 2016-ban írt és publikált tanulmányom kiegészített változata

I.Rész

Az 1896- ban alapított Részvénytársaság, szó szerint a saját maga teremtette fényben, sikert sikerre halmozva töretlenül tündökölt, 1944-ig, amikor is a második világháború kimenetele, majd a gazdaság szocialista átalakítása tartósan a világgazdaság árnyékos oldalára sodorta. Sikeres időszakát az a hatalmas szellemi tőke alapozta meg, amelyet a társaság koncepciózus jövőképét kialakító, és azt szívós következetességgel megvalósító Aschner Lipót, az első vezérigazgató teremtett meg, többek között a kutató, fejlesztő labor létrehozásával. Ebben a részlegben, amely később a Kripton lámpa megalkotójának, Bródy Imrének a nevét vette fel, és vonult be az ipartörténelembe, olyan kapacitások kutattak, akik Wiener, Neumann, Teller, Gábor Dénes kortársaiként, velük kapcsolatot tartva alakították a világ fényforrás iparának irányát, és fejlődésének dinamikáját. Az, hogy a Tungsram elsőként vezette be az Edison által alkalmazott izzított szénszál helyett a Volfrám huzalt, és ezzel megháromszorozta a lámpa fényét, az akkori világszínvonal fölé emelte a céget, olyan neves versenytársak között, mint a Siemens, a Philips, a General Electric. Ezt az előnyt, a spiralizált, majd duplán spiralizált Volfrám szál bevezetésével tartani tudta, és az 1930-as években kifejlesztett és gyártásba adott Kripton lámpa megalkotásával vitathatatlanná tett.

A cég ekkorra a legszélesebb körű lámpaválasztékkal rendelkezett, és az egész világra kiterjedő külkereskedelmi hálózatán keresztül uralta a világpiac jelentős részét. E mellett sikeresen működött a telefónia,azelektronika és a híradástechnika fejlesztése és gyártása terén is.

Ezt a siker sorozatot roppantották meg, majd törték derékba a világháború következményei. Bár a vállalatot kiterjedt nemzetközi kapcsolatai és szervezetei miatt nem tudták államosítani, "kvázi Rt."- ként, de gyakorlatilag ugyan úgy működtették, mint a többi államosított céget a szocialista gazdaságban. Megfosztották külkereskedelmi jogától, leválasztották róla a kutató laboratóriumát, s alá rendelték a központi vezérlésű tervutasítások rendszerének.

Ettől kezdve, a cég - amely több évtizedes múltja, és Újpest vele szimbiózisban történt fejlődése miatt mindig is több volt egy gazdasági vállalkozásnál,- latens vállalati politikája arra irányult, hogy kitörjön ebből a "béna kacsa" helyzetéből, visszaszerezze önállóságát, újra építse nemzetközi kapcsolatait, és a világpiacon ismét jelentős tényezővé váljon. Miután a "gazdaságpolitika" felismerte, hogy ebből az országnak is haszna származhat, a vállalatnak sikerült ezt, előnyére fordítani, és az ötvenes évek végén visszanyert külkereskedelmi jogával élve megkezdte a háború előtti kereskedő házainak, és kapcsolatainak felélesztését.

Bekapcsolódva a világgazdaság "vérkeringésébe", a cég gyors fejlődésnek indult, és a hetvenes évekre sikeres lámpafejlesztésekkel és erre alapozott export offenzívájával, az ipar, jelentős nettó deviza kitermelőjévé vált.

Ezek a részleges sikerek azonban nem tudták rekonstruálni a "dicső" múltat. Ennek okai részben a dicső múltból, másrészt pedig a magyar gazdaság, - mint külső környezet - korlátolt kondícióiból eredtek.

A dicső múltat, túlnyomó részt zseniálisan gondolkozó vegyészek és fizikusok teremtették meg. Kétségtelen, hogy a lámpában létre hozott fény, bonyolult vegyi, fizikai és termodinamikai folyamatok eredménye. Ez a tény azonban úgy rögzült a vállalati filozófiában, hogy "Jó lámpát" a vegyészek és fizikusok tudnak csak csinálni. Ezért a vállalat műszaki gárdájában mindig nyomasztó túlsúlyt képviseltek, dacára annak, hogy tudományuk a laboratóriumon kívül nem nagyon volt érzékelhető. A gyártás technológiai és technikai vonatkozásai kevéssé érdekelte őket, ezért ezek színvonala és a konstrukció között egyre nagyobbá vált a minőségi különbség. Ez a valódi tömeggyártás körülményei között egyre nyilvánvalóbbá vált, különösen az alkatrész gyártás és ellátás terén. Annak ellenére, hogy a vállalat, jelentős gépgyártási kapacitással rendelkezett, technológiai innovációja egyre inkább elmaradt a versenytársaitól. Ezt a körülményt az is táplálta, hogy az export offenzívához szükséges gyártási kapacitás, csak extenzív módon, és az újpesti törzsgyár kerítésén kívül volt megoldható, részben az ott nem bővíthető hely hiánya, részben az alkalmazott vegyi technológiák kritikussá váló környezet szennyezése, és részben a fejlesztés szűkös finanszírozási lehetősége miatt.

Ezért kézenfekvő megoldásként kínálkozott az egyre jobban teljesítő mezőgazdaságból felszabaduló munkaerő foglalkoztatására beindított vidéki ipartelepítési program kihasználása. Így a műszaki, technikai innováció helyett, a cég először kooperációs kapcsolatokat épített ki az ország egész területén, volt gépállomásokkal, kis vállalatokkal, majd felvásárolta ezeket, és letelepítette a legszükségesebb eszközöket. Ezzel pillanatok alatt tizenvalahány vállalata lett Kisvárdától Zalaegerszegig, és vált harminckét ezer főt meghaladó létszámú nagyvállalattá.

Ez a nagyságrend, sajnos nem párosult célszerűen felépített, hatékonyan működő szervezeti struktúrával. Kialakult az ilyen nagyvállatokat, általában jellemző, a valóságtól elszakadó feudalisztikus vezetői hierarchia és vezetési mód, amely a hatékonyságát limitálja, a folyamatait rugalmatlanná teszi, jelentősen csökkenti költségérzékenységét és reakciósebességét.

Ez mind abból ered, hogy a világpiacon mozgó kereskedelmi szervezet perdöntő magabiztossággal lebeg a vállalati struktúra fölött, abból szinte kiszakítva, amelynek minden igényét azonnal ki kell szolgálni. Alatta van a központ, mindent tudó és mindent jól csináló szervezeteivel, és ez alatt működnek a gyárak, amelyek "semmit sem csinálnak jól". A "központ és a periféria" viszonyrendszerében e miatt folyamatosan nő a centrifugális erő, amely hosszabb távon széttördeli a rendszert.

A problémákat növeli, hogy a gyárak a vállalati struktúrában helyzetüket és lehetőségeiket tekintve tovább hieralizálódnak. A késztermék kibocsátók vannak a figyelem homlokterében, az alkatrészgyártók rovására. Ebből egyenesen következik, hogy a struktúra minden elemének érvényesülése a lobbi- erejétől függ, másrészt, az ebből kialakult érdekellentétek, a körbe mutogatás és a megoldandó feladatok, a felelősség áttolása mások hatáskörébe állandósul, mint "hatékony" munkamódszer.

Ez a szervezeti struktúra és működési rendszer jellemezte a céget, amikor a hetvenes évek végén beléptem, és elvállaltam, a hajdúböszörményi spirálgyárának igazgatását.

Folytatása következik...