A fény és az árnyék   (befejező  rész)

2022.07.03

IV. Befejező rész

A VAG ilyen eredményes fejlődése és kiegyensúlyozott működése közben alakult át a vállalat valódi részvénytársasággá, ami után 1989 végén, a General Electric, részvénytöbbségi tulajdonosa lett a cégnek. Ez jelentős változást okozott, mindkét vállalat helyzetében. Egyfelől a GE az eddig két százalékos, alig észrevehető jelenlétét az 500 milliós európai piacon egyből 16%-ra növelte, másrészt kikapcsolt egy erős versenytársat, amelynek fejlett teljes vertikumú gyártó bázisainak megszerzésével, eredményesebben vehette fel a versenyt nem csak Európában, hanem a világpiacon a Philipssel és az Osrammal szemben.

A Tungsram, mint magyar vállalat megszűnt, csak a márkanév és a dicső múlt maradt meg emlékként magyar tulajdonban, és az a remény, hogy a GE tartós szereplője lesz a magyar gazdaságnak.

A GE megismerve a Tungsram erősségeit és gyenge pontjait erőteljes racionalizálás keretében mind Amerikában, mind Európában megszűntette a párhuzamos gyártásokat, a korszerűtlen és gazdaságtalan gyártóhelyek rovására. Így, többek között, bezárta a Cleveland-ben működtetett Volfrám gyárát, és a világban működő összes GE érdekeltséget, a kiválósági központtá fejlesztett VAG látta el Volfrám alkatrészekkel. Ez a feladat a spirál és elektróda-gyártást megkétszerezte. A gyár termékeinek mintegy 52%-a Európában,36%-a Észak Amerikában, 12%-a pedig egyéb export relációban került felhasználásra.

A Tungsram szervezeteinek integrálása a GE-be, az irányítási és vezetési stílus "amerikanizálása" megterhelő, rengeteg negatív élményt nyújtó folyamatát sok gyárigazgató kollégámmal együtt nehéz volt megélni. A kommunikációs nehézségen túl, nyomasztó volt a harmadik, sőt sokadik vonalból ideszalasztott,

nem tudni mihez értő, de kivétel nélkül küldetés tudatos amerikai munkatársak elképesztően primitív ötleteivel megbirkózni. Szembesülni az "ötletrohamokon" alakított fejlesztési, termelési és költségcsökkentési stratégiákkal, a "csapat építés" "cserkész" múltamat idéző módszereivel, és még sok mindennel, amiken mi régen túljutottunk. Végül sokkoló volt az a felismerés, hogy a GE személyzeti politikájában az alkalmazottaknak nincs se múltjuk, sem jövőjük, csak jelenük, mert a múlt az lezárult azzal, hogy fizettek érte, a jövő pedig nem rájuk tartozik, mert mindenkinek van főnöke, aki megmondja, hogy mit csináljon ma, amit ha teljesít marad, ha nem, akkor kirúgják.

Azt is fel kellett ismernünk, hogy az igazgatókat egy-egy szervezet élén sűrűn kell cserélgetni, mert hajlamosak az elkényelmesedésre, ami miatt nem tudnak kellő eréllyel követelményeket támasztani, a maximális profit elérése érdekében. Ebben a státusban a szakmai hozzáértés teljesen leértékelődött.

Végső soron sok tapasztalattal lettünk gazdagabbak, és megtanultunk értekezletek közben hamburgert zabálni.

A fényforrások gyors technikai fejlődése alaposan átrendezte a lámpa választékot. Elég utalni előbb a kisnyomású gázkisülő lámpák, a kompakt fénycsövek, majd a LED fényforrások megjelenésére. Ezek csökkentették a Volfrám igényt, és szerepét a fényforrás iparban, de a VAG működését még hosszú ideig biztosította a hagyományos lámpák kereslete.

Ugyanakkor a GE felismerte, hogy nem tudja elérni azt a vállalatpolitikai célját, hogy amit csinál, abban első, de legfeljebb második legyen a piacon, és a fényforrás divízió leépítésébe kezdett. Ennek folyamán, az akvizíciókor a Tungsram mintegy húszezerre tehető létszáma a magyar állammal kötött "stratégiai partner" szerződés ellenére hatezerre csökkent. Ekkor úgy döntött, hogy végleg felszámolja a fényforrás ágazatát.

Mivel hatezer ember egy idejű elbocsátásának ódiumát nem vállalta fel, keresett és talált Georg Bauer személyében egy alkalmas közreműködőt, aki vállalkozott a lassú halál levezénylésére. Egy újabb Magyar Állammal kötött stratégiai partnerség keretében, folyamatos győzelmi jelentések kommunikációja mellett sikerült is néhány év alatt a hatezer főt háromezer egyszázra redukálni, amikor is bejelentette ezerhatszáz dolgozó csoportos elbocsátását, és 2022 májusában csődöt jelentett. A megmaradó ezerötszáz ember a Tungsram még meglévő eszköz állományának állag megóvására sem elég, nemhogy egy ilyen jellegű válságból való kilábalásához. Ez a csoportos elbocsátás a VAG jelenlegi kétszáz nyolcvan fős állományából százhetvenet jelent. Meg tudja valaki mondani nekem, hogy egy valaha mintegy kétezer emberrel három műszakban termelő gyárban száztíz emberrel mit lehet kezdeni?

Ez lett az eredménye az árnyékból való kitörés, és a dicső múlt rekonstruálására irányuló törekvésünknek, a Volfrám iparunkban, ami szakmai szempontból sikeresnek mondható, dicséretes mérnöki munkát és erőfeszítéseket takar, de a nagy múltú Tungsram történetében ma már csak egy említésre méltó epizód.


És ismétlésként egy korábbi részben már szerepelt kép. Gyárigazgatók.
Álló sor:  Vaszily Gyuri; Salgó Román; Pakot Sanyi; Smidt Feri; Sinkó Antal; Horvát Laci; Csatári Zoli; P.Szabó. Ülő sor: Uhrin Pista; Horváth Miklós; Nagy Lajos; Gábor András; Csedreki László; Tisljár Pali.