A fény és az árnyék (folytatás)

III. Rész

Először is első lépésként, a problémák megközelítése érdekében, egy minden ismert hibát, lehetséges okait és következményeit feltáró helyzetképet rögzítettünk, és a kollektív bölcsesség alapján, felmértük a spirálgyártás technológiai színvonalát, technikai eszközeinek állapotát, majd meghatároztuk az előrelépés lehetséges módozatait. Erre építve felvázoltunk egy középtávú fejlesztési tervet, és megterveztük az ehhez szükséges szervezési, műszaki fejlesztési cselekvéseket.

Ezt követően:

-Csökkentettük a Molibdén huzalok méretválasztékát, és szabványosítottuk mindkét fém huzaljainak méreteit.

-Ez alapján bevezettük a Molibdén és Volfrám huzalok "válogató párosítását" a gyártásba adás feltételeként. (pluszos - mínuszos) Ezzel megteremtettük, és állandósítottuk, a tömeggyártás szigorú méretpontosságát biztosító irányítási alapfeltételt.

-Jelentősen emeltük a gyártásba adott tételnagyságokat, (mindegy tízszeresére). Ez maga után vonta a spiralizálási és izzítássi technológiák műveleti sebességének növelését.

-Összeállítottuk a mintegy ezer spirál típus számítógépes kezelésére alkalmas műszaki adatbázisát, létrehoztuk az ezt karbantartó és fejlesztő szervezési osztályt a vállalatnál elsőként olyan számítóközpont kialakításával, amely a termelésirányítást is támogatta.

-Megteremtettük a minőségellenőrző szervezet egzakt munkájához szükséges fizikai és vegyi minősítő laboratóriumokat.

-Önálló műszaki fejlesztési osztályt hoztunk létre, kísérleti műhellyel, és technológia orientált géptervező részleggel, amely lehetővé és szükségszerűvé tette a korszerű, CNC gépekkel ellátott saját gépgyártás megszervezését. Ez megteremtette, a gyártás tömegszerűségének megfelelő, korszerű, magas műszaki színvonalú elektronikus vezérlésű spiralizáló gépek, új rendszerű energiatakarékos izzító berendezések és egyéb eszközök beállításával, a gyártás színvonalának emelését, és a kezelő létszám jelentős csökkentése mellett, a napi három millió spirálgyártó kapacitás kiépítését. Ezek okán, a szakadási hossz 10000 méterre nőtt.

-Ez a napi teljesítmény cca. 150 kg Molibdén huzal, és hulladék kioldását tette szükségessé. Ez a hagyományos vegyi technológiával és eszközrendszerével kezelhetetlen nagyságrendet jelentett, és olyan nagytömegű nitroxid gáz keletkezését generálta, amely az akkori környezetvédelmi előírások kibocsátási küszöb értéke, fellegekbe nyúló kéményt igényelt volna. E mellett az esős napokon a gyár környezetében hulló és a földön tócsákban szikkadó savas eső (ami korábban majdnem a gyár leállításához vezetett), változatlanul megengedhetetlenül szennyezte a környezetet. E mellett a jelentősen megnőtt felhasznált sav regenerálása, ennek elhelyezése, és a különböző szennyező maradékainak kezelése megoldatlan maradt. Így került sor, a molibdén magkimarás és nagytömegű hulladék egyidejű, zárt rendszerű, feldolgozás technológiájának szabadalommal védett megtervezésére, és elektronikusan vezérelt félautomata eszközrendszerének kialakítására, amely a mai napig változatlanul eredeti állapotában működik. Ez a rendszer nagyságrenddel kevesebb savfelhasználás mellet megoldotta a sav folyamatos regenerálását, és újbóli felhasználását is. E mellett a nitroxid gázokat molibdén savvá alakítva lehetővé tette, hogy a folyamat végtermékeként szilárd halmazállapotú molibdén oxid port nyerjünk, amelyet a nyugat berlini Herman- Stark céggel kooperációs kapcsolatban értékesítettünk. A CMV (Komplex Molibdén Visszanyerő) üzem létrehozása, a gépgyártás megteremtése mellett döntő tényezőjévé vált a spirálgyártás mennyiségi teljesítőképességének és állandó magas minőségi színvonalának.

Ezek az eredmények, érzékelhetően megnövelték a gyár súlyát, és szerepét a vállalati struktúrában. Egyre több központi szervezet ismerte el, és nyújtott támogatást elgondolásaink megvalósításához. végül, a nyolcvanas évek derekán beérett az a felismerés, hogy a továbblépéshez elengedhetetlen a három külön álló gyár, és ezzel a mesterségesen háromfelé szakított technológia szerves összekapcsolása. Így létre jött -nem kis ellenszélben - a Tungsram egységes Volfrám ipara, három telephelyen működő négy gyáregységgel, amelyeknek élén egy- egy - gyáregység vezető főmérnök állt. Csákó Jóskát a fém gyáregység, Jády Jenőt a huzal gyáregység, Pávai Jóskát a spirál gyáregység és Mádi Pétert a gépgyáregység főmérnökeiként végzett hozzáértő, kitűnő teljesítményük okán kell, név szerint megemlítenem.

Eben a célszerűen szervezett, "Vákumtechnikai Alkatrész és Gépgyár" -ban, (VAG) meg lehetett oldani a gyártás "bemenő alapjelére" hangolt, a technológia minden fázisában visszacsatolással ellenőrzött folyamat elektronikus vezérlését, és így elérni, a kívánt eredményt.

Nem mellékesen, az addig három külön álló gyár mintegy 3500 dolgozói létszámával szemben, a VAG csupán 2100 foglalkoztatottal oldotta meg a feladatait, jelentősen növelve ezzel a termelékenységét.

A fém gyáregység, a MÜFIKI és a vállalati Volfrám kutatás közös munkássága és eredményei alapján, sikeresen megoldotta a különféle lámpafejlesztések által megkövetelt tulajdonságokkal bíró GK jelű Volfrámfém típusok gyártását. Ezeknél Alumínium, Szilícium, és Kálium dópoló anyagok bevitelével, lehetővé vált az úgy nevezett Grósz kristály létrehozása, ami azt jelentette, hogy a drót húzása során, egy-egy fonalszakasz, egyetlen kristály megnyújtásával jön létre. A kristályhatárok érintkezésénél, a dópoló anyag képezte buborékok biztosítják a megnyúlt kristályok szilárd kötődését. Ez a "non sag" (nem belógó) tulajdonság, különféle speciális lámpáknál, és a rázás szilárdságot megkövetelő autó lámpáknál bírt nagy jelentőséggel.

Ennek kifejlesztésében Mészáros Pista munkássága volt jelentős.

A gyár e mellett átvette az árambevezető elektródák gondozását, amiknek szintén nagy tömegszerűségű gyártását (cca. napi hatmillió darab), a huzal gyáregységében szervezte meg. Ez a széles választékú, többféle fémből összetett, lánggal és tompahegesztéssel egyesített speciális alkatrész, különösen a gépfejlesztés terén jelentett komoly kihívást, amit a gépgyártó gyáregység, sikeresen megoldott. A gépgyártás egyébként mind fejlesztési mind gyártási kondícióiban annyira megerősödött, hogy portfolióját különféle vákuumtechnikai eszközökkel kiegészítve (pld: Vákuum szivattyúk), export tevékenységre is vállalkozott.

Ebben a nagy volumenű gyárfejlesztésben komoly szerepet vállalt és sikeresen működtek közre Virág János, Hiripi András, Zelizi Sándor és Szalóki Imre.

Befejező rész következik...