A füldugó
A 2006-2007-es években a GE Lighting tervezett egy Oroszországi terjeszkedést, amelynek keretében egy normállámpa gyártó bázis kialakítását tűzték ki célul.
Ennek érdekében több utazás, gyárlátogatás és tárgyalás történt, amelyeknek résztvevője voltam, mint az akkori Nagykanizsai Normállámpa Gyár igazgatója.
Egyik ilyen utazás során történt az alábbi eset.
Egy nyolcfős küldöttséggel utaztunk Szaranszkba, a feladatunk az ottani gyár felmérése volt és egy lehetséges koncepció kialakítása, amennyiben ott lehetne egy GE GLS gyártóbázis.
Moszkvából vonattal utaztunk Szaranszkba, négyfős hálókocsikban voltunk, este indultunk, reggel érkeztünk.
A mi hálófülkénkben volt egy Hajdúböszörményi kolléga, csak a monogramja szerepeljen itt, GY I-nek hívják.
Este megittunk valamit az étkezőben aztán visszavonultunk "aludni". Én általában idegen helyen rosszul alszom az első napokban, a vonaton meg aztán főleg nem számítottam sok jóra az éjszakát illetően.
De, ami történt az engem is sokkolt...sajnos elkövettem azt a hibát, hogy nem én aludtam el elsőnek.
Én elég sok horkoló emberrel találkoztam már életem folyamán, de amit GY I barátom művelt az mindent visz. Azzal kezdte, hogy kb. fél percig nem vett levegőt, teljesen csendben volt, aztán olyat horkantott, hogy attól egy szibériai barnamedve fejvesztve menekült volna a tajgában és ezt ismételte kitartóan. Teljesen mindegy volt, hogy hanyatt feküdt vagy oldalt, csak nyomta keményen...
Én komolyan aggódtam az életéért, egész éjjelem azzal telt, hogy fél percig hallgatóztam él-e még a kolléga aztán meg jött a robbanás...
Én alul aludtam, Ő felül, próbáltam rugdosni az ágyát, de semmit sem ért. Így telt az éjszaka, reggel, mint a mosott rongy, úgy szálltam ki a vonatból.
Letelt az egy hét, közeledett a visszaút. A vonatjegyek Szatmári Pistánál voltak, Ő osztotta ki, én már előre megkörnyékeztem, hogy lehetőleg ne kerüljek a kollégával egy fülkébe hazafelé.
Így is lett, Márkus Laci barátom (az Üvegtechnológiáról) került helyettem abba a fülkébe.
Indulás után lefekvés előtt egy bontatlan csomag munkavédelmi füldugót vettem ki az ingem zsebéből és Lacinak adtam.
Minek ez - mondta - nem megyünk már gyárba...
Jó lesz majd valamire, mondtam neki komolyan, tedd csak el.
Reggel, amikor kimentem a fülkéből Laci a folyosón álldogált (lehet, hogy az egész éjszakát ott töltötte?) és az ujjával fenyegetett.
Éreztem, hogy valami van a mögött, hogy füldugót adtál, de azért erre nem gondoltam - mondta.
Aztán jót nevettünk.