A garancia

A Tungsram GE-s korszakában a Moszkvai Iroda vezetőjének egy angol úriembert neveztek ki. /Tényleg úriember volt, akiben mélyen gyökerezett hazája felső középosztályának habitusa: műveltség, tapintat, mélységes demokratikus elkötelezettség, emberi-erkölcsi tisztaság, jószándék, de jó adag türelmetlenség, nehezen leplezett felsőbbrendűségi tudat. / Én lettem az Iroda második embere, aki az orosz gyárakkal és a nagy, szakmai vevőkkel foglalkozott, így az én reszortom volt a Moszkva közvilágítását üzemeltető Moszgorszvet-tel való kapcsolattartás.

Jóban lettünk annak vezetőjével, egy akkor már hatvanas éveihez közeledő egykori villanyszerelővel, akit Budapestre is meghívtam feleségestől a Tungsram gyár és Budapest meglátogatására. Nagynyomású nátrium lámpát adtunk el nekik, de higanylámpát is. Velük zajlott le angol főnököm "USAID" /United States Agency for International Development/ -es kalandja, aminek keretében Moszkva sok ezer nátrium lámpás komplett GE lámpatestet kapott ajándékba az USA kormányától (erről korábban írtam).

Mindezek megtörténte után következtek a dolgos hétköznapok, amikor egyes fényforrások itt-ott kiestek. Ilyenkor a Moszgorszvet-nél az volt a szokás, hogy a tönkrement lámpákat a villanyszerelők ládákba gyűjtötték, amit vissza kívántak hozni az irodánkba azzal, hogy cseréljük ki azokat. Felvetettem, hogy a kiesésnek sok oka lehet, meg kell vizsgálni a lámpatesteket, a hálózati körülményeket, s azt is szeretnénk látni, hol, hogyan, mivel vizsgálják a lámpákat.

A Moszgorszvet meglepődött. Ahhoz szokott, hogy vevői pozíciója igen erős: a gazdag orosz főváros cégéről volt szó, amely példát mutatott minden szempontból az ország többi városának, ezért konkurenseink az első szóra szaladtak kicserélni a meghibásodott fényforrásokat. Így operáltak például a románok, akik – mint kiderült – konkurenseink voltak.

Én elmondtam a Moszgorszvetnek, hogy mi azért nem szaladunk kicserélni a lámpákat, mert tudjuk, hogy azok jók. Mi világelső lámpákat gyártunk, a lehető legjobb minőségben. A mi termékeinket pontosan a nagy fényáram és hosszú élettartam miatt vásárolják. Aki szalad kicserélni a kiesett fényforrásokat, az valószínűleg nem ennyire biztos azok minőségében. Ők visszavágva megkérdőjelezték, hogy a Magyarországon gyártott Lucalox-ok minősége megfelel az Amerikában gyártottakénak, gondolván - de néha ki is mondván – "ti is szocialista ország voltatok, ti is csak olyanok vagytok, mint mi".

Budapesten Hirman László volt a garanciális ügyek gazdája, akivel igen jól – félszavakból is – megértettük egymást. Az oroszok keménykedtek, de mi közöltük velük, hogy csakis a garanciális ügyek intézésének rendjében cselekedhetünk. Megkeresték a főnökömet, aki kérdőre vont, de amikor felrajzoltam neki a teljes képet, kénytelen-kelletlen egyetértett a helyes cselekvés módjában. Hirman László Moszkvába érkezett. Megnéztük a Moszgorszvet mérőbázisát, megbeszéltük velük garancianyújtási gyakorlatunkat (garanciát nagy tételre adunk, szerződésben lefektetett feltételekkel, a telepítés és kiesés idejének regisztrálásával stb.) Bizonyos – kis – darabszámot László jóváírt.

A későbbiekben az orosz fél folytatta gyakorlatát: több vevőtől vásárolt. Fontosabb útszakaszokon és csomópontokban a közlekedés biztonsága és a felelősségtől való félelme miatt továbbra is GE márkát használt.

Másik érdekes eset volt a higanylámpa ügy: északi orosz városból jelentették, hogy nagy hidegben nem gyújtanak a frissen tőlünk vásárolt higanylámpák. László bevonva lámpatechnológusokat és fejlesztőket, közölte a megoldást: minden egyes lámpa, mielőtt behelyezik a lámpatestbe, el kell, hogy veszítse "szüzességét": próbapadon be kell gyújtani és égetni egy darabig, ami után azok nagy hidegben is gyújtani fognak az oszlopokon. És lőn! Miután ezt megtették, a baj megoldódott. Később hallottam, hogy ilyen probléma felmerült Svédországban is.

Még egy eset, amire emlékszem: PAR infralámpákat vásárolt egy belorusz vállalkozó, melyek – állítása szerint - gyorsan kiégtek. Odautaztunk, megnéztük a körülményeket. Elhoztunk magunkkal néhány fényforrást, hogy a törzsgyárban bevizsgálják. Hamarosan jött az ukáz Budapestről: jóváírni az egész tételt! Ilyen is volt. Mellesleg ekkor járhattam Belarusz azon részén, ahol valamikor a nyugatról menekülő zsidókat az Orosz birodalom letelepítette, ahonnan származott többek közt Marc Chagall festőművész. Máig őrzi a vidék a valamikori chagalli hangulat maradványait.

A boltokban árult GE normállámpákkal kapcsolatban egyszer az 1000 órás élettartam került terítékre. Az orosz gyártók szervezetének képviselője felkeresett bennünket, figyelmeztetve, ne merészkedjünk túl messzire, mert ez a piac az ő piacuk, ahol mi betolakodók vagyunk. Kifogásolta, hogy reklámjainkban kiváló minőséget ígérünk, azzal "kérkedünk". A normállámpa az normállámpa - mondta, az mindenkinél egyforma. Ez akkor történt, amikor Oroszországban megnyíltak az első szupermarketek, bennük a GE márkájú, pompás csomagolású lámpákkal. Bennünket az orosz gyáriak egyrészt árulónak tartottak, akik korábban ott ültünk velük a KGST-ben, most meg feszítünk a multi mellett, másrészt sajnáltak: na, ezeket most jól kizsákmányolják!

Ők akkor a rendszerváltásuk elején tartottak még, a sokkterápia közepén, a szerkezeti átalakulások kezdetén. El sem tudták képzelni, mi vár rájuk: hogyan kopasztják meg őket jött-ment félbűnöző vállalkozók, akiket csakis a szovjet örökség elsinkófálása fog érdekelni.

Sok szerencsétlen, hiszékeny, Szovjetunióban kitenyésztett embernek nem fért a fejébe, hogy végig kell nézniük, ahogyan fényes nappal, semmitől sem zavartatva kirabolják őket: elveszíti "köztulajdon jellegét" mindaz, amiért hősiesen végig dolgozták, ha kellett, végig szenvedték a szovjet érát.

Akkorra már levették Oroszországban a műsorról a népnyúzó földesuras, pocakos tőkéses kizsákmányolós mesét, amelyben arra ösztökélték a népet, hogy a Párt vezetésével, elfordulva a vallás ópiumától, a progresszív emberiség oldalán áldozza fel magát a proletariátus győzelméért a nyugati imperializmus elleni háborúban, a boldog jövő érdekében.

Az új, akkoriban alakuló mese szerint a KGB vezetésével, az egyetlen igaz hitet hordozó ortodox egyház oldalán áldozza fel magát a népéhez hű orosz ember a rothadó és támadó Nyugattal szemben vívott harcban, megvédve hitét, földjeit, amelyeket valamikor a szent Orosz Birodalom meghódított. Oroszország létérdeke, hogy megőrizze, sőt erősítse világpolitikai befolyását, amiért, ha kell, megismétli második világháborús európai "kiruccanását".

Mindenesetre bevizsgáltattunk az orosz gyárak normállámpáit Budapesten. Azonnal látni lehetett: sem a búra üvege, sem a wolframszál, sem a fej, sem más komponensek minősége, sem az összeszerelés nem felelt meg a GE-Tungsram minőségi előírásainak.

Ezúton is köszönöm Hirman Lászlónak a remek együttműködést. Aki tud felőle, kérem, adja át.