A gépbeállítók

(61 évvel ezelőtt történt!?)

Azt minden volt Tungsramos tudja, hogy több évtizeddel ezelőtt, nem automatizált sorokon gyártották a fényforrásokat. Azt viszont kevesebben, hogy az automatizálás hiányában milyen sok tennivaló volt annak érdekében, hogy a gépek - a legkevesebb selejt gyártása mellett - folyamatosan tudjanak termelni. A Gépbeállítók voltak, akik ezt a szerteágazó feladatot megoldották. Néha ugyan többféle módszert követtek, de mindig mindent megtettek a folyamatos gyártás érdekében.

A gépbeállító

Pár hónapos szerkesztői tevékenység után rájöttem, hogy a rajztábla mellett ülve - akármilyen lelkesen tanulmányozom a rajzokat - soha nem fogom megismerni a lámpagyártás rejtelmeit.

Azt tudtam, hogy - soroknak csak a legnagyobb jóindulattal nevezhető - úgynevezett "Duplex" sorokon, 1200 lépés/óra sebességgel folyik a gyártás. (Tulajdonképpen - a technológiának megfelelően - egymás után elhelyezett gépekről volt szó.) A félkész termékeket, az egyik gépről a másikra, a gépek mellett dolgozó nők kézzel rakják át. A spirál, "tálcába" rakását, a ballon adagolást és a fejfűzést is figyelembe véve, 14 - 16 nő végezi a könnyűnek egyáltalán nem nevezhető munkát.

Ez a "lexikális" tudás nem elégített ki. Szerettem volna "élőben" látni, hogyan működnek a rajzokból megismert gépek. Közel kerülni azokhoz, akik működtetik a sort. Megismerni - legalább nagyjából - a feladataikat és a munkájuk során felmerült problémáikat. Megkértem ezért Kertész Béla főkonstruktőrt, engedjen be - legalább egy napra - a Lámpagyárba. Ott lesz segítségem, mert az a Héger Ferenc volt a Lámpagyár vezetője, akit az "atléta időkből" jól ismertem.

Ahogy megkaptam az engedélyt, másnap már mentem is.

• Franci bácsi, szeretném gyakorlatban megismerni, hogyan készül az izzólámpa. Adtam elő jövetelem célját.
• Ennek nagyon örülök. Végre egy szerkesztő, aki kibújt az elefántcsont toronyból.Remélem hasznodra válik majd amit itt látsz és meg fog óvni attól, hogy olyan szerkezeteket tervezzél, ami a táblán tökéletesen működik, a valóságban pedig kínlódás annak az élete, aki kénytelen vele dolgozni .
• Eltölthetek egy pár órát olyan szaki mellett, aki a gépeket kezeli?
• Természetesen, de az nem egyetlen szaki. A gépek beállítását, műszaki felügyeletét, a gyártott termék minősségének ellenőrzését és a menet közben szükséges beavatkozásokat - egy soron belül - három Gépbeállító végzi. A feldolgozandó alkatrészek méretének és minőségének szórása, a gáz, levegő és oxigén nyomásának ingadozása, valamint a gépek működésének bizonytalansága, folyamatos figyelmet és szükség esetén gyors intézkedést igényel. Mindegyik nagyon ügyes fiú, egy csavarhúzóval, egy kombinált-fogóval és esetleg egy kalapáccsal (Ezt sok esetben a kombinált-fogó helyettesítette.) - a legtöbb esetben - minden menetközben jelentkező problémát sikerrel megoldanak.

Először az Állványgyártó gépet ismerd meg. A Feri az egyik legjobb beállító ezen a területen. Sokat tanulhatsz tőle.

Így kerültem a Kovács Ferenc "keze alá". Először mindent elmondott, a gépről és annak működéséről, majd a finom "hangolás" rejtelmeit ismertette. Ezek közül is - ahogy ő mondta - a legfontosabbat, az égők beállítását. Egyértelmű volt, hogy érti a szakmáját és imádja a gépét.

Neki köszönhetően, mintegy két óra alapos "oktatás" után, a C24 gép működését és az üzemeltetés fortélyainak egy részét,elég jól megismertem,

Jött a műszakváltás és ezzel egy új gépbeállító.

Nem volt olyan szimpatikus, mint a Feri. Nem túl lelkesen, de tudomásul vette, hogy ott álldogálok a gép mellett.

• Engem ugyan nem zavar. Ha valamire kíváncsi, kérdezzen, de ne nyúljon semmihez! Nemcsak azért, mert megégetheti a kezét, hanem elállíthat valamit. Morogta a bajusza alól.

Ezzel - magában dúdolva - nekiállt az égők ütögetésével és a szelepek gombjának csavargatásával átállítani, a közben folyamatosan gyártó gépet.

• Ezt miért csinálja? Kérdeztem.
• Hiába magyarázom annak a balféknek, hogyan állítsa be az égőket, ha normális állványokat akar produkálni. Reménytelen eset! Falra hányt borsó a Feri meggyőzése. Minden nap, minimum egy negyedórám rámegy, mire rendbe hozom a gépet

Azonnal mentem a Franci bácsihoz.

• Ez az új ember mindent elront, amit a Feri csinált.
• Nem hiszem, hogy rosszat csinál. Ő is szuper a szakmájában. Mindkettőtől csak tanulhatsz.

Visszaballagtam és hallgattam, hogy hogyan is kell a C24-et, jól beállítani. Milyen legyen az egyes pozíciókban a láng képe és mi kell ahhoz, hogy tökéletes állvány, jöjjön le a gépről.

Jó félóra után abbahagyta az ütögetést és elégedetten nézte művét. Mivel mindent rendben talált, elsétált a ballont adagoló hölgyekhez és félszemét a C24-en tartva, azokat szórakoztatta.

Egy darabig nézegettem a különböző adagolók működését, majd megszállt a kisördög. Lehajoltam és úgy csináltam mintha az égőket szabályzó szelepeket piszkálnám.

Rohant hozzám.

• Ember, mit csinál? Nem megmondtam, hogy ne nyúljon semmihez!
• Csak a lapítás utáni égőkhöz akartam adni egy kis oxigént. Úgy láttam, valamiért csökkent az oxigén mennyisége. Nem volt olyan éles a láng magja, mint ahogy maga mutatta.
• Meg kell az embernek őrülni! És nekilátott a "hiba" kijavításához.

Az oxigén szeleppel kezdte, majd mindent újra beszabályozott. Nem maradt el az égők szögének módosítása sem, fogójával jókat ütött rájuk. Egészen kimelegedett a munkában, közben folyamatosan káromkodott.

• Látja mit csinált? Állíthattam be újból az egészet.
• Az ez idő alatt készített állványokkal mi lesz?
• Mi lenne? Beforrasztják és lámpa lesz belőlük.
• Akkor meg minek kellett újra beszabályozni az égőket?
• Azért, mert nem mindegy, hogy.... Szóval nem mindegy !
• És most minden a legnagyobb rendben?
• Most, hogy újra beszabályoztam, ismét tökéletes.
• Néztem az órámat, 8 percig dolgozott rajta.
• Látja, ennyit kellett dolgoznom maga miatt. Mondtam, hogy ne

nyúljon semmihez.

• Én szót fogadtam. Nem nyúltam semmihez sem. A saját beállítását korrigálta, majdnem tíz percig.

Mereven rám nézett. Pulykavörös lett. Földhöz vágta a fogóját és elrohant az irodába. Közölte a Héger elvtárssal, ha én nem tűnök el azonnal, akkor ő megy el.

Franci bácsi választása egyértelmű volt.

Azt hiszem, a két gépbeállító gyakorlati oktatásának a következménye, hogy bár a későbbiek során - ha nem is annyira "mélyrehatóan" - megismertem a többi gépet is, de számomra a "kedvenc" mindig az Állványgyártó maradt.

A C36 Állványgyártó gép.

Amikor a 2000-es sor tervezésekor kiosztották a feladatokat, "természetes", hogy én kaptam az állványgyártót, és megtervezhettem a C36-ot.