A gyógyszer vizsgáló

Mint laikus, nem gondoltam, hogy amikor az orvos az injekció beadása előtt - mielőtt kinyitotta volna - megrázta az ampullát, majd a világosság felé tartva, átnézett rajta, azt ellenőrizte, nincs e benne valami nem kívánt szennyeződés.

Természetesen a gyártók arra törekedtek, hogy - nemcsak steril - de szennyeződésmentes termékek kerüljenek a gyógyszertárakba.Csomagolás előtt, minden egyes ampullát átvizsgáltak. A tisztaság ellenőrzését nem az orvosokra bízták, a doktorokat csak egy végső ellenőrzésre kérték fel. A gyárakban manuálisan, szemrevételezéssel ellenőrizték, mi van a gyógyító folyadékon kívül az üvegcsében. Hölgyek "serege" rázogatta - általában ötösével - a vizsgálandó terméket, majd egy 100 W-os izzó elé tartva, döntötték el, hogy csomagolhatók vagy sem. (Elképesztő, hogy mi minden előfordult a gyártásból kikerülő ampullák némelyikében. Az üvegszilánktól kezdve, szőrszálakon át, a legkülönbözőbb anyagok úszkáltak a folyadékban!) A gyógyszergyárakban a vizsgálatot végző nők, általában a gyártás 1 -1,5%-át selejtezték le, fizikai szennyeződés miatt. (Ha a tervteljesítés úgy kívánta, ezt a számot csökkenteni lehetett!)

Egy Haas nevű hazánkfia, feltalált és szabadalmaztatott egy olyan eljárást, amellyel vizsgálni lehetett - emberi beavatkozás nélkül - a lezárt gyógyszerampullákban lévő folyadék fizikai tisztaságát. A magyar gyógyszergyártást az ötlet nem érdekelte, viszont a német Strunk, gyógyszeripari gépeket gyártó cég megvette a találmányt, de nem tudni mi okból, nem hasznosította, hanem a páncélszekrényébe zárta.

A hatvanas években - hazai gyógyszergyártásra alapozva - komplett gyógyszergyárakat adott el a Magyar Állam, Egyiptomnak. Az egyiptomiak hallottak a Haas - féle vizsgálati eljárásról és kérték, hogy a szállítandó gyárakban gépi úton legyen megoldva, a lezárt ampullák vizsgálata.

A szabadalom német tulajdonosa, még tárgyalni sem volt hajlandó a szabadalom átadásáról, ezért a KFKI kapta azt a feladatot, hogy találjanak ki egy másik módszert, a fizikai szennyeződést tartalmazó ampullák kiszűrésére.

Két fiatal fizikusnak, sikerült is egy új ötlettel megoldani a feladatot. A vizsgálandó ampullán polarizált fényt vezettek át és ezzel valamint fényérzékelők segítségével kimutathatóvá tették a szennyeződést.

Mivel az egyiptomi gyógyszergyárakba készülő gépek közül néhányat a Tungsram gyártott le, mi kaptuk azt a szép feladatot, hogy tervezzünk olyan berendezést, amelyik a KFKI szabadalom alapján vizsgálja az ampullákat. A szabadalom csak az elvet írta le, nekünk kellett megoldani, többek között olyan feladatokat, mint az egyenként vizsgált ampullák részére sötétkamra biztosítása, vagy az ampulla felületén lévő, illetve a folyadékban található szennyeződések megkülönböztetése. (Ugyanis, csak olyan ampullák kerültek selejtezésre, melyeknél a szennyeződéseket a folyadékkal együtt, mozgásba lehetett hozni.) Az összeszokott konstrukciós és kivitelező gárdánk érdeme, hogy sikerült egy olyan, formatervezett, vizsgáló berendezést megtervezni, majd elkészíteni, amelyik alkalmas volt, óránként 3200 darab ampullát minősíteni.

Megkezdtük a próbákat. A mechanika és az elektronika szinte tökéletesen működött, a gondunk a "megfelelő" minőségi szint meghatározásánál jelentkezett. A "technológiai" hátteret a Kőbányai Gyógyszergyár biztosította. Ők adtak a próbákhoz 120 darab - beszámozott - átvizsgált ampullát és egy jegyzéket arról, hogy melyik tiszta és jónak minősíthető, illetve melyikben milyen szennyeződés található. Állították, hogy a hölgyek minősítése megbízható, bárhol ellenőrizhetjük.

Családi protekciómmal élve, a Chinoinhoz fordultam. Mezey Barna, a gyár akkori főmérnöke, volt szíves fogadni és amikor előadtam, hogy a 120 darab ampullát szeretném megvizsgáltatni, mielőtt leültük volna a szobájában, odaadta a titkárnőjének intézkedésre. Udvarias beszélgetésünk, még a kávézáshoz se érkezett, amikor hozták az eredményt: 31 darab jó, a többi selejt.

• Tulajdonképpen mire kellenek ezek a minősített ampullák? Kérdezte a főmérnök úr.
• Egy szennyezettséget vizsgáló gépet készítettünk, annak a beállítását akarjuk ezekkel elvégezni.
• Sárika! Legyen szíves küldje le a Külföldi Szállítmányozásra és kérje meg őket, hogy alaposan nézzék át. Intézkedett Mezey úr.

Amíg a vizsgálat eredményére vártunk, elmagyaráztam a gép működési elvét és ismertettem felépítését. A főmérnök úr pedig elmondta, milyen nagy gond megfelelő személyeket találni, akik hosszabb ideig képesek a minősítést megfelelő szinten végezni és nagyon jó lenne ezt géppel kiváltani.

Megérkezett a vizsgálat eredménye: 59 selejt, a többi jó!

A főmérnök urat kihívták, mert telefonon keresték. Amíg várakoztam, elővettem azt a jegyzéket, amellyel azonosítani lehetett a számok alapján, hogy melyik ampullában milyen szennyeződés található. Gondoltam megnézem mit selejteztek le az itteniek.

Közben visszajött a vendéglátóm:

• Látom nézegeti a selejteket. Sok esetben, nagyon nehéz eldönteni, hogy melyik a jó és melyik a selejt. Nekem sem sikerül mindig.
• Nekem aztán még kevesebb az esélyem a sikerre. A kőbányai MEO eredményeivel akartam összehasonlítani az ittenieket.
• Ezeket onnan kapták?
• Igen. Beszámozták őket és adtak egy jegyzéket, hogy melyik mit tartalmaz.
• Sárika! Hívja fel a Kálmán bácsit. (Mintha kicsit idegesebb lett volna a hangja.)

A Kálmán bácsi jött. Elvitte az ampullákat és egy félóra sem telt el, hozta az eredményt: 83 selejt, a többi jó.

A kőbányai és a Chinoinban végzett minősítésnek csak egyetlen egy biztos pontja volt, az, hogy a szennyeződések létének megállapítása teljesen bizonytalan. Az általunk tervezett gép viszont reprodukálni tudta a méréseit. Többszöri átengedés után 95%-os biztonsággal ismételte meg az eredményeit.

A GYV1 névre "keresztelt" berendezés, minősítő "szemét" - hogy mekkora szennyeződést vegyen észre - tíz fokozatban lehetett élesíteni. Ha arra a nagyságú szennyeződésekre állítottuk be, amelyeket a kézi ellenőrzés során figyelembe vettek, akkor a selejt 2,5 %-ra emelkedett. Ha viszont az 1-1,5 %-ot kívántuk tartani, akkor viszonylag nagyméretű üvegszilánkokat is elengedett. Amikor a tízes - szuper - fokozatra állítottuk be, a gyártás selejtje a 4 %-ot is elérte.

A gép megjelenési formája, teljesítménye és az, hogy nagy biztonsággal reprodukálni tudta méréseit, mindenkinek nagyon tetszett. A több szabadalommal védett megoldásairól a szakemberek elismerően nyilatkoztak. Bemutatásra került és díjat nyert a BNV-n. Karriert azonban nem futott be. Az volt a hibája, hogy "nagyon jó" volt.

Ilyen szigorú "ellenőrrel" a gyárak nem kívántak dolgozni. Arra hivatkoztak, az orvos felelősége a végső ellenőrzés. Eddig sem voltak nagyobb reklamációk, ezután sem lesznek! (Az egyiptomiakat is meggyőzték, hogyha géppel minősítenek, milyen problémát okoznak saját maguknak. Azok hallgattak a "jó szóra" és igényükről szép lassan lemondtak.) A megbízhatóságon túl az, hogy az ellenőrző személyek szemét a 100 W-os izzó, idő előtt tönkreteszi és az, hogy jelentős létszámot takaríthattak volna meg, nem volt ellenérv, a megszokott kihozatali szám megtartásával szemben.

Lehet, hogy a Strunknál előre látták a géppel való minősítés buktatóit és nem kezdtek a fejlesztésébe. Biztos, ami biztos, a szabadalmat megvették és eltették jobb időkre.

Azóta több évtized telt el. Nem tudom hogyan alakult az elmúlt idő alatt a lezárt ampullák ellenőrzése. Az biztos, hogy a vizsgálati módszerek területén hihetetlen fejlődés ment végbe. Az alakfelismerő rendszereknek se szeri, se száma. Továbbá - gondolom - ma már az ampullák töltés előtti tisztításánál és a töltésénél olyan technológiát alkalmaznak, melyek jobban kiszűrik a fizikai szennyeződéseket, mint a "Mi időnkben".

Mégis azt látom, hogy a háziorvosunk, mielőtt feltörné az ampullát, finoman megrázza és megnézi, hagytak e benne a gyártók, oda nem illő dolgokat.