A kis "nagy" ember és a hivatali szék

Amikor 1981. márciusában csatlakoztam a Tungsram gazdasági csapatához, még teljesen újdonságnak számított, hogy valaki csak úgy kívülről belépjen ebbe a családba, ahol generációk, családok nőttek fel és dolgoztak együtt. Kiss Attila, gazdasági igazgató, akivel már előtte együtt dolgoztam, vitt a Tungsramba és felajánlotta a pénzügyi vezetői posztot, amit később több más is követett. (lásd egy régebbi 2019.06.10.-i Karrierem története 1. weboldalt)

A közvetlen főnököm akkor dr. Németh József főkönyvelő volt, akivel az "ENSZ palota" 10.emeletén közösen birtokoltunk titkárságot. Kapcsolatunk már a legelején jól alakult, harmonikusan tudtunk együtt dolgozni és gondolkodni. Együtt jártunk reggel munka előtt úszni a Duna parti Tungsram strandra is. Az ebédhez csatlakozott hozzánk felesége Margitka és az ő testvére Klári is, akik már régről a tungis "törzscsapat" tagjai voltak, és így lettünk mi "egy család" a tungiban.

Azután változtak a dolgok és Jóska a MEV-hez csatlakozott, hívott, de nem mentem vele, maradtam a tungis világban.

Új főkönyvelőt kaptunk dr. Bordás Dezső személyében (érdekes, hogy megint egy dr.-t), akivel előszőr csak nézegettük, méregettük egymást. Dezső egy nem túl magasra nőtt pacák volt és mivel én elég magasnak számítottam a 183 centimmel (azóta persze picit már összementem)  a kézfogásakor mindig felülről nyújtotta felém a kezét, picit furcsán és groteszk módon, amit azután én "beosztottként" próbáltam lekezelni.

Ez a póz a mindennapi találkozásunk során rutinná vált. Gyakran a szobájában tartottunk megbeszélést. Ö az asztalánál ült, szembe vele pedig a másik oldalon én egy széken, de még így is magasabb voltam nála.

Az egyik ilyen találkozónkon azonban én nagyon kellemetlenül éreztem magam, mert valahogy a másik oldalon Dezső felém tornyosult és most már nemcsak a szakmai erejét fitogtatta, hanem a fizikait is. Nem tudtam mire vélni a dolgot, de nem volt kellemes.

Kilépve az irodából láttam a titkárnők rejtett mosolyát és csak annyit kérdeztek,

-Na, hogy ment?

-Hát, igazán nem tudom mi történt, de a szakmai résszel nem volt problémám, hanem a

feeling, az érzés, egészen más volt, mint régen, mondtam

Erre azután nevetésben törtek ki és elmondták, Dezső asztalost hivatott és levágatott a szék lábaiból jó néhány centit, ezzel is megmutatva, hogy ki az "Úr" a házban.

Ö volt ezután számomra azután a "kis nagy ember"!

Kiss Attilához gyakran volt bejárásom a szakmai kérdések megbeszélésére és sokszor meglepetésszerűen a kilincsre nagyot csapva léptem be hozzá. Köztudott volt, hogy az akkori időkben használt nagy vonalas telefonok több szakemberhez csatlakoztak és úgy néztek ki, mint egy telefonközpont, közvetlen vonalat biztosítva ipari minisztériumi szinthez (akkor még létezett ilyen!?) és különböző "szakmai" nagy emberekhez, párt, KISZ, szakszervezeti vonalakon.

Attila szokása volt, hogy a görgős vezetői székén ülve lábát az asztalra téve kapcsolgatta a vonalakat és telefonálgatott.

Egy ilyen alkalommal leptem meg, a kilincsre nagyot csapva és léptem a szobába, amire a mit sem sejtő vezetőm, nem tudva, hogy ki jön a szobájába, hátra rúgta a görgős széket és a földön végezte, de még a kagylót a füléhez tartva mondott néhány utolsó mondatot a telefonba.

A helyzet roppant feszült és nevetséges volt, látni Attilát a főnökömet(!) a földön ülve telefonálni, de végülis nagyot nevettünk az eseten, én pedig picit rosszul éreztem magam, hogy ilyen helyzetbe hoztam a "nagy kiss" főnökömet.