A KLM és egy kis matematika
A hetvenes évek vége felé - a közös fejlesztéssel kapcsolatban - többször utaztunk Tokióba. Legtöbbször a KLM Északi sarkon keresztül repülő járatain. A Tungsram, hogy lássák milyen menő cég, a "business class"-on utaztatott minket. Az ilyen utasokat, ha a nagy távolságot, oda - vissza a KLM-mel tették meg, FFF /Full Fare Facilities/ utasnak minősítették. Ez azt jelentette, hogy az utazás alatt különleges fedélzeti szolgáltatásban volt részünk. Egy kis sárga táblácskát - rajta feketével a három F - tűztek az ülésünkre, hogy lehessen látni, mi az FFF kategóriába tartozunk. Az utazás előtt kaptunk egy kis KLM bőröndöt, a fedélzeten pedig ingyen fülhallgatót (Akkor még fizetni kellett érte.) és egy öt szelvényből álló kupont, mellyel 50% ért lehetett a vásárolni - fedélzeti fogyasztásra - üveges szeszes italt. ( Ha csak egy egy pohárkával kértél, az ingyen volt.) Hosszú az út, az ember nagyon tudja unni magát!
A tájékoztatóból kinéztem egy 15 éves Ballantines Whiskyt amit 24 $-ért árultak. Mondom a mellettem ülő Antal Kálmánnak, hogy a vendégem. Veszek egyet és a kuponnal fizetünk. Oda intettük a stewardess-t és kértünk egy üveggel. Kihozta az italt, kinyitotta, letette az asztalkára két pohárral és a számlával. Letéptem két szelvényt a kuponból és átnyújtottam. Ő egyet visszaadott mondván, hogy egy elég és kér 12 $-t.
Kálmán kézbe vette a kupont és kérdezte?
- Ez ugye 12$ ? Amit már oda adtunk az is 12 $. Összesen 24 $ !
- Nem akarunk pénzt adni? Kérdezte talpig elpirulva a szőkeség.
- Miért fizetnénk ? Kérdezte a Kálmán. Hiszen oda adunk kétszer 50%-ot.
- Hívom a főstewardess-t, azzal beszéljék meg.
Jött is a főnök. Kálmán neki is "elmagyarázta", hogy szerintünk kétszer 50%- os kupon, az egyenlő a teljes árral. Szegény egy darabig ellenállt, de végül nevetve ráhagyta a Kálmánra, azonban közölte, hogy ezt még egyszer nem fogja engedni. Utána kellemes beszélgetésbe kezdtek, még az ott lévő szabad helyre le is ült egy kis időre. Kálmán elmondta kik vagyunk, hova megyünk és mit csinálunk.
Eltelt egy pár hónap és újból a KLM fedélzetén repültünk Japánba. Megint a Kálmán melletti ülésen ültem és a beszélgetés közben egyszer csak megjegyezte:
- Én tartozom neked, most én hívlak meg egy üveg Ballantines Whisky-re.
Rendelt, de a kis japán stewardess nem nyitotta ki és nem tette le az üveget, hanem csak a számlát adta oda. Amikor a Kálmán a két kupon szelvénnyel akart fizetni, otthagyott minket és hívta a főnökét.
Kálmán a főnöknek kezdte"elmagyarázni" a kétszer 50%-os elméletet, de az leállította. Elmondta, hogy pár hónappal ezelőtt, a KLM összes stewadess-ével közölték, hogy előfordult, valaki két kuponszelvénnyel akart fizetni. Ezért - utasították őket - hogy az FFF utasok esetében, csak akkor nyissák ki az üveget és adják át, ha "szabályosan" lerendezték az anyagiakat.
- Azt hiszem magyarok voltak akik próbálkoztak, mondta a fedélzeti főnök.
- Önök is magyarok ? kérdezte.
- Nemhogy magyarok vagyunk - mondta büszkén a Kálmán - hanem ugyanazok!
Azóta, ha szóba kerül a téma, Kálmán mindig emlegeti, hogy bekerültünk a KLM történelmébe.
Miattunk kellett felhívni minden stewardess-ének figyelmét: Nem minden esetben igaz, hogy 50% meg 50% az 100% !