A meztelen igazság

Nagy élmény volt számunkra a Jugoszláv tengerpartra szervezett buszos kirándulás. Természetesen a Tungsram turista társaság szervezte és rendezte ezt a buszos túrát is. Vezetőnk Bóta Béla bácsi volt, aki nem Izzó alkalmazott volt, hanem az Országos Vámparancsnokságé. Az Izzó olyan nagy export forgalmat bonyolított le, hogy kihelyezett vámhivatal volt a cégnél a 4-es ép. földszintjén, általában két fő személyzettel. Bóta Béla bácsi a helyi vámparancsnok, örökös külsőtagja volt a cégnek, felesége természetesen az Izzóban dolgozott. Béla bácsi hosszú éveken keresztül volt szakosztályunk vezetőségi tagja.

A nyaralásunk célpontja Villa Rubin üdülőtelep, a festői Pula-i félszigeten Rovinj városa mellet található, egy hétig itt volt a szálláshelyünk. Akkoriban új és nagyon modern volt, mára már átépítették, korszerűsítették. A mostani már nem annyira idézi fel a hajdani "görög falu" képet. Aki ismeri/ismerte a balatonfüredi görög falut elképzelheti a zegzugos utcákban rendezett házacskákat, amelyek stúdió, vagy apartman méretben, három-négy embernek készültek a lapostetőn napozó terasszal. Mi valamiért csak, az akkor tizenegy éves kisebbik Nóra lányommal voltunk, Mály Pistáék mindkét gyermekükkel. Ebben a felállásban Tőkés nénivel egészült ki a kétszer négy fős csapatunk az étkezések alkalmával. Tőkés néni (sajnos a keresztneve nem jut eszembe) régi Izzós, már nyugdíjas volt, így az ilyen "tacsi" negyven körülieknek, mint mi, erősen néni volt. Egyébként a Fényforrás Fejlesztésen dolgozó Tőkés Jóska mamája volt és korábban a Személyzeti Osztályon dolgozott.

Tőkés Jóska a tájfutók szakosztályt erősítette, akik országos versenyeken is jó helyezést értek el. Szóval, a vacsoránál Tőkés néni megemlítette, hogy nem látott bennünket egész nap, csak Nórát látta játszani a Mály gyermekkel. Elmondtuk, hogy mi az egész napot a nudista strandon töltöttük. Elkerekedett szemmel érdeklődött, hogy az hol van és mit is takar ez a meghatározás. Mi számunkra is újdonság volt, ez a németek által a nyolcvanas években az Adrián is divatba hozott strandolási mód az FKK (Freikörperkultur), közismerten nevén nudizmus. Elmondtuk, hogy az étteremhez közeli partrésztől a város irányába sétálva szinte véletlenül is az erre kijelölt strand részre lehet menni, mindösszesen egy sövény és egy tábla az FKK felirattal jelzi az Éden kert határát. Tőkés néni élénken érdeklődött a téma iránt, főként azt firtatva, hogy mi ebben a jó. Elmondtuk, hogy egészségügyi előnye, hogy a test minden része szabadon van és a boldog kötetlen gyermekkort felidézve lelkileg is szabaddá téve, a természeti népek kötöttségektől mentes világát hozza vissza.

A másnapi vacsoránál izgatottan mesélte el, hogy bizony nem tudta megállni, hogy ne próbálja ki milyen is a teljestestes napfürdőzés, és az avatatlan szemektől elzárt tetőteraszon meztelenre vetkőzött. Bevallotta, hogy valóban jóleső érzés volt a fürdő ruhát és gátlásokat levenni. A fejlődésnek semmi sem állhat útjába, mert másnap ebédnél azzal fogadott bennünket: "Képzeljétek gyerekek mi történt velem. Gyanútlanul sétáltam a part menti sétányon, amikor egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy mindenki meztelen csak rajtam van fürdőruha, mert nem vettem észre a táblát, ami a határvonalat jelzi. Szégyenlősen sarkon fordultam és elmenekültem a fürdőruhások táborába."

Ezen a nyaraláson meglepő módon olyan zavar nélkül tudtunk régi barátainkkal többek közt Szili Jóskával meztelenül beszélgetni, mintha nyakkendős öltönyös gálában lettünk volna.

Ami a nudizmust illeti, sokak számára elítélendő és illetlen dolog, de erre is érvényes a térdszalagrend történetéhez kapcsolódó mondás: "Honi soit qui mal y pense. Szégyellje magát, aki rosszat gondol." Mindennek meg van a maga helye és ideje, így a hölgyek bájainak bámulása a sztriptíz bár és a peep show műfaj, de az egy másik történet, amikor Ipacs Gyuri elkerekedő szeme meredt rám a pódium túloldaláról, amikor a vonagló hölgyet szemeink kereszttüze alá vettük.

2024. július

Utóírat,

Szekeres Sándor nekem küldött gondolata levelében ehhez a történethez.

(Baracskai Ferenc)

A történet jól érzékelteti, hogy mennyire baráti, családi volt ez a közeg. Természetesen, a munka kapcsolta össze az embereket, de az együtt töltött szabadidő épített közösséget, ami a munka hatékonyságát is segítette, hiszen másként tárgyalok azzal, akivel a hétvégén kirándultam, mint akit még hírből sem ismerek.