A moszkvai irodában

A történet írójának édesanyja és bátyja dolgozott a VTG-ben.

1988 és 1992 között a Tungsram Moszkvai Irodájában dolgoztam. 1990 nyarán felkérést kaptam, hogy kísérjek el vidékre Moszkvából egy amerikai delegációt. A delegáció tagjai Ernest Berez, Jay H. Prager és Szendrey Lajos Urak voltak. Berez Úr a valamikori Action Tungsram amerikai lámpagyár alapítója, az Action Industries vezetője volt. Ezen az úton az édesapjáról elnevezett LOBECO Ltd. tulajdonosaként szerepelt. Jay H. Prager mérnök Úr, mint fő műszaki szakértő (az atombomba project egyik mérnöke a sok közül. Japán nőt vett el feleségül. Lelkiismeret furdalása volt élete végéig.) Szendrey Lajos Úr, a Tungsram egykori frankfurti képviselője, itt a LOBECO GmbH vezetője, Berez Úr európai képviselője szerepében.

Akkoriban a Szovjetunión belüli utazgatásokat be kellett volna előre jelenteni a diplomáciai csatornákon. Ez most nem történt meg. Féllegális útra készültünk. Ezért vonattal elindultunk Leningrádba. Ott töltöttünk egy éjszakát. Tárgyaltunk az Ermitázs festményeinek 3D lemásolásáról. Következő nap este felültünk a tallinni vonatra. A fő uticélunk Tallinn volt. Az észt "kiskormány" meghívására, mindenféle diplomáciai kíséret nélkül. Hálókocsival mentünk. Két kupéban helyezkedtünk el. Az egyikben a két "öregúr", a másikban Lajos és én. Korán reggel érkeztünk Tallinnba. A szovjet kocsikísérő elaludt és nem ébresztette fel az utasokat. Elaludtunk! Ezért végül a szerelvény kitolása előtt egy perccel, riadó üzemmódban hagytuk el a vagont, a táskáinkat az ablakon át kidobálva az üres peronra. Megrázó élmény volt amerikai barátainknak. Szerencsére az észt külügyesek kis csapata kijött elénk és elvitt az észt külügy vendégházába. Pár napig voltunk Tallinnban.

Tárgyaltunk gyárakkal, miniszterekkel. A parlament épületében fogadott minket Arnold Rüütel, aki az észt legfelső tanács elnöke volt, későbbi észt elnök. A tárgyalások a kort megelőzve, a közvetlen amerikai-észt kereskedelmi kapcsolatok kiépítéséről szóltak. Berez Úr felajánlotta Rüütel Úrnak, hogy kifizeti az észt delegáció repülőjegyét, ha Washingtonba mennek Bush elnökhöz. Berez Úr odaadta aranyszínű, csillogó-villogó névjegyét. "Ezt mutassa majd meg a barátomnak, Bush Elnök Úrnak. Ő majd segít." A tárgyalás érdekessége volt a tolmácsolás. Mivel csak szűk kör tudott róla, tolmácsok sem voltak jelen. Én angolról majdnem mindent le tudtam fordítani direktben oroszra. Visszafelé akadoztam, hiszen csak egy szorgalmas számítógép tervező villamos mérnök és egy gimnazista szintjén beszéltem angolul. (A Fairchild mérnökeivel Gyöngyösön már gyakoroltam egy kicsit.) Lajos folyékonyan beszélt a német mellett angolul is. Így az orosz mondatokat lefordítottam magyarra, majd Lajos fordította angolra. Lezárult a kiruccanás. Gond nélkül visszatértünk Moszkvába... Így írtuk be a nevünket a Szovjetunió szétesése egyik lábjegyzetébe