A Nagy Levin

Ez nem azonos P. Howard azonos nevű alakjával. Ő a szovjet fényforrásipar egyik legendás alakja volt, aki helytől és témától néha függetlenül részt vett sok kétoldalú tárgyalásunkon és szakértett. (Valóban szakértett!)

A TISZA normállámpa-gépsor közös fejlesztése során a szaranszki csapatot vezette, de később, a nagyteljesítményű fénycsősor kezdeti közös fejlesztési munkáiban a szmolenszki gyár színeiben láttuk.

Úgy tudtuk, - igaz, vagy nem igaz, - székhelye a szaranszki fényforrásgyárban volt. Legalábbis az első megbeszéléseinkre onnan jött, odavalósiakat kisérve.

Szaranszk a mordvin köztársaság "fővárosa". A mordvinok pedig rokon-népeink, így aztán, amikor Újpestre látogatott, a Tungsram újság lelkesen üdvözölte a távoli rokont, aki az együttműködésünk alkalmából megtanult egy kicsit magyarul is, valamint kiemelte még - külsőleges hasonlóságként - a szép tőrőlmetszett magyaros bajuszát is. Az újságírónő nem vette észre, hogy a név, Szolomon Iszakovics Levin, valami másfajta metszettségre utal. (Úgy hírlett, hogy vagy az apja, vagy az apósa a szmolenszki főrabbi volt.)

De nem ezért szerettük.

Neki köszönhető néhány szmolenszki élményem is.

A tárgyalások aznapi végével kis csapatunk kinn ácsorgott a szálloda előtt, tanácstalanul, mi a fenét lehetne csinálni. Ez az ikszedik szmolenszki utunk. Az üzleteket már eleget láttuk, a "hivatalos kötelező" látnivalókat is már megmutatták.

Odalép hozzánk Levin:

"Unatkoztok?

Gyertek velem a templomba!"

Elmentünk vele a szmolenszki székesegyházba. Kívülről már láttuk a szép, impozáns orosz-barokk épületegyüttest, de benne még nem voltunk. Odavisz egy hatalmas Mária-ikonhoz. Alig fértünk oda, mert a nép sorban állt, hogy megcsókolhassa a képet. Levintől megtudtuk, hogy ez az a szentkép, amit - ahogy a moziban is láttuk, - a csata előtt, amikor Napóleon ott állt a város alatt, Kutuzov végighordatott az orosz sereg előtt. És elkezdődött a litánia. Nincs az a klasszikus oratórium, ami úgy hatott volna ránk, mint akkor, ott az, amit hallottunk. A pap és a papok baritonja, a hívek szopránja, altja és basszusa azt csinálta velem, hogy hátul, a gerincemen elkezdett valami le-fel szaladgálni, majd eleredt a könnyem... És, a hetvenes évek Szovjetuniójában, októberi délutánonként a magyar delegáció litániára járt.

Ismét Levin: "Gyertek, mutatok nektek egy emléket a napóleoni időből!" Mondtuk, mutatták már a csata emlékművét. "Nem baj, gyertek!" Elvitt bennünket Szmolenszk egyik nagy parkjába egy obeliszkhez. Nem volt nagy, nem volt valami elegáns helyen, de a szép talapzatán, amit kovácsolt lánc kerített, friss virágok voltak. "Olvassátok a feliratot!" Nem tudom szó szerint idézni, de lényegét tekintve ez volt: "Itt nyugszik ... ...evics ....ov ezredes, az x-edik szibériai orosz lovas-eszkadron parancsnoka, aki csapata élén elesett a szmolenszki ütközetben és akit Napóleon hősnek kijáró katonai pompával temettetett ide."

(Furcsa, de úgy látszik, régen azt hitték, hogy a hőst akkor is tisztelet illeti meg, ha a másik oldalon harcol. Avagy, úgy is lehet gondolni, hogy annál nagyobb a dicsőség, mennél méltóbb ellenfél felett arattál győzelmet.)

Minden nap ebédidőben visszavittek bennünket - Levin kíséretében - a szállodába, és annak éttermében ebédeltünk. Egyik nap az egyik éttermi alkalmazott félrevonta Levint és valamit elkezdett magyarázni neki. Levin bólint, majd hozzánk fordul: "Azt mondja, holnap úgy jöjjünk, hogy vagy fél egy előtt végezni tudjunk, vagy csak kettő után ebédelünk. Ugyanis ez időpontok között egy autóbusznyi "Inturiszt" csoportot kell megebédeltetnie. Ezek az ország más helyeiről jöttek, vakok és kettő után viszik őket városnézésre." No ettől elkezdtünk nevetni. Ez is valami oroszos dolog: vakok várost néznek! De Levin lefagyott. Egy pillanat múlva mi is. A humoros oldala helyett végül egy kis meghatottsággal gondoltuk át a dolgot. Igen, a vakok is megtehetik, hogy elutaznak "megnézni" az ősi Szmolenszket, a napóleoni idők "hős városát".

Levinnek volt néhány alakítása nálunk is, a Tungsramnál folyó tárgyalások alkalmával.

A TISZA gépsor közös fejlesztése során a gépgyárban folyik a megbeszélés. Elkészült konstrukciókat zsűrizünk, a továbbiakra tervkoncepciókon vitatkozunk.

Egyszer csak szót kér Levin: "Bocsánat Holló eltárs! "Baszomazanyád", ha elektródákat itt hajlítunk meg, nem jó lesznek sok fűzés!" Jelenlévő magyarok arcán némi döbbenet..

Szünet.

A folyosón megkérdezzük:

"Te Szol, tudod te hogy mit mondtál a Hollónak? És miért kellett ezt mondanod?"

" Mit mondtam?"

"Azt mondtad, Holló elvtárs, baszom az anyád. Honnan vetted ezt, és tudod, mit jelent?"

"Megmondom, honnan vettem. Most én csehül is tanulok. Most olvasok Svejket csehül.

Itt van!"

Előveszi a zsebéből a könyvet, és felüti a megfelelő helyen. A következőket látjuk a cseh szövegben "magyarul": baszomazanyad* és a lap alján a megjegyzés csehül:

*Indulatos magyar kifejezés.

"Gyerekek, én is lehetek indulatos. Nem?"