A nagy utazás

1984 elején utaztunk Deme Lacival Iquitosba ,egy több országos fényrendszer túra első állomásaként. Az utat Molnár Sanyi szervezte aki akkor a limai kirendeltségen dolgozott.

Rendes külkeres ilyen hosszú útra hét végén indult, hogy helyi idő szerint hétfő reggel már tárgyalóképes legyen. Így aztán ahogy kellett felkapaszkodtunk a Budapest- London járatra.

Szombat reggel, a terv London-Miami(tranzit...) ,Miami-Iquitos volt. Iquitos Amazónia régiós központja szárazföldön nem is nagyon megközelíthető. Eseménytelen utat követően landoltunk Miamiban ahol mint a falusi gyerek megcsodáltuk a kapuk között közlekedő függővasutat (1984-et irtunk, még Csernyenko elvtárs trónolt a Keleti Blokkban...) és kerestük a táblákon az Eastern Airlines vonatkozó járatát és a hozzátartozó kaput. Bármerre fordultunk is nem találtunk "szokásos" tranzitvárót, mindenhol "Border control" táblák meredtek felénk.

Na gyerünk mondtam Deme Lacinak mert elkéssük a gépet, meg elveszítjük a végig csekkolt csomagot is- felrémlett a 30 órás út végén a mosdatlan érkezés réme...(azért a kézipoggyászban egy váltás akadt...) Elértük a kalickát és az "immigration officer" 64 fehér fogát mind a felső szájpadlásra akasztva elröhögte magát :

-mit akarnak maguk? tranzitálni ?

-olyan szocialista polgároknak itt nincs...kivéve ha van külön tranzitvizumuk.

No az nem volt. a jó Gócza elvtárs bár utazás előtt valószínűleg az alsógatya méretünket is jelentette (ez volt a dolga...) azt elfelejtette mint útlevél főtudor ,hogy ez kellett volna.

Nosza hivták a British helyi képviselőjét és fülem hallatára jól lehordták, hogy a BA miért nem ellenőrizte a londoni beszálláskor ,hogy jók -e az útiokmányaink.

Rögtön kapott is egy büntető csekkek fejenként 1500 dollárról. Aztán velünk közölték , hogy ki vagyunk toloncolva.

Miután a "balhé" a sors fintoraként pár lépésre az Eastern Airlines kapujától zajlott, kajánul villogott felénk az Iquitos boarding felirat, felajánlottam ártatlan mosollyal ,hogy ha lehet oda toloncoljanak, ha már ilyen toloncolós kedvükben vannak , és nem is zavarnánk tovább.

No way (a köztes jelzőt a nagyérdemű fantáziájára bízom ) kitoloncolni csak oda lehet ahonnan jöttek-Londonba !

Addig irány a reptéri fogda -mellék büntetésként 5 évre ki lettem tiltva az USA-ból. (gondolom ez késleltette a GE ügyeket is 1989-ig:-)

A fogdában büszkeségtől dagadó mellel konstatáltuk, hogy a magyar világnyelv: a falon a következő tábla fogadott vagy 20 nyelven de a top 4 így hangzott:

1 do not spit on the floor

2. no escupa al suelo (elvégre Kuba csak egy ugrás)

3 arab spagetti

4. ne köpj a padlóra !

Öt örányi "dekkolás" után felnyomtak a BA ellenvonatára. Ott olyasmit csináltam,amit 29 évesen és 75 kilósan még meg tudtam tenni : a Jumbo mellékhelységében teljes tisztasági szervizt végeztem-magamon.

Vasárnap hajnalban kilöktek Heathrown valahol, Malév képviselő persze sehol, úgy hogy gúnyos röhögések közepette "itt vannak a kiutasított elvtársak" leültettek a budi mellé.

Tudtak tehát valamit, de hogy tegyenek is -kellett volna és lehetett volna Párizs felé tranzitálni és egy Párizs-Lima ugrással teljesiteni a missziót... it is no.... way.

Vasárnap délután landoltunk Ferihegyen (akkor még liszt nélkül...) és hétfő reggel a 96-os buszról leszállva beslattyogtam az útlevél osztályra.

Örökké hervadó szépségű Kovaliczkiné Rózsika , kicsit csodálkozott:

-András nem tudtak elutazni ?

Kicsi hatásszünetet tartottam mint a krokodil mielőtt utolsót harap:

-Nem Rózsikám már meg is jöttünk !

A diszkrét smink alól kiszaladt a vér kicsit megkapaszkodott kiadópultba és halkan csak annyit sikkantott :

-Józsi ! (ez volt az emlitett Gócza et....)

Rögtön Vass Jóskánoz kellett futólépésben távozni aki azonnal megkezdte a nyomok eltávolitását:

-Andriskám jövő héten elmentek Párizs-Lima semmi cicó...

(a "selejt" ugy az ő főosztályán "készült" és 2 db jóval 100.000 forint feletti repülőjegy ment a levesbe és 1984-ben 100.000 forint úgy más nagyságrend volt...)

A slusszpoén még hátra van: drága Bakayné (devizapénzügy, utielszámolás, miután megkóstolta a hozott friss kávét-ez volt a gyengéje...) kerek szemekkel közölte:

-Andriskám egy úthoz csak egy repjegyet tudok elszámolni... 10 hónapig tartott amig ezt az NKO és a Pügy lemeccselte, addig biztonság kedvéért zárolták a devizaszámlámat amivel akkor az Arany János utcában lehetett vásárolni -hát olyasmiket amik nem voltak a Közértben....

Igy lettem a kiutasított elvtársból , számlazárolt elvtárs is. (amennyire én általában elvtársnak éreztem magam, nagyjából semennyire...)