A Niagara vízesés vagy másképp: fényrendszer bemutató, azaz az indoklás művészete

1979-ben Dienes Béla felkérésére-utasítására 30 fő mérnököt át kellett vinnem a Fényforrás Fejlesztésre. Nem volt ez egyszerű feladat, mert nem akartam a dolgot parancszóval végrehajtani - tán nem is lehetett volna... Azt mondtam, hogy nekem a feladatban és bennem bízó, "hívő" emberek kellenek úgy, hogy az "óhaza" is ütőképes maradjon. Végül a feladatot sikerült végrehajtani; és a mi csapatunk lett a Fényrendszer Fejlesztés. Az egész átszervezési folyamatban és a sikeres talajfogásban rengeteget segített a fogadó oldalon Oldal Bandi bácsi, Várkonyi Laci és még többen mások. (Azt nem mondanám, hogy mindenki...)

Beilleszkedtünk az új szervezetbe és hajtottuk végre a nekünk kiszabott feladatokat. Bár lélekben én mindig félvezetős voltam (és az is maradok), élveztem, hogy a Tungsram legnagyobb ágazatának fejlesztésében dolgozunk és mint "Tungsram fényforrásost", az egész világon respektáltak. A Tungsram jól ismert volt világszerte, de a félvezető ágazatáról nem is igen hallottak...

A Tungsram tagja volt az észak-amerikai IES - nek (Illuminating Engineering Society; magyarul: Észak-amerikai Világítástechnikai Társaság) és mint ilyen, rendszeresen meghívót is kapott az éves közgyűlésre. Itt a beszámolókon és a tisztújításon kívül tudományos szimpózium is volt, de Oldal Bandi bácsi nem gondolkodott előadásban, én meg szóba se jöhettem a zöldfülű fényrendszeres tapasztalatommal... Javasoltuk azonban, hogy két fő vehessen részt a közgyűlésen és mit tesz Isten, a javaslat végigment a főnökségen; elfogadták és az utat jóváhagyták. Utazók: Oldal Endre és Balogh Béla...

Az IES közgyűlését Kanadában, Torontóban tartották, ami önmagában is egy nagyszerű város. Van azonban még egy különlegessége (meg több is, de erről majd egy másik sztoriban) - hogy tudniillik kb csak egy óra járásnyira van a Niagara vízeséstől - méghozzá a szebbik, kanadai oldalon... Hogyan lehetne oda eljutni, morfondíroztunk Bandi bácsival. Csak úgy elmenni egyáltalán nem lehetett, meg pénzünk se volt rá, pedig a Niagara elég borsos összegbe került... (Volt a közgyűlésnek egy, a Niagara kanadai oldalára szervezett közös vacsorája - jó drágán - na, erre szerettünk volna bejutni Bandi bácsival -persze minket igazán a Niagara vonzott. Ha azt mondjuk, közös vacsora - kinevetnek az NKF-en; szóba se jöhet...) Hosszas morfondírozás után aztán a következőt eszeltük ki: A vacsora este lesz, akkor a Niagarát kivilágítják. Mi tulajdonképpen ezt a kivilágítást, mint fényrendszer-bemutatót szeretnénk megnézni. A kérés tehát úgy szólt: "fényrendszer bemutató megtekintése; x dollár". "Ja, fényrendszer..? Az indokolt; azon célszerű részt venni..." szólt a verdikt és a vacsora részvételi költséget mindketten megkaptuk... Elmehettünk; gyönyörű volt. A vacsorára nem emlékszem...

Azt hiszem, ez volt az első lecke számomra atekintetben, hogy milyen kritikusan fontos a dolgok tálalása, az idokolás - különösen abban az időben. Ezt a tudást aztán sikerült nagyon sokszor kamatoztatnom. Erre egy példa azokból az időkből, amikor már a Kutató vezetője voltam: be szerettünk volna szerezni egy személyi számítógépet, amelyik abban az időben még olyan ritka volt, mint a fehér holló és természetesen csak Nyugatról lehetett megvásárolni. Keret lett volna rá, de ha felkerül a beszerzendők hivatalos listájára, a külker vállalat garantáltan kihúzza; az egyenes út ezért járhatatlan. (Az Izzónak volt saját külker joga, de szigorúan csak a profiljába tartozó anyagokra és eszközökre - a számítógép meg nem ilyen... Ez tehát csak külker vállalaton keresztül, Külker Minisztériumi engedéllyel mehetett - illetve nem mehetett - volna... )

Elkezdtünk tehát agyalni... Mire kell a számítógép..? Hát adatok gyűjtésére és kiértékelésére. És hol gyűjtjük az adatokat...? Hát építünk egy komplex mérőrendszert és ott. És ez milyen mérőrendszer, miket mér...? Vákuumtechnikai paramétereket. Hoppá..!! Tehát a számítógép egy vákuumtechnikai mérőrendszer alkotó eleme, mondhatni alkotó része, azaz alkatrésze...?! Hát persze...! És gond nélkül, az Izzó saját külker jogán keresztül beszereztük a személyi számítógépet, mint vákuumtechnikai alkatrészt. És mindenki megértően bólogatott: hár persze, vákuumtechnikai alkatrész, az kell az Izzónak meg van is engedélye rá...! Ezt a fajta "csavaros igazmondást" vagy "igazat hazudást" még számtalanszor ki tudtam használni a munkám során, és ki is kellett... Az "indokolás művészetét" azóta is kiemelkedően fontosnak tartom a vezetői munkában - bár mostanában azért már lehet és kell is igazat mondani, nem (mindig) kell igazat hazudni...