A Párttitkár elvtárs

"Tetteire" emlékezve őrizzük meg névtelenségét. Azon kevesek, akik a következő eseményekről már hallottak, az írás alapján úgyis ráismernek, a többiek pedig név nélkül is megértik a történeteket.

Egy egyszerű emberke volt, a Szereldében művezetőként dolgozott. Az csak természetes, hogy az "idők szavát követte" és párttitkári pozíciója mellett a munkásőrség is soraiban tudhatta. Nem tudom hogyan lett művezető, de biztos, hogy nem a szakmai tudása és nem a szervező képessége emelte ebbe a beosztásba. Azt viszont nagyon becsültem benne, hogy eltérően a hasonló képességű "vezetőktől", nem akart "bizonyítani", hagyta az egyik csoportvezetőjét, irányítsa az a csapatot. Ő elfoglalta magát a párttitkári teendőkkel, illetve a munkásőrök elég gyakran megtartott gyakorlatainak látogatásával. Soha nem volt közöttünk semmiféle konfliktus, de néhány "húzása" megmaradt bennem.

O O O O O

A fénycső sor Mosó-bevonó gépét két manipulátor szolgálta ki. Az egyik a behordó szalagról, vízszintesből - közben 90 fokot elfordulva - függőleges helyzetbe emelte fel az üvegburákat, majd helyezte azokat a gép fogóiba. A másik a kiszedő funkciót látta el, ezért a két manipulátor mozgása, egymás tükörképe volt. Mindkét egységet a csoportja szerelte.

Egy pártaktivistákból álló delegáció, látogatást tett a Szereldében és a Párttitkár elvtárs kalauzolta őket. Büszkén mutogatta a szerelés különböző fázisait és amikor manipulátorokhoz értek, feltette a kérdést:

• Akarják látni az elvtársak hogyan működik?

Természetes, hogy akarták. A segítségére siető kollégáit elhessegette, mondván, tudja ő egyedül is kezelni. Először elmagyarázta mi a manipulátor feladata. Elmondta milyen veszélyes működés közben a közelében tartózkodni (Normál üzemviszonyok között el van kerítve.) és kijelölte - a manipulátortól kellő távolságban - a kis csoport helyét, ahonnan biztonságos körülmények között nézhetik a bemutatót.

A kiszedő manipulátor.

Azután elindította programot. A manipulátor függőleges helyzetből indult és miközben a vízszintes irányba mozgott, oldalirányban elfordult a szétrebbenő csoport felé. A Párttitkár elvtárs - aki összetévesztette a kirakó és a berakó manipulátort - nagy merészen (vagy ijedtében) elkapta a fogószerkezetet és vissza akarta tartani. Sikertelenül! A manipulátor volt az erősebb, tussal győzött.

Szerencsére senki sem sérült meg . A manipulátort viszont ezek után sokan "birkózógépként" emlegették, akinek sikerült a Párttitkár elvtársat két vállra fektetni.

O O O O O

A Fejlesztési Igazgatóság pártszervezete, valamilyen intézkedési terv tervezetéről kérte ki a véleményét. Mivel nagyon sok fejlesztéssel és termeléssel kapcsolatos téma szerepelt benne, megkért, hogy segítsek. Látva a tetemes anyagot,

• Most nagyon sok a dolgom - mondtam - adja oda a Klárikának, aki készít egy másolatot, azt én otthon átnézem és holnap megbeszéljük.

Másnap leültünk és kezdtem sorolni az észrevételeimet, melyeket a tervezet margójára írtam. Párttitkár elvtárs egy darabig körmölgetett, majd kijelentette, hogy ennyi is bőven elég lesz, ezért abbahagytuk. Én mentem a dolgomra, ő meg a műhelybe.

Egy idő után visszajött a titkárságra és megkérte Klárikát, hogy az asztalomon lévő tervezetből készítsen részére egy másolatot. Klárika mivel tudta, hogy az előző nap ő hozta, nem csinált belőle problémát, lemásolta és odaadta. A Párttitkár elvtárs ezzel a példánnyal ment be a Molnár doktor, fejlesztési igazgatónál összehívott értekezletre.

Amikor rákerült a sor, az "én papíromról" kezdte olvasni a "véleményét". Kézírásom, úgy ahogy olvasható, de a saját részemre otthon odafirkált észrevételekről, ezt nem lehetett elmondani. Az eleje még valahogy ment, de egyre olvashatatlanabb lett az írásom, alig bírta kibetűzni.

• Adja ide! Mondta a Doktor és kivette remegő kezéből a papírt.

Először csak nézegette - mondták a szemtanúk - majd vörös lett a feje, végül lecsapta a szemüvegét az asztalra és szúrós szemével a Párttitkár elvtársra nézett.

• Ezt maga írta? Tudom, hogy nem, de nem is érdekel! Szomorú,

hogy felkészületlenül jön el egy megbeszélésre és még azt sem tudja mi van a kezében.

Ezzel a papírlapokat a megdöbbent Párttitkár elvtárs elé dobta.

Szegény csak hápogott. Mivel előzetesen nem olvasta el, tényleg nem tudta mi volt a kezében. Ugyanis az egyes pontokhoz írt véleményem mellett, a következő megjegyzések is szerepeltek:

• Ez komplett őrültség.
• Ezek hülyék.
• Ilyet csak balfékek javasolhatnak.

Meg ehhez hasonló, vagy durvább tőmondatok.

Molnár doktor egy úr volt. Nem verte nagydobra az ügyet. Lehet, hogy tudta, vagy sejtette kinek a kézírását olvasta, de az is, hogy nem. Soha, még célzást sem tett előttem az ügyről.

Amikor a Párttitkár elvtárs visszahozta a papírjaimat és megkérdeztem: Na mi volt? A következő választ adta:

• Azt hiszem, nem fogadták el az észrevételeinket.

O O O O O

Egyszer, május elseje előtt, külföldre utaztam. Mivel tudtam, hogy távollétem alatt kell majd javaslatokat tenni kitűntetésekre és jutalmazásokra, ezért nyomatékosan felhívtam a "Négyszög" figyelmét, nagyon vigyázzanak az elosztásnál. Nézzenek utána, akiket javasolnak azok mikor kaptak és mit kaptak utoljára, de főleg arra figyeljenek, hogy a Szakszervezet és a Párt maximálisan meg legyen "elégedve". De kiderült hiába, mentek a saját fejük után.

A nagy ünnepség és a vele járó kitüntetések, jutalmazások átadása után, az "illetékesek" döbbenten állapították meg, hogy a kiadható négy darab Kiváló Dolgozó kitüntetés mindegyikét, pártonkívüli kapta. Jött a "rontom-bontom"! Mivel én nem voltam az élcsapat tagja, meg különben is külföldön voltam a négy fő kijelölésekor, a Párttitkár elvtársat vették elő.

• Hogyan történhetett meg, hogy csak pártonkívüliek kapták a kitüntetéseket? Mit csinált maga, amikor a "Négyszög" ülésén döntöttek a kitüntetések sorsáról?
• Elvtársak a helyzet a következő: Március 8. a Nemzetközi Nőnap. Akkor a lányok, asszonyok kapják. Április 4. a Felszabadulás ünnepe. Akkor a munkásőrök kapják. November 7, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom ünnepe. Akkor a párttagok kapják. Május 1. a Munka ünnepe. Ezért azoknak adtuk, akik dolgoznak.

Ez a felelőségre vonás a Párt Bizottságon történt, nekem Vansláger Lajos mesélte, nevetve. Arról nem beszélt - én pedig nem kérdeztem - hogy mit kapott a Párttitkár elvtárs.