A szaranszki birkapörkölt és következményei (folytatás) 2.
A storyról anno Lacitól hallottam, szigorú titoktartás mellett. Mindig is furdalt a kíváncsiság, mi lehetett ennek a történetnek a vége, hiszen az akkori szovjet gyakorlat szerint az Évvégi beszámoló szigorúan bizalmas íratnak számított, mivel a gyár (Szovjetunió legnagyobb fényforrás-gyára!) a szovjet haderő beszállítója is volt (a gépgyáriak talán emlékeznek arra, hogy az oda szállított gépládákra nem a címét, hanem 6 jegyű kódot, az u.n. transz-számot kellett ráfesteni). Ismérvén a szovjet rendszer kém- és titkosítás mániáját, gondoltam, hogy ez az eset nem maradhat következmények nélkül.
Múltak az évek, más lett a vezérigazgató és bár rendszeresen megfordultam a gyárban, valahogy nem adódott alkalom a rejtély megoldására. Amig egyszer csak síkerült kettesben maradni Levakin V.A. vezérigazgatóval. Kihasználva az alkalmat és gondolva, hogy úgysem emlékszik arra, hogy én ott voltam-e vagy sem (nem voltam), így kezdtem: " Levakin elvtárs, kezdő koromban anno, a Holló-féle delegációval jártam itt és egyik alkalommal feltűnt, hogy fegyveres őrök szaladgáltak a gyárban. Nem emlékszik, talán rablás történt?"
Íme a válasz:
" A mai napig ez egy felfoghatatlan történet. Történt ugyanis, hogy a gyár főkönyvelője bevitte az 1. osztályra (magyarul: TÜK-osztály) a vezérigazgató által aláírt Éves beszámolót, hogy azt továbbítsák a Minisztériumnak. Döbbenten vették észre, hogy az első három oldal (amelyek az összesített adatokat tartalmazták), hiányzik. Alaposan átkutattuk a vezér irodáját, a titkárságot, a folyosót, de eredménytelenül. Mivel szigorúan bizalmas iratokról volt szó, az 1. osztály nem tehetett mást, bejelentést tett a városi KGB-nek.
Megszállt minket a KGB-brigád, végigkutatták az összes irodát, megszigorították az ellenőrzést a kapuknál, de ez a három oldal nem került elő. Végül a KGB bíróság elé akarta vinni az ügyet, de mivel mi Szaranszk legnagyobb gyára voltunk akkor, sikerült a városi Pártbizottság segítségével elérni, hogy a főkönyvelő egy figyelmeztetéssel és áthelyezéssel egy másik gyárba megússza ezt az ügyet".
Hát, ez volt a tragikomikus történetnek a vége (hogy micsoda galibát tud okozni a birkapörkölt ill. a WC-papír hiánya...). Akkor nem árultam el Levakinak, hogy mi történt valójában a három hiányzó oldallal. Később viszont megbántam, talán mégis kellett volna szólnom: beszélgetésünk után nem sokkal, rákot diagnosztizáltak nála, úgy határozott, nem harcol ellene és öngyilkos lett.
Rövid infó a gyárról:
1956-ban alapítva, gyorsan fejlődött, a szovjet fényforrás-ipar büszkesége, legnagyobb fényforrásgyára lett (évi 2 mrd lámpát gyártott!). Ez a gyár volt a Tungsram legnagyobb gépvevője a szovjet piacon. A Szovjetunió szétesése után, 2003-ban privatizálták, egy orosz üzletember vette meg a gyárat, akinek csak egy célja volt- minél több pénzt kifacsarni a gyárból. A gyár pusztulásnak indult, végül 2007-ben az állam kénytelen volt visszaállamosítani a gyárat, illetve ami maradt belőle.
2020-ban csődeljárás indult ellene.