Én a tánc meg a Tungsram

Annak idején nem volt könnyű bekerülni a Tungsramhoz, igaz akkor még Egyesült Izzó és Villamossági RT. ( EIVRT) volt a neve. Ez egy családi vállalatnak számított, generációk dolgoztak itt együtt. Nekem is dolgozott édesanyám, bátyám és a húgom is, és nekik köszönhetem, hogy 1971-ben én is alkalmazottja lehettem ennek a vállalatnak, mint a Sajtoló és Szerszámgyár rezsigazdája. Közgazdasági Technikumot végeztem, de szerettem volna egyetemre is menni, de egy pont híján nem vettek fel, és túl büszke voltam ahhoz, hogy a felajánlott protekciót igénybe vegyem. Viszont hamar rájöttem, hogy csak akkor fogok tudni érvényesülni az életben, ha tovább tanulok.

Ekkor kezdődött el a hosszú évekig tartott tanulásom, aminek eredménye több felsőfokú szakképzettség lett. (mérlegképes könyvelő, okleveles árszakértő, felsőfokú munkaügyi,), és egy ML Egyetem is. Ennek köszönhetően tölthettem be vezető beosztásokat a vállalatnál, mint főkönyvelő, munkaügyi vezető majd számviteli vezető, az itt eltöltött 24 év alatt. Annak idején a társadalmi munkában is kivettem részemet a KISZ, Párt, Szakszervezeten belül, sőt voltam munkaverseny felelős, közművelődési titkár is. Mindig szerettem az embereket, és szerettem értük tevékenykedni, szerveztem a dolgozóknak közös sport és kulturális programokat. Együtt dolgoztunk és együtt szórakoztunk is a szabadidőnkben. Aktívan részt vettem a tömegsportban is, tekében és kispuskalövészetben is sikereket értem el. Minden évben megrendezésre került a Tungsram Sportnap, valamelyik gyárunkban.

Valamikor, pontosan 30 évvel ezelőtt, kipattant egy pár ember fejében, hogy végre jó lenne szabályosan is megtanulni táncolni. Mindegyikünk szeretett táncolni, de nem ismertük a táncok konkrét lépéseit. Hídvégi Erika, aki a Tungsram nagyvállalati kultúrájáért volt felelős, megvalósította az ötletünket, és szerzett hozzá tanárt is, és megalakította a Tungsram Amatőr tánccsoportot 1989-ben, aminek az alapító tagja lettem. Módy Julianna a tánctanárunk kezdte az alapoknál, majd egyre bonyolultabb lépéseket, fantasztikus koreográfiákat tanított nekünk. Nagyon élveztük a táncot, mert mi is tánc valójában?

"Valami, ami szavakkal nehezen megfogalmazható. Valami, ami érzelmes és érzéki. Közöl, noha nem beszél. Kérdez, miközben szavai nincsenek. Néha megráz, felkavar. Néha gyönyörködtet csupán. Anyaga az emberi test, de eredője mindig az emberi lélek, és mindig az emberi lélek felé tart. Az ember táncol örömében, bánatában, a párjának vagy a párjával, közönség vagy egy szűkebb közösség előtt. Az együtt táncoló emberek igazi közösséget alkotnak. Minden ember életében jelen van a tánc, mindenki táncol valahogy."

Ki hitte volna, akkor még, hogy hamarosan mi fogjuk adni a műsort a Tungsram rendezvényein, mint a közönséget szórakoztató tánccsoport. Felléptünk a Tábor utcában, a Tungsram strandon, a Tungsram ebédlőjében, majálison, gyereknapon, nyugdíjasok vacsoráján. Táncoltunk a a Tungsram évzáró buliján, a Kodály kórus évzáró ünnepségén. Ezekkel a táncokkal boldogságot vittünk a nézőink szívébe, megörvendeztettük őket. Tapsaikkal emelték lelkünk rezgéseit és mi is boldogok voltunk.

"A tánc a lélek érzéseit a test mozdulataival fejezi ki és méltó arra, hogy a zenéhez és a költészethez hasonló szerepet töltsön be."

Innen indult az a sok boldog év, a sok tánccal, a fellépésekkel, a vidám, játékos klubnapokkal, és a végén már nem csak táncoltunk, hanem színészkedtünk is, szerepeket játszottunk, hol magunknak, hol másoknak. Így született meg Matild és Vilma, Pa Dö Dö, Hófehérke és a gonosz mostoha, A katona jelenet, a Seherezádé, a Dunakeszi roggyantós, a cigányjelenet, a Veresegyházi asszonykórus, Én és a kis öcsém, Egyedül nem megy, Cecilia , a fiúk Lambadája, és még sorolhatnám. Itt léptek fel a gyerekeim is, megmutatva milyen ügyesen táncolnak a profik. Igazi színes műsorokat adtunk már, feledve az egész napi kemény munkát, az esetleges otthoni civakodást. Feltöltődtünk, hogy legyen erőnk a továbbiakhoz.

Mi pedig szorgalmasan gyakoroltunk, hogy a legjobbat tudjuk kihozni a csapatból. Felejthetetlen az a sok tánc, amit megtanultunk, a Calypso, Keringő, 20-as évek tánca, Polka, Country, Mambó, Jive, Fandangó, Szamba, Cha-cha-cha, Tangó, Rumba, Rock and Roll, Pasodoble. Élvezhettük is a sok tapsot, dicséretet, amit kaptunk.

Földházi tanár úr büszkén nyilatkozott a senior tánccsoportunkról, és a táncot betanító Módy Juliáról, mikor felléptünk a Tungsram Sportcsarnokban rendezett nemzetközi táncversenyen. Elmondta, hogy Julika az egyik legjobb táncpedagógus, akire mi nagyon büszkék voltunk.

Azt hiszem mindnyájunk személyiségfejlődéséhez hozzájárult a Tungsram amatőr tánccsoportban eltöltött évek. Többek lettünk tőle, értékesebbek. Köszönöm Péternek és Tamásnak a felvett videókat, mert ha ők nem lettek volna, ma nem nézhetnénk vissza ezt a sok emléket, mind a gyakorlást, mind a fellépést. Köszönettel tartozunk még Gabikának is, a varrónőnknek, aki készítette a fellépő ruháinkat, ha nem a kölcsönzőből vettük ki.

Közben mi barátokká váltunk, mindig megértettük egymást, segítettünk egymásnak, és ez a barátság még ma is tart. Idén szerveztük meg a 30. éves találkozónkat, ami nagyon jól sikerült.

A számok világában éltem, de szükségem volt a mozgásra, a sportra, és a táncra.