A Teafőzőnő

Az alábbi kis szösszenetet az Izzó Műszergyártásában dolgozóként követtem el.

A Műszergyártásnál nemcsak elektromos feszültség akadt. A folyosó kanyarulatában volt egy falra szerelt gázrezsó. Kolleganőnk, Zsuzsika itt szokta főzni reggeli teáját. Az egyik alkalommal itt dolgozott egy kőműves, a létra tetején. Kolleganőnk teájának gőze zavarhatta, ezért lejött a létráról és elzárta a csapot.

Ebből az esetből ellenállhatatlan ihletet merítve, írtam egy, meglehetősen szerény képességeimet is mélyen alulmúló versikét, amelynek azonban értéke a történeti hűség.

A kicsit is igényesek ezt nyugodtan kihagyhatják.

Íme, a vers:

A TEAFŐZŐNŐ

Hűvös huzat járja a lépcsőház falát,

Teáskanna hörgi baljóslatú dalát.

Létra tetejénél bűzös gáz kavarog,

Szegény kis kőműves, végzeted habarod.

Lejött a létráról, elzárta a csapot
Hátsójába ezért jó nagy rúgást kapott.
Megfordulva látott egy habzó szájú nőt,
Ijedtében csaknem lenyelt egy meszelőt.

De az első rúgás még csak a kezdet volt,

Folytatásul óriás pofonokat kapott.

Karmolták a képét, cibálták a haját,

Egy szóval a delnő jól ellátta baját.

Dühtől tajtékozva mutatta erejét
Falba veregette a kőműves fejét.
"Te hülye paraszt"-ot a némber kiabált,
Miközben kezével pörölyként kalapált.

Neki ugrott megint, elvétve az irányt,

Habzik még a szája, tücsköt, békát kiált.

Szökik a kőműves, ahogy bírja lába, 

Futni tud szegényke, de a feje kába.

Azóta a falat senki nem csinálja,
Kőművesnek ember hírmagját se látja.
Gyermekeit szegény már csak úgy neveli, Rosszalkodás miatt azzal fenyegeti:

Felkerülhetsz Pestre, nem leszel TSZ-tag

Teafőző nőtől lesz ott majd hadd-el-hadd

Ilyenkor a kölykök el is csendesednek,

Ezután sokáig szépen viselkednek.