A tószt

Biztos vagyok benne, hogy következő történetet, nagyon sokan átélték, ha nem is pont így, de akik utaztak Szovjetunióba, vagy Oroszországba azok valószínű, hogy kötelezően átestek hasonló eseményeken.

Azért veszem a bátorságot, hogy elmeséljem, velem hogy történt.

Szintén Szaranszkban történt 2007-ben. Megérkezésünk után az első nap este meghívtak minket vacsorázni a gyár vendégházába. Mi magyarok voltunk nyolcan ha jól emlékszem és hasonló létszámban az oroszok is.

Megérkeztünk, leültünk az asztal köré, egy idősebb férfi pincér, aki az italok töltéséért felelt, gyorsan körbejárt és tele töltötte a vodkás poharakat. Nem tudom volt-e "szto gramm", de becsületes férfias adag volt az biztos. A pincérnek rettentően remegett a keze, féltünk is, hogy mellé önti, de nem, soha nem ment mellé. Nem is értettük, miért nem egy csinos kis hölgy töltöget, de lehet, hogy csak ez az ember tudott magyarul. Na, jó...rosszindulatú vagyok...

Tehát alighogy leültünk, fel is álltunk, mert meg kellett inni az üdvözlő italt. Nem is volt gond, úgy Hofi módra "szabadkézből gallér mögé fenékig", be is töltöttük.

Visszaültünk, erre Kozlov elvtárs, az igazgató, felállt és elkezdett egy tósztot mondani. Közben a remegős kezű körbejárt. Szerencsére nem volt hosszú a tószt, már meglehetősen éhesek voltunk, egész nap a gyárat jártuk. Tószt vége, felállás, gallér mögé fenékig...

Közben Szatmári Pista súgta nekem, hogy nekem is illik viszont tósztot mondani. Semmi gond beszélni tudtam, felálltam én is és rövid tósztot mondtam. Közben a remegős kezű körbejárt...utána felállás, gallér mögé fenékig.

Na, gondoltam, végre jöhet a vacsora, már dörzsöltem a tenyerem, de ekkor felállt a főmérnök. Tósztot mondott...közben a remegős kezű körbejárt. Vége, felállás gallér mögé...

Pista megint súgta, hogy válaszolni illik, szóltam Tálosi Tamásnak, hogy Ő következik tószttal. De ő még soha nem mondott tósztot - mondta, nem baj valahol el kell kezdeni- mondtam, különben is ennyi vodka után nem lehet semmi gond. Úgy is lett, közben remegős kezű, felállás, gallér mögé...

Nem sorolom tovább, volt még ott termelési vezető, üzemvezető is..., de azért kaptunk vacsorát, nem is akármilyet, a nagy szemű tokhal kaviártól a különböző finom halakon át... bárcsak emlékeznék a fogásokra. Arra azért emlékszem, hogy volt az asztalon két üveg bor is, de ahhoz nem nyúltunk, gondolom az a dekoráció része volt... mi csak vodkát ittunk, de azt becsülettel és vizet.

És csodák csodája, nem lett különösebb bajunk, mindössze annyi, hogy a mikrobuszt, ami hazavitt bennünket, elég kackiás tengerészlépésekkel közelítettük meg.

Reggel mentünk dolgozni.