A Tungi óvoda
Tarnai Dezső
Az óvoda is sok élménnyel gazdagított. Délutánomként a szép időben a szülők és gyerekeik csapatostul sétáltak a TUNGSRAM lakótelep és gyár között vidáman beszélgetve a reggeli rohanást és a napi terheket lecsengetve. Egy idő után olyan jól összebarátkoztunk, hogy délutáni programok, képzések esetén egymás gyerekeit is haza vittük. Egy este, amikor
20 óra után fáradtan hazaértem egyedül találtam feleségem kisebbik fiammal Gáborral (betegsége miatt nem mehetett oviba, a ház földszintjén lakó, pici gyerekével otthon lévő kolléganőnk fogadta be aznapi vigyázásra).
Hát Tamás hol van? - kérdezte feleségem.
Miért, nem Te vagy a soros? - kérdeztem gyorsan, de már tudtam is, hogy én vállaltam a hazavitelt.
Mást nem vállaltál? - kérdezte feleségem
Nem, szerencsére. - válaszoltam és futottam a váci úti ovinkba, ahol a következő kiírás fogadott:
"Kedves Szülők! Tamáska (ma egyébként az Apolló HR igazgatója,megjegyzés Baracskai Ferenctől) nálam van Reviczky utca .., Rózsika néni"
Rohantam a Reviczky utcába, ahol Tamás épp a vacsorát fejezte be Rózsika néni családjával.
Rózsika néni megnyugtatott (jól viselkedett a gyerek, nem okozott semmi terhet a családnak), majd férje egy pohár borral kínált. Ezután fiammal hálálkodva elköszöntünk és boldogan mentünk haza. Otthon jót nevettünk a történeten és megterveztük, hogy milyen ajándékkal köszönjük meg Rózsika néni kedvességét.
Hát igen, így működött a "nagy" család.