A Tungsram

Életem nagy részét éltem, dolgoztam ennek a vállalatnak a keretein belül, később vállalkozóként voltam, vagyok, leszek(?) vele kapcsolatban.

Sok ember fordult meg a Tungsramban, a magyar ipar valamikori zászlóshajóján, életeket éltek le berkeiben igen értékes, nagy tudású emberek. Amerikában mondták régen: "Ami jó a General Motorsnak, az jó Amerikának". Ez elmondható a Tungsramról is: a vele történtek megalapítása óta jól mutatták, ami Magyarországgal történt. És történik.

Nem állítok semmit, nem ítélek el senkit, mivel sohasem láttam bele a legfelül ülők lapjaiba. Csak arról írok, amit láttam, hallottam, minden egyébről csak kérdezek.

Kiváló szakemberek, vegyészek, fizikusok, műszakiak, kereskedők gyűjtőhelye volt a Tungsram. A cégnek a szocialista időkben is volt külkereskedelmi joga, gyárépítései külföldön, ahol bizony teljesíteni kellett. Jó lámpákat gyártani és eladni. Lehetett utazni! Bejárni a világot! A vidéki parasztivadéktól, az újpesti melóstól a belvárosi nyelveket beszélő közgazdászig, a műszaki elitig a legjobbak legjobbjai jöttek itt össze.

A Tungsramban dolgozni rang volt!

A cég története igen vázlatosan: alapítás: 1896, majd Aschner Lipót megjelenése, aki 1921-1944 között a Tungsram vezérigazgatója volt. Az volt a Tungsramnak, mint a többi magyar iparteremtő a háború előtt más iparágaknak: Weisz Manfréd a gépiparnak, Richter Gedeon a gyógyszeriparnak, Ganz Ábrahám a nehéziparnak. És így tovább. A vesztes háború után az orosz megszálló csapatok leszerelik a gyárat és a Szovjetunióba szállítják. Újjáépítés, gépsorok legyártása eldugott dokumentációból, alkatrészekből, no meg emlékezetből. Államosítás. Fényforrások értékesítése Nyugaton: a fényforrásgyártás devizatermelő tevékenység. Nagy gépszállítások a Szovjetunióba és a harmadik világ országaiba.

Rendszerváltáskor a Tungsram az amerikai General Electric részévé válik, amely a devizatermelési kötelezettség és a szocialista rendszer egyéb aspektusai által kivéreztetett céget felkarolta, korszerűvé fejlesztette, harminc éven keresztül működtette, embereit képezte, egy világcég kitekintését biztosította számukra, jól fizette őket a magyar viszonyok között, korrekten kiperkálva utánuk az összes járulékot. /A szocialista "béketábor" hasonló cégei vagy szétestek és gallyra mentek, mindenféle kóklerek prédájává váltak, vagy maguk is nagy nyugati cégek részévé lettek/.

Amikor megjelentek a nagy fényt magas hatásfokkal generálni képes félvezetők, a LED-ek, világossá vált, hogy a hagyományos világítástechnikának befellegzett. A General Electric ezt az üzletágát bezárta. Mindenütt a világon. Magyarországi gyárait tovább adta és távozott. Ez 2018-ban történt.

Ekkor kezdődött el a cég máig tartó időszaka, melynek végén megjelent a betonfal, aminek nagy svunggal nekivezették.

Csődbiztos, vagyonfelügyelő, a dolgozók felének elbocsátása.

Az, hogy 2018-ban a magyar kormány igyekezett megmenteni a Tungsramot - dicséretes. Csakhogy feltételezhetően független, alapos, technikai háttér, nemzetközi piac- és trendelemzés nélkül tette! A kormány szeretett volna valószínűleg csinálni a Tungsramból egy magyar "Nokiát", a nemzeti innováció és technológia fészkét, amivel megmutatjuk majd világnak, hogy mit ér a magyar technológia és műszaki tudás!

Az, hogy egy németet bíztak meg ennek vezénylésével - logikus. A magyar politikusoknak és az általuk hizlalt nemzeti tőkéseknek az ipari technológia német dolog, nem nagyon foglalkoznak olyasmivel, amihez a józan paraszti ész szintjén sem értenek. A német "tulajdonos" mellé állt egy állami bank. Az egész projektet a külügyi és gazdasági miniszter felügyelte.

A hírek arról szólnak, hogy a német főmenedzser a "Tungsram Operations" céget tulajdonolta és vezette. Ilyen néven menedzser cégek, tehát működtető cégek szoktak futni, vagyis olyanok, amelyek vezetik a cégeket, de nem tulajdonolják. Ha ez így van a mi esetünkben is, kinek a nevén vannak az épületek és gyártógépek? Mit fed a "Tungsram Csoport" elnevezés, amiről szó szokott esni? Végül is kinek vált hasznára ez a 2018. óta folyó történet, ki keresett rajta, miközben a magyar költségvetés óriásit bukott? Ki felel mindezért?

A Tungsram menedzsment 2018-ban megígért mindent fűnek-fának. A főmenedzser és alvezérei álmukból felébredve is azt szajkózták: mi leszünk a magyar technológiai ugrás letéteményesei, innováció sarjad, ahová csak lépünk, a dolgozóknak osztrák béreket fizetünk hamarosan, új technológiákkal új termékeket gyártatunk velük. A főmenedzserek járták a konferenciákat és terjesztették a megváltó Tungsram eljövetelét. Kicsinosítottak néhány budapesti üzemet, ahol elbűvölten bólogató delegációkat vezettek végig. Aki azonban ismerte a céget '18 előtt, látta, hogy nagyrészt a General Electrictől örökölt gépparkon hagyományos lámpagyártás és alkatrészgyártás folyik.

Olyan érzése volt az embernek kívülről nézve, hogy a nagyszámú menedzser azt gondolta, hogy attól, hogy gondterhelt képpel üléseznek GE stílusban a GE-től örökölt infrastruktúrában napestig, a dolgok menni fognak maguktól úgy, mint régen. Mintha egymást hitegették volna. Közben folyt egy brutális reklámkampány, amellyel el akarták elhitetni, hogy jöttünk, láttunk, s tulajdonképpen már győztünk is!

Összehívták a Tungsram nyugdíjasait, akiknek nagy tisztelettel elmondták, hogy nem volt hiába való erőfeszítésük, mert eljött a Nagy Nemzeti Ipari Feltámadás! Szavakban rendben volt minden. Csak az új termékek hiányoztak. A feldobott témák nyilván nem voltak képesek olyan jelentős jövedelmet termelni, amely kivezette volna a céget a gazdasági örvényből.

Az energia árak égbe szökése csak hab volt a tortán.

A magyar világítási szakma jóindulatú kétkedéssel somolygott a "TUNGSRAM fejlesztéseken", amik kommersz alsó közép kategóriás irodai, és meglehetősen egyszerű kivitelű ipari lámpatestekben testesültek meg. Jószándékú műszaki szakemberek próbálták a TUNGSRAM-ot bevonni az országban éppen futó nagy presztízs projektekbe, ám sem a termékválaszték, sem a szükséges innovatív gondolkodás sem volt a cég részéről elégséges az azokban való érdemi részvételhez.

Mindeközben a kormány megfelelő embere hintette a világban, hogy nekünk van egy világítástechnikai világcégünk, mely képes ringbe szállni nagy projektekben bárhol a világon, messzi tájakon közös vállalat alapítási, gyárépítési ötletekkel állt elő. A Tungsram félt az ilyen kormány felől érkező ötletektől, mint a tűztől, mert tudta, hogy ott fenn elhiszik a propagandájukat, amiben azonban igen kevés igazság van.

Kik és mik a Tungsram vezető menedzserei? Strómanok? Balekok? Szélhámosok? Vagy mindhárom egy flakonban? Esetleg jóhiszemű rendes emberek, akiknek egyszerűen nem jött össze?

A kérdések üvöltőek: hogyan lehetett a vég ily gyalázatos és hirtelen? Mi és ki volt az, aki megállította a pilótajátékot?

Hogyan tovább?

Utóirat: az emberek megvezethetők, bármit képesek elhinni, ha meggyőzően és magabiztosan sokáig ismételgetik nekik. Létezik azonban a FAL, amely egyszer csak felbukkan. Kikerülhetetlenül. És akkor - ahogyan a Biblia írja: "lészen sírás és fogaknak csikorgatása".