A védőital

A történet az 1970-es évek legelején játszódott le a Kisalföldi Gépgyárban, Győrött. A homlokzaton akkor még ÉBGV - Élelmiszeripari Berendezés és Gépgyártó Vállalat - felirat szerepelt. A szereplők neveit nem árulom el, maximum egy-két keresztnevet. Azt pedig, hogy a cselekmény a Szerszámüzemben zajlott, pláne titokban tartom.

És akkor maga a történet.

Az akkori "Kollektív Szerződés", mely nem papíron létezett csupán az emberek fejében, kötelezően előírta minden dolgozó részére a "védőitalt". Csakhogy ezt a mindenkori névnaposnak volt kötelessége beszerezni, és kollégái részére biztosítani. Tehát, Mátyás és Géza névnapon, mivel itt dolgozott Jégtörő Mátyás, valamint István király apja, Géza is, a szükséges mennyiségű "védőital" beszereztetett.

Mindez egy harmadik dolgozó szekrényében nyert elhelyezést, ahol már volt valamiféle más folyadék is. Eljött az étkezés ideje, márpedig az italt azt befejezve kell elfogyasztani. Egy úr a csapatból kérte a szekrénytulajdonost, hogy öntsön már neki egy pohárkával. Ennek megtörténte után az úr annak rendje és módja szerint, egy nyeletre leküldte a 2 dl-es mustáros pohár tartalmát az utolsó kortyig.

Akkor az érintett felkiáltott: Úristen, mit ittam?

Borzalmak-borzalma, tévedésből elfogyasztott 2 dl vízüveget, ami tudvalevő mérgező.

Azonnal mentő. A kórházban P. I. monogramú kolléga kísérte a szenvedő alanyt. A mentőben az egészségügyi dolgozó rögtönzött kémia óra keretében érdeklődött a kísérőtől a vízüveg pontos összetevőiről. Kollégánk válasza teljesen egyértelmű volt, fogalmam sincs.

Mindezek után a gyomormosó doki a beutalót olvasva egyre intenzívebben mosolygott. Majd mielőtt a mosoly átcsapott volna röhögésbe, közölte a kísérő kollégával, hát azért, mert valaki egy üveg vizet - tévedésből ez szerepelt a beutalón - megivott, még senkit nem hoztak be gyomormosásra!

Ettől függetlenül pórul járt munkatársunk a gyomormosást megkapta, és szerencsére nem történt ebből fakadó problémája később sem.

A történet viszont sokáig keringett a munkatársak között.