A Vákuumelektronikai Gyár  utolsó 4 éve 

1988-ban négyen pályáztunk a gyárigazgatói beosztásra. A Nagy Lajos termelési igazgató vezette zsűri az én pályázatomat találta a legjobbnak, ezért Gábor András vezérigazgató 1989. január 1.-től kinevezett a gyár élére. A gyárigazgatói munkakört 1993. március 31.-ig, a gyár bezárásáig töltöttem be, ekkor a dolgozók utolsó kb. 100 fős csoportjával együtt kaptam meg a felmondásomat. Életem legnagyobb feladatát – a gyár megmentését - nem tudtam megoldani, ezért keserű számomra az emlékezés, de a nagy múltú gyár és a korábbi munkatársaim megérdemlik, hogy ne maradjanak ki a "Tungsram történetek"-ből.

Rövid gyártörténet:

• 1923-ban dr. Patai Imre az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. kutatómérnöke nyolcadmagával vákuum és rádiótechnikai műhelyt nyitott a Bp. I. ker. Csabai u. 7/b. számú ház pincéjében. 1925-ben megkezdték a 250W teljesítményű csepeli adóállomás kiégett csöveinek felújítását.
• 1925-ben a tőkebevonás érdekében Patay a jól menő kisüzemét részvénytársasággá alakította át. A cég neve Vatea Rádiótechnikai és Villamossági Rt. lett.
• 1928-ban a holland Philips megvásárolta a Vateát, amelynek vezetője továbbra is dr. Patai Imre maradt.
• 1931-ben vásárolta meg a Philips a gyár számára a XIII. ker. Váci út 169. alatt lévő telephelyet. 1938-tól az összes magyar adóállomás Philips csővel működött.
• 1938-ban megalakult a Magyar Philips Művek a Vatea Rádiótechnikai és Villamossági Rt. és a Philips Rádió és Villamossági Rt. fúziójával.
• 1949. december 28.-án került sor a Magyar Philips Művek államosítására, amelynek élére Magyar Lászlót, a gyár egyik dolgozóját nevezték ki. Az államosításkor a gyár 340 munkást és 160 alkalmazottat foglalkoztatott.
• 1951. január 24.-én a gyár a Magyar Adócsőgyár nevet kapta.
• 1962. a Magyar Adócsőgyár beolvadása az Egyesült Izzóba.
• 1981. a Vákuumelektronikai Gyár megalakulása az Adócsőgyár és a Budapesti Elektroncsőgyár összeolvadásával.
• 1993. A Vákuumelektronikai Gyár megszűnése.

Kinevezésem első évét (1989) sikeresen zártuk.

• Teljesítettük az árbevétel (447 millió Ft) és nyereség (36 millió Ft) tervet.
• Létrehoztuk a gyári nyelvstúdiót.
• Felvettünk 6 pályakezdő mérnököt.
• Megvalósítottuk a gyár működéséhez szükséges legfontosabb beruházásokat (számítógép hálózat, ioncserélt vizet előállító berendezés, vegyszerraktár felépítése).
• Eredményes tárgyalás a tőkés export növelése érdekében.

A Richardson céggel 1989. márciusában Chicagóban folytatott tárgyalást követően 800 db fém-kerámia felépítésű generátorcsőre és 200 db kisebb teljesítményű adócsőre kaptunk megrendelést 1991. szeptemberig ütemezett teljesítéssel.

1990. A KGST összeomlása tragikus hatással volt a gyárra.

Az 1989. évi 447 millió Ft árbevételből 304 millió Ft volt a szocialista országokba irányuló export, amelyet teljes mértékben elveszítettünk. Ehhez adódott további kb. 40 millió Ft mikrohullámú csőből származó belföldi árbevétel, amelyet mi a Finommechanikai Műveknek szállítottunk, de a végső felhasználó a Szovjetunió volt. Tehát az egyik évről a másikra az árbevételünk 77%-át elveszítettük.

A Tungsram új tulajdonosának, a General Electric vezetésének köszönhettük, hogy a gyárat nem kellett 1990. félév végén bezárni. Amikor egy 1990. februári vezetői értekezleten megkérdeztem Jack Welch vezérigazgató úrtól, hogy mi a tervük a Vákuumelektronikai gyárral, a következő választ kaptam: "Fogunk az önök számára egy jó vevőt keresni". Természetesen a vevő megkeresése elsősorban az én feladatom volt.

Az első potenciális partner a svájci ABB (ASEA Brown Boveri) cég volt. A cég egyik mérnöke Egerszegi Lajos és munkatársa Aldo Patriarca jött el hozzánk, mert partnert kerestek az egyenirányító cső gyártásuk átadására. Tájékoztattuk őket az általunk gyártott típusokról és megmutattuk a gyártó üzemegységet. Ezt követően mi látogattuk meg őket Svájcban. A gyár igazgatójának, Markus Hubignak a megállapodás alapelveként azt javasoltam: mivel a gyártás anyagköltsége azonos mindkettőnk számára, ezért a bérköltségek különbségét megfelezve határozzuk meg az átadási árat. A javaslatot elfogadta, így a szerződést viszonylag rövid idő alatt ki tudtuk dolgozni. 1990. második felében a munkatársaim betanulták az alkalmazott technológiákat és telepítésre kerültek az átvett gyártóberendezések is. Az ABB 100 millió Ft árbevételt prognosztizált 1991-re. Tudtuk, hogy az ABB a gyártás teljes területére keres partnert vegyesvállalat alapítására. Mivel az egyenirányító csövek gyártásának átadás-átvételével mindkét gyár szakemberei elégedettek voltak, Markus Hubig a Tungsrammal történő vegyesvállalat alapítást javasolta a felettesének. 1991 elején sajnálattal kellett tudomásul vennünk, hogy Markus Hubigot leváltották, és az ABB a lengyel adócsőgyárral alakított vegyesvállalatot, mivel annak nagyobb belső piaca volt.

Második potenciális partner a Németh Péter vezette Németh Engineering Associates amerikai cég volt. Németh Péternek két vállalkozása volt, az egyik nagyfrekvenciás, a másik mikrohullámú ipari berendezéseket gyártott. Ezekben használni tudta volna az általunk gyártott fém-kerámia felépítésű generátorcsöveket és ipari magnetront. Ezen túlmenően üzleti lehetőséget látott a már működő berendezésekben lévő csövek regenerálására. Részletes üzleti tervet küldtünk a számára, amelyet követően a tárgyalások nem folytatódtak. A gyár bezárása után gépeket és alkatrészeket vásároltak és a gyár korábbi munkatársai közül 20 főt alkalmaztak több éven keresztül.

A fenti tárgyalások lezárását követően a vállalat vezetése a CO-NEXUS Corporation nevű magyar tanácsadó céget bízta meg egy a gyárat bemutató anyag elkészítésével. Az 1991. októberében elkészült anyagot megküldték a potenciális vevők számára.

1992-ben a Teltron Inc. és Intaq International Ltd. amerikai cégekkel folytattunk tárgyalásokat több fordulóban a gyár lehetséges eladásáról. Ezek a tárgyalások 1992. novemberében eredménytelenül végződtek, ezért a vállalat vezetése a gyár felszámolása mellett döntött.

Aki még nem volt hasonló helyzetben, annak talán nehéz megérteni, hogyan sikerült a KGST 1990. év eleji összeomlása után még 3 évig megtartani a gyárnak a képességét egy vegyesvállalat alapítására vagy egy új tulajdonos fogadására.

Felsorolok néhány tényezőt:

• A GE-Tungsram vezetése biztosította lehetőségek. (Korengedményes nyugdíj, kedvező felmondási idő és végkielégítés, átképzési támogatás.)
• Nagyon jól képzett és emberileg is kiváló adottságú gyári kollektíva.
• Jó volt az együttműködés a szakszervezeti titkárral.
• Munkásgyűléseken rendszeresen tájékoztattam a kollektívát a gyár helyzetéről.
• A legnehezebb a létszám több ütemben történő csökkentése volt 550 főről 100 főre. A létszámcsökkentést a saját környezetemben kezdtem (titkárnő, gépkocsivezető).
• A vezetők tájékoztatását követő napon mindenkit személyesen tájékoztatni kellett a felmondásról. A Személyzeti Osztály munkatársai felmérték milyen átképzéssel segíthetnék az egyes dolgozók elhelyezkedését. Emberfeletti munkát végeztek.

• Kb. 150 fő élt a korengedményes nyugdíjazás lehetőségével. Közülük, akikre feltétlen szükség volt a gyár zavartalan működéséhez azt nyugdíjasként foglalkoztattuk.