Ahogy én láttam Őket II.

Molnár doktor (dr. Molnár József), a fejlesztési igazgató és Bősze Laci (dr. Bősze László), az ő gazdasági vezetője

Az emlékek mindig szubjektívek, különösen, ha emberekről-vezetőkről maradt emlékképekről van szó. Molnár doktort és Bősze Lacit nagyon sokan ismerték és gondolom, ugyanannyiféle a róluk maradt emlékkép is. Ami tehát alább jön, az felvállaltan szubjektív benyomás: ahogy én láttam őket.

Mindenekelőtt: mindkettőjüket békaperspektívából láttam, hiszen - legalább is Molnár doktor - a főnököm főnökének a főnöke volt. (Lacival egy kicsit más a helyzet; Laci nem volt főnököm, én ellenben neki később igen.) Ugyanakkor, elegendően sok alkalommal kerültem velük közvetlen kontaktusba ahhoz, hogy benyomásom (sőt tapasztalatom) alakulhasson ki róluk.

Dr. Molnár József Horváth Pál műszaki fejlesztési helyettese volt. (Az ő "párja" Mescsán Béla, aki meg a termelési helyettesi poszton dolgozott, a harmadik pedig Harsányi József, a beruházási műszaki igazgató-helyettes volt.) Mindenki csak "Molnár doktor"-ként aposztrofálta; nem egyszer hallottam, hogy Dienes is "Molnár doktor elvtárs"-ként hivatkozott rá. A korábbi életútjáról nem sokat tudok; amikor én a Tungsramba kerültem, Molnár doktor már műszaki fejlesztési igazgató volt és erről a posztjáról is ment nyugdíjba, szintén az én időmben.

Az én szememben Molnár doktor az úriember felülmúlhatatlan prototípusa volt. Mindig sötétszürke öltönyben és fehér ing-nyakkendőben járt; nem is emlékszem rá másként. Kitűnően fogalmazott, kimért, de nem rideg mondatai mindig célba találtak. Soha nem láttam mérgesnek, bár harsogóan vidámnak sem. Tekintélye kikezdhetetlen volt, mint akkor a vezérkar szinte minden tagjának. (Teke Laciról, Draskócziról, Falus Gabiról nem tudok véleményt mondani.) Ritkán járt nálunk a félvezető fejlesztésen; egy alkalomra emlékszem csak, amikor benyitott hozzánk az irodába és mindjárt le is teremtett: "maga itt kerti széken ül...?!" - mert hát csak olyan volt ott és én tényleg azon ültem - és különben se tulajdonítottam a szék formájának semmi jelentőséget... Ő igen. (Akkor már fejlesztésvezető-helyettes voltam) Ismereteim és tapasztalataim szerint a szervezetét, a Műszaki (Fejlesztési) Igazgatást (ami több, mint 2000 főből állt) hatékonyan és sikeresen vezette.

Sokszor kellett tolmácsolnom is neki és megtapasztaltam, hogy milyen logikusan gondolkodik és milyen kitűnően építi fel mondanivalóját. Mindig figyelmes volt és rendszeresen figyelembe vette a tolmácsolás (és a tolmács) sajátos szempontjait is. Kissé nehezítette a helyzetet, hogy egyik fülére nehezebben hallott, ezért nem volt mindegy, melyik oldaláról beszélek. Szívesen tolmácsoltam neki és úgy éreztem, hogy ő is elégedett volt az én fordításommal.

Büszke voltam arra a tényre, hogy nekünk Molnár doktorral "maszek ügyünk" is volt egymással. A tárgyalási - tolmácsolási szünetekben mindenféléről beszélgettünk és kiderült, hogy hasonlóképpen értékeljük Marcus Aureliust, a Római Birodalom utolsó "jó császárját", a filozófus-császárok sorának záró tagját. Lehet, hogy mások is ismerik Ernst Renannak ("Renan Ernőnek") "A keresztyénség eredetének története" című híres, sokkötetes munkáját. Ez a sorozat máig is könyvtáram féltve őrzött dísze; még nagymamámtól örököltem. Ennek a sorozatnak a záró kötete a "Marcus Aurelius és az antik világ vége" volt. Nos, ezt a kötetet a beszélgetések nyomán kölcsön adtam Molnár doktornak, aki kapva kapott rajta. A kötetet soha többé nem láttam... Szégyelltem rákérdezni, hogy áttanulmányozta-e már; aztán Molnár doktor nyugdíjba ment és az én könyvemnek fuccs... Vagy húsz év keresésbe tellett, míg egy antikváriumban ráleltem egy példányra, így most sorozatom újra teljes, és ha ránézek az utolsó kötetre, mindig Molnár doktor jut az eszembe --de azért végül is egyáltalán nem haragszom a feledékenységéért...

Bősze Laci Molnár doktor gazdasági vezetője volt. Ha Molnár doktort a mindig elegánsan öltöző és csendes, de határozott szavú úriember-vezető mintájának tartottuk, Laci ennek lényegében a teljesen ellenkezője volt. Trehány, piás, nagydumás, handabandázó, csajozós. Volt, amikor egy átmulatott éjszaka után a kocsmából egyenesen bejött a munkába - és nem csak a ruhája volt koszos és gyűrött... El lehet képzelni, mit gondolt és mit mondott Molnár doktor (aki engem a kerti székért is megrótt), amikor meglátta Lacit. Haza zavarta, hogy hozza rendbe a ruháját és aludja ki magát. Emiatt a viselkedés miatt Lacinak haverjai ugyan voltak, de tisztelője szerintem egy sem.

Meg kell ugyanakkor mondani, hogy Lacinak kiemelkedő tulajdonságai is voltak. Határtalan energiával rendelkezett és még piásan is mindenkit kenterbe vert a munkavégző képességével. A többiek még csak gondolkodtak, hogy hogyan kéne az adott feladathoz hozzálátni, Laci már készen volt a saját változatával. Szakmai hozzáértése is elképesztő volt; pillanatok alatt átlátta a helyzetet és azonnal volt ötlete a megoldásra. "Nagy zsugás" volt; minden további nélkül képes és hajlandó volt a szakadék legszéléig elmenni az innovatív megoldás érdekében- de ismereteim szerint mindig sikerült neki megmaradni a védhető, ugyan szürke, de még törvényes (illetve: nem törvénytelen) pozícióban. Míg társai általában azt az elvet vallották, hogy "úgy kell a dolgokat csinálni, ahogyan a szabályok előírják", Laci elve az volt, hogy "szabad az, amit a szabályok nem tiltanak". És tudjuk, hogy a két elv között óriási a különbség. Laci esze fenomenális volt és vágott, mint a borotva. Valószínűleg ezen tulajdonságai és képességei miatt nem rúgták ki mindjárt az első piás balhéja után.

Laci számomra is óriási dilemmát jelentett. Nagyon sokszor segített az ötleteivel főleg egy-egy beszerzést vagy gazdasági problémát megoldani - ugyanakkor a viselkedését, piálását mélyen elítéltem. A mérlegem nála óriásikat lengett ki, hol erre, hol arra.

Amikor a MEV-be kerültem, rendbe kellett tenni a cég műszaki vonalának egész gazdálkodását. Okos műszaki koponyákból bővében voltunk mind az izzós félvezetős, mind a HIKI-s vonalról (ebből a két részből állt össze a MEV) - viszont gazdasági vonalon gyengék voltunk, mint a harmat. Műszaki helyettesem hasonló stílusú volt, mint a Molnár doktor; kiemelkedő tudású és tekintélyű, kiegyensúlyozott, korrekt és konzervatív úriember, aki utálta a piásokat - és én ennek ellenére azon morfondíroztam, hogy ne hozzam-e mégis mellé gazdasági vezetőnek az abszolút profi és dörzsölt, de züllött Bősze Lacit... Óriási dilemma volt... Végül kompromisszumot kötöttem magammal (meg Lacival is, hogy legalább a munkahelyén nem piál); hosszan győzködtem Wollitzer Gyurit (ő volt a HIKI-vonalról jött műszaki vezér-helyettes) és végül elhívtam Lacit az Izzóból... Az előzmények ismeretében érthető, hogy simán elengedték.

Onnantól kezdve nem voltak gondok a gazdasági vonalon a MEV-ben és Laci becsületére váljék, hogy betartotta a nekem tett ígéretét: nem züllött - legalább is a munkában is látható módon nem. Wollitzer Gyuri és Bősze Laci ugyan többször is morogtak nekem egymásra, de elfogadtattam velük, hogy mindkettőjüknek szüksége van a másikra és így fenn tudtam tartani a status quo-t. Gyuri elismerte Laci kiemelkedő gazdasági szakmai értékeit és munkabírását és ezért elnézte neki a "hírét", Laci viszont tudomásul vette, hogy Gyuri legalább akkora kvalitás a műszaki vonalon, mint ő a gazdaságin.

Szükségük volt egymásra!