Ahogy én láttam Őket Skuli és Taki (Skultéti János gyárigazgató és Takács István főmérnök), az ideális gyöngyösi páros.

A Gyöngyösi Félvezető- és Gépgyár a városon kívül, a Pipis-hegyen, a Mátra oldalában fekszik. Mintha valami szanatórium lenne; csönd, jó levegő, madarak csicsergése, szél suttogása a fák között az erdőben. Itt szinte hallani lehetett, amint "beszél a fákkal a bús őszi szél". (Pedig Petőfi nem is itt írta ezt a gyönyörű versét.) Eredeti neve "Gyöngyösi Szerszám- és Készülékgyár" volt.

A gyár nem véletlenül települt ilyen eldugott helyre. Alapprofilja szerint a budapesti Fegyver-és Gázkészülék Gyár (FÉG) "biztonsági tartaléka" volt; gépeket, eszközöket gyártott, amiket a hadsereg használt, így a gyár titkosnak számított. Később aztán a katonai szállítások és ezzel a titkosság is alább hagyott, főleg 1956 után és a gyár mezőgazdasági gépeket, illetve gépalkatrészeket is gyártott már. Így esett, hogy a VIP-nek becézett Valkó Iván Péter műegyetemi professzor javaslatára 1960. körül az akkori miniszter, Csergő János felajánlotta Gyöngyöst György Gyulának, az Izzó akkori vezérigazgatójának, aki azt örömmel el is fogadta. (Fontos megjegyezni, hogy VIP ezen javaslatában a félvezetőre és a szükséges tiszta levegőre hivatkozott).

Gyöngyösnek két ágazata volt: a gépgyártás és a félvezető. A gépágazat a teljes vertikumot tartalmazta, vagyis itt történt a fejlesztés is. A félvezető ágazat fejlesztése Budapesten történt és a fő gyártási fázisokból (chipgyártás – szerelés – mérés) a chipgyártás sem került soha Gyöngyösre; a chipek vagy Újpestről, vagy – inkább – importból érkeztek a gyöngyösi félvezetőbe. Míg a gépágazat műszakilag teljesen önjáró volt, a félvezető ezer szállal kapcsolódott a budapesti fejlesztéshez. A kifejlesztett és értékesített gépek és gépsorok igen fejlettek és keresettek voltak; lényegében egyetlen piacuk a KGST volt; a félvezetők zömmel hazai értékesítésre kerültek. A gépágazat nagyon nyereséges volt, a félvezető-alig.

Miután a gépágazat termékei alig érintették a fényforrás-gyártást (vagyis az Izzó alapvető ágazatát), Gyöngyös egy kicsit mindig kívülálló maradt a vállalatban. Eredményeit elismerték, de mégsem volt "a mi kutyánk kölyke". Ilyen szempontból kirítt az Izzó többi vidéki gyára közül is, mert utóbbiak így vagy úgy kötődtek a fényforrás-gyártáshoz, míg Gyöngyös nem. Ennek a relatív különállásnak oka is, következménye is volt Gyöngyös hol rejtett, hol nyíltabb önállósodási törekvése.

Az én időmben a Gyöngyösi Félvezető és Gépgyár igazgatója Skultéti János volt, főmérnöke pedig Takács István. Félvezetős szemmel nézve, mindkettő erősen "gépes", vagyis számukra a nagy nyereséget hozó gépágazat volt a fontosabb. A két ágazat különben sem volt egyensúlyban: a gépágazatban dolgozók zöme szakmunkás volt, a félvezetőben – betanított munkás; a gépesek zöme férfi, míg a félvezetősök zöme nő volt. Rossz nyelvek szerint a félvezető ágazatban dolgozó, alacsony keresetű nők csak arra kellettek, hogy kompenzálják a gépes férfiak magas bérét. (Mert így a bérszínvonal-gazdálkodásban alacsonyan lehetett tartani a gyár átlagbérét.)

A Skultéti János – Takács István páros (akiket csak Skulinak és Takinak aposztrofáltak) a külső szemlélő számára ideális párost alkottak. Skuli volt "felelős" a gyár külső kapcsolataiért és ezt ő igazán profi módon menedzselte is. Nagyon erős vidéki-megyei potentát volt; tagja az MSZMP Heves megyei Pártbizottsága Végrehajtó Bizottságának. Ez vidéken kivételesen erős pozíció volt és védelmet is, támogatást is nyújtott mind a gyárnak, mind pedig Skulinak magának. Nem is mert szinte senki vele ujjat húzni; sem házon kívül, sem pedig – főleg – házon belül. (Én is csak azért mertem egyszer szembe szállni vele Horváth Pál füle hallatára, mert zöldfülű, tapasztalatlan kezdő voltam és azt gondoltam, hogy a személyek helyett a tények a fontosak (lásd a Tungsram történetek, "Gyöngyösi bemutatkozásom", 2020. 04.26. történetben). Tény, hogy Skuli nagyon megbízható védőernyőt biztosított nemcsak a gyár és saját maga, hanem helyettese, Takács István számára is.

Míg Skuli "feladata" a külső körülmények és feltételek biztosítása volt, Takinak kellett a gyárat rendben tartani. Skulinak ilyen dolgokkal nem kellett foglalkozni, ezt elvégezte helyette Taki, akinek viszont a külső feltételekkel nem kellett foglalkozni, mert ezt "hozta" Skuli. Emiatt a páros rendkívül erős volt, ideálisan egészítették ki egymást és összjátékuk is kitűnő volt. Ahogyan én láttam, Taki a "belső rendtartó" szerepkörben kifogástalanul teljesített. A fáma szerint ehhez a rendtartáshoz időnként az is hozzá tartozott, hogy karácsony környékén ő vagy a megbízottja megjelent egy-két demizson jóféle gyöngyösi borral vagy pálinkával Záhonyban és a vámosoknál az Izzó sorozatban gyűjtötte be a "határt lépett" pecséteket akkor is, ha az adott gép még csak Komorónál járt – vagy akár éppen el se indult.

(A "határt lépett" volt a szocialista export-tervteljesítés alapdokumentuma akkoriban; arról nem is beszélve, hogy az akkor szokásos "prompt inkasszó" miatt az Izzó napokon belül hozzájutott a ki se szállított áru ellenértékéhez. Hja, ha olyan szabályt hoznak, hogy a tök nyolcassal kell megnyerni a piros ultit és nem a piros hetessel, akkor a tök nyolcassal kell megnyerni és kész… A prompt inkasszó csak szocialista relációban létezett.)

A Skuli-Taki páros tökéletesen működött – de csak párosként. Ők egy egységnek a két fele voltak. Ez akkor vált abszolút világossá, amikor, - már a MEV-es időszakban – Skultéti váratlanul meghalt. Hiába volt Taki saját jogán is jó szakember és sikeres főmérnök, ha elveszett fölüle a védőernyő. És bizony az visszavonhatatlanul elveszett… És hiába volt Taki a "minden szempontból rangidős" a MEV termelésének irányítására, mégse bírt ellenállni az ellenfelek-ellenségek rohamának. Egész bizonyos, hogy Taki sok ember tyúkszemére ráléphetett még a védett korszakában – nos, ezek mind fellázadtak ellene. Takács Pista a MEV termelési igazgatója volt, mielőtt én a MEV-be értem és számomra ő volt a legbiztosabb pont a vezérkarban; abszolút tapasztalt és hozzáértő, feltétlenül megbíztam benne – ennek ellenére és minden kvalitása dacára, a gyöngyösiek kicsinálták őt. Nem mások, a sajátjai. Méghozzá nevetséges, mondvacsinált ürüggyel.

Mint termelési igazgatónak, Takinak a munkahelye Budapest volt, a MEV Fóti úti székhelye, az egész vezérkar tartózkodási helye. (Akkor még nem létezett a home office meg az on-line vezetés; 1985-öt írtunk…) Miután Taki nem akart Pestre költözni, ingáznia kellett Gyöngyös és Pest között. Ehhez természetesen kapott egy céges autót sofőrrel, az akkori szokások szerint. Ellenségei azonban a jogszabályok rengetegéből kibányászták, hogy ez a céges autó a két telephely között jogos csak – márpedig Taki a lakásáról indult Pestre. Vagyis szabálytalan!!! És ebbe belekapaszkodva, mindenféle fegyelmikkel végül kicsinálták őt… Ha Pista otthonról először fölmegy a Pipis-hegyre, be se megy a gyárba, hanem a kapunál mindjárt beszáll a céges kocsiba és onnan indul Pestre (miközben a gyár messzebb van Pesttől, mint az ő lakása, vagyis Pipis-hegyről Pestre menet elmehetett volna a vállalati kocsival akár a saját lakása előtt is !!) - nos, akkor minden szabályos lett volna… Igaz, hogy lényegesen több kilométert futott volna a vállalati kocsi, vagyis anyagilag rosszabbul járt volna a cég, – de szabályos lett volna. Így nem.

Fegyelmik és végül leváltás… Mire odaértem, Taki már nem volt a MEV termelési igazgatója, pedig nagyon szívesen dolgoztam volna vele… Sajnos, nem lehetett megmenteni. Sőt, ennek még ezt az egész "szabálytalan" helyzetet engedélyező, volt izzós Németh Jóska (dr. Németh József), a gazdasági vezér-helyettes, szintén kiváló szakember is áldozatául esett… Érkezésemkor az volt az első feladatom, hogy a vezérkarból kiesett két nagyképességű, hozzáértő, izzóból-jött szakembert pótolnom kellett.

Zárszóként elmondom, hogy ez a kép duplán is szubjektív. Egyrészt mert emlékkép: én így láttam őket; másrészt mert én – bár igen gyakran megfordultam Gyöngyösön - a párost mégiscsak lényegében messziről, Pestről láttam, napi közvetlen benyomásom nem lehetett róluk. Ugyan a béka-perspektíva nem mindig fest hű képet, a Skuli-Taki páros képét a gyöngyösi kollégák tudnák igazán kiszínezni - árnyalni.