Album készítés

Jó pár éve, hogy búcsút intettem az aktív munkának, nincs már olyan munkahelyem, ami egész napra lefoglalna. Kihasználva az így "kapott" szabadidőt, sokszor lapozok a több évtized alatt összegyűlt képek, feljegyzések és újságcikkek halmazában. Ezek túlnyomó többsége valamilyen szállal a Tungsramhoz kapcsolódik. Egy kép, vagy egy pár sor a naplóból, több évtizeddel ezelőtti történéseket idéz fel. Nagyon sok közülük, ha ma játszódna le, talán nem is lenne érdekes, mert a technika fejlődése az akkori "csúcsteljesítményeket", mindennapi eseményekké silányította.

Az emlékek azonban kortalanok, felettük nem múlik az idő.

Ez a -napokban kezembe került - piros műbőrkötésű album is, évtizedekkel ezelőtti sztorikat idéz.

1978-ban Horváth Pál vezérigazgató helyettessel Nagoyába utaztunk a CKD céghez. Az utazás célja az volt, hogy megvizsgáljuk, van e lehetőség az együttműködésre, a nagyteljesítményű fénycsősor kifejlesztésében. A pár napos ottlétünk végén, mindenkinek átadtak egy albumot, melyben azok a képek sorakoztak, amelyeket a látogatás első napján - különböző helyszíneken - készítettek rólunk. A Vezér-helyettes műbőrkötésűt, mi többiek keménypapír fedelűt kaptunk. A műbőrkötésen arany betűkkel díszelgett:

PAL HORVATH

vice-president

CKD. 11 - 13. 04. 1978

Főnökünk egészen odavolt. Nemcsak a kiváló minőségű színes fotók gyors elkészítése miatt, hanem, hogy a képek alatt, angol nyelvű szöveg tájékoztatott arról, mi látható a felvételeken. Hiába győzködtük, hogy biztos van a cégnek saját fotósa és nem kell a képekre két hetet várni, mint nálunk, ha az ember az OFOTÉRT-be adja be a filmet.

• De a műbőrkötés, az arany felírat, meg a képek alatti szöveg. Megnyugtattuk, hogy azzal volt a legkisebb gondjuk, mert tudták a nevét, a titulusát, meg azt is, mettől meddig leszünk a CKD-nál. Ott készítettek felvételeket, ahol előre eltervezték és a képaláírás megkövetelte. Így a fotókon kívül, mindent jó előre elkészíthettek.

Gyárlátogatás a CKD-nál.

Minden esetre, nekünk újszerű és szép ajándék volt.

Eltelt jó pár év, Gábor András lett a vezérigazgató. A vezetők kapcsolatának javítása érdekében, kéthavonta, más és más gyárban tartott, kétnapos "értekezletet". Ezeken - a szakmai témák mellett - a közös reggelik, ebédek és vacsorák, emberileg is közelebb hozták egymáshoz az igazgatókat.

Az egyik ilyen értekezleten elmeséltem, milyen albummal leptek meg minket a japánok. Ez nagyon megtetszett a győri gyár vezetőinek és a következő értekezleten - amely Győrben volt - minden megmozdulásunkon velünk volt egy fotós, aki állandóan kattintgatta a gépét. A találkozás utáni nap, jött egy futár, hozta a kék műbőrkötésű, igen színvonalas, szép kivitelű albumot és mellette egy cédulát:

A japánoknak egy pár nap kellett, nekünk csak egy!

Mint később kiderült, ez nagyon tetszett a Vezérnek. Arra emlékezett, hogy az ötlet alapja az általam mesélt japán történet, de, hogy ilyen gyorsak voltak a győriek azt többször emlegette.

A két Gépgyár mindig és mindenben versengett. A tervteljesítés, az elért nyereség és a különböző mutatók összehasonlítgatása mellett, egymás kulturális, valamint sport eredményeit is állandóan szem előtt tartottuk és ahogy lehetőségünk volt, próbáltuk a másikat túlszárnyalni. Néha már nem is vetélkedés volt, hanem inkább egymás "cukkolása", aminek a végén mindkét fél - a "győztes" korábban, a "vesztes" kicsit később - jót derült.

Alig vártam, hogy a VTG legyen az igazgatói értekezlet házigazdája és tovább lehessen folytatni a győriek céduláján szereplő mondatot:

... a VTG-nek pedig pár óra!

Amikor végre ránk került a sor, elmondtam a kiválóan szervező Kutas Péternek, hogy azt szeretném, ha az első napi ebédnél átadhatnám a látogatás képeit tartalmazó, műbőrkötésű albumot.

• Hány órakor kezdtek és mikorra tervezed az ebédet? Volt a rövid kérdése.
• Nyolckor kezdünk. Egy rövid köszöntő, majd gyárlátogatás, ahol a fotók zöme készüljön. Az ebéd 13 órakor lesz a Rózsa étteremben.
• Megcsináljuk. A fotózást, a laborálást, a könyvkötést profikra bízzuk, a különböző helyek közötti logisztikát, a fiúkkal megoldjuk. Neked nincs tennivalód, csak az időből ki ne fussál. Volt a megnyugtató válasz.

Eljött a "nagy" nap. Már nyolc óra előtt gyülekeztek a gyárigazgatók és megjött Nagy Lajos is a Tungsram Termelési igazgatója. A Vezér egyelőre sehol. Negyed kilenc, fél kilenc, még mindig semmi hír róla. Nyolcnegyvenkor telefonált, hogy "egy kicsit" késik, addig is Nagy Lajos helyettesítse. Kelletlenül bár - de mivel nem húzhattam tovább az időt - elkezdtem az üdvözlő beszédet.

Végre kilenchúszkor megérkezett. Gyors üdvözlés és már tereltem is a társaságot le a műhelybe. Nem nagyon értették, hogy miért vagyok annyira ideges és miért "hajtom" őket az egyik géptől a másikhoz. Kérdezték is, de valami eltérő szöveggel próbáltam átlépni a témán. A lényeg az volt, hogy elkészüljenek - bár jókora késéssel - a felvételek.

Felmentünk a Tanácsterembe és ott folytatódott a program. A hangulat kiváló volt, én is kezdtem megnyugodni. Tizenegy körül a Vezér kezdett fészkelődni és elég sűrűn nézegette az óráját. Végül közölte, hogy neki halaszthatatlan találkozója van, amire okvetlenül el kell menni. Nem tud velünk ebédelni, de jó étvágyat kíván.

Na, a Vezér előtti villogásnak lőttek. Ha a Kutasék el is készülnek az albummal és az ebédnél kiosztom, nem lesz olyan hatásos a győrieknek odaszúrt fricska, mintha a Vezér is ott lenne.

Mikor - egy órakor - az étteremhez értünk, a Péter már ott várt az elkészült albumokkal. Nagyon szépre sikerültek! Piros műbőr fedelén arany betűkkel "Vákuumtechnikai Gépgyár". A belső oldalán "1989 április 27 - 28" alatta "Igazgatói Tanácsülés".

Az öt, nagyon jó "elkapott" felvételen látható, hogy a Vezér és a gyárigazgatók milyen elmélyülten tanulmányozzák a VTG által gyártott gépeket.

Gyárlátogatás a VTG-ben.

Sajnos nem úgy sikerült, ahogy elképzeltem. Nem volt olyan látványos a győriek lepipálása, mint ahogy vártam. Az igazgatók átvették, megnézték és eltették. Ha ott lett volna a Vezér, biztos szóba kerül a két album elkészítési ideje közötti különbség. A gyárigazgatók nem lettek volna ilyen csendesek. A győri kollégám sok "cikizést" megúszott.

Megtudtam, hogy a második napon sem vesz részt a Vezér a megbeszélésen, ezért korán reggel bementem az "ENSZ palotába", hogy átadjam az albumot. A titkárnője közölte, hogy most nem mehetek be, de sok jóval nem kecsegtet, mert nyolc órára jön a Vezérhez az angoltanárnője. Lesz, ami lesz, bejelentés nélkül benyitottam. Nem mondhatom, hogy kitörő örömmel fogadott. De amikor átadtam az albumot, kiemelve, hogy ezt tegnap délben szerettem volna odaadni, teljesen megváltozott. Hosszasan nézegette, nagyon tetszett neki.

Beszólt a titkárnő, hogy itt az angoltanárnő. A Vezér azonban csak lapozgatta a képeket. Részletesen el kellett mesélnem hogyan készült az album. Megdicsérte azokat, akik ilyen gyorsan és ilyen szépen kivitelezett albummal lepték meg az értekezlet részvevőit. A "cikizés" nem sikerült, de nagyon jól esett, hogy a Vezér elismerően nyilatkozott - ahogy ő mondta - a VTG-sek villám produkciójáról.

Most, hogy kezembe került az album és lepergett előttem keletkezésének története, lapozgatás közben már nem az jutott eszembe, hogy nem sikerült a fricska.

Arra gondoltam, milyen szerencsés ember vagyok, hogy olyan munkatársaim voltak, akik kiváló szervezéssel, hozzáértéssel, átlagon felüli lelkesedéssel - az akkor - szinte lehetetlennek látszó feladatot, sikerrel megoldották. Jó érzés volt visszagondolni, hogy olyan csapatban dolgozhattam, akik ebben az esetben, nemcsak a győrieket hagyták maguk mögött, hanem a japánokat is lepipálták gyorsaságban.