Ami a hivatalos utijelentésekből kimaradt 1.

2018.11.18

Pongrác Lajos 

Predeal Holló Imrével,1966.október 

A KGST- REÁB 6. szekciójának soros gittegyleti ülése Romániában, Predealban került megrendezésre. Predeal a Déli Kárpátokban, a Temesi (most Predeáli) Szoros túloldalán található.

Repülőn mentünk Bukarestbe, ott összegyűltek a delegációk, és busszal szállítottak el bennünket a tetthelyre.

Első ízben utaztam Romániába és román géppel. Már a gépen problémám támadt. Italt hoztak. Tartom a kezemben és nézegetem a poharat azon töprengve, hogy ez mi lehet. Ha pálinka, akkor sok, ha bor, akkor kevés. Eközben a kis lábhajtásos fatengelyes LI-2-es gép liftezett egy rendeset és az ital fele az öltönyöm hajtókájára terült. Mondták, hogy hiába törölgetem akármivel, ez cujka, és ennek a bűzét eztán mindég hordanom kell, ha ezt az öltönyt felveszem. Való igaz, ebben lehetett valami, mert ahányszor az utcán sétáltam Predeálban, a szomjas favágók kisebb csapata követett.

De erre a turnéra is igazán Holló Imre bátyánk, a magyar delegáció vezetője nyomta rá a bélyeget.

Első délután megkezdődött a szakértői munkacsoportok ülése. Imre bácsi idegesen turkálja az iratpaksamétát, mire lesz itt most szükség. "Gyerekek, melyik napirenddel kezdünk? Hol vannak a tárgyalási irányelveink? Figyeljetek, ülve lehet beszélni, vagy fel kell állni?"

Mellette ül Róna Bandi, az OFI-tól kikért kiváló tolmács, aki úgy fordított szinkronban oroszról magyarra és magyarról oroszra, mint egy gép. Azonban a sok érdekes egyéb tulajdonsága mellett megvolt az a furcsa szokása is, hogy időről időre azzal foglalkoztatott bennünket, hogy a koszt, az ital, a külföldön töltött napok száma, az értekezlet nőtagjainak jelenléte hogyan befolyásolja a nemi vágyait és a vonatkozó "tettrekészségét".

Megkezdődött az értekezlet, az első felszólaló a bolgár delegáció vezetője.

Róna félhangosan Imre bácsinak:

"Felállt a Szpaszov"

"Hagggyál békén!"

"Imre bácsi, felállt a Szpaszov!"

Erre Imre bácsi:

"Róna, a rohadt életbe! Kit érdekel! Az értekezletet figyeld, ne megint magaddal foglalkozz!"

A magyar delegációban kirobbant csillapíthatatlan röhögés hosszú időre visszavetette az értekezlet munkáját.

További probléma származott ezután még abból, hogy szünetben Imre bácsi megpróbálta az érdeklődő baráti delegációknak tolmács segítségével elmagyarázni, miért röhögte szét a magyar delegáció tovaris Szpaszov felszólalását.

Imre bátyánk, - dacára a pártállásának, a vállalatnál betöltött pozíciójának, a más vallású neveltetésének, - velejéig irredenta magyar volt. Délutánonként kiült a szálloda teraszára és ábrándosan emlegette: a hegyen túl (a mi hegyünkön túl) ott van a gyönyörű Brassó (a mi Brassónk). Át is mentünk busszal Brassóba kirándulni és üzleteket nézni, de ott Imre bácsit nem lehetett egy pillanatra sem felügyelet nélkül hagyni, mert addig magyarkodik, amíg elviszi a milícia.

Vasárnap az összes delegációt elvitték autóbusz kirándulásra. Voltunk újra Brassóban is, semmi baj nem történt.

Alkonyatkor ismét kinn ültünk a szálloda teraszán és odajön hozzánk a szovjet delegáció néhány tagja, élükön tovaris Blinkovval, a delegációjuk vezetőjével.

Szeretnének valamit kérdezni Holló elvtárstól. Elő Rónával a tolmáccsal és nosza!

A problémájuk az, hogy az a magyar delegáció, amelyik az eddigi értekezleteken - akár szláv, akár német nyelvterületen - mindenütt nyelvileg elszigetelődött, itt Romániában ilyen otthonosan mozog.

Figyelik az üzletekben, az utcán mindenkivel megértik egymást, a szálloda szakácsnője a magyar asztaltársasággal beszéli meg a menüt, és így tovább. Fülük után ítélve a magyar nyelv egyáltalán nem is hasonlít a románra. Megkérdezték délelőtt a kirándulás idegenvezetőjét, hogy van ez, de hülye választ kaptak, aminek az volt a lényege, hogy a román ember rendkívül művelt, több nyelvet beszél, sokan például magyarul is. Szóval, hogy van ez?

Imre bácsi felpattant:

"Méghogy magyarul beszélő románok! Blinkov elvtárs, látja itt ezt a hegyet? Ez már Magyarország. Ahová délelőtt kirándultunk, Brassó, az Magyarország. Akikkel magyarul beszélünk, azok magyarok."

"Akkor miért jött a magyar delegáció ekkora kerülővel, Bukaresten keresztül?"

"Mert az országunknak ezt a részét, ezt az egyharmadát, Erdélyt, - Transzszilvániát,nem Pennszilvániát, Transzszilvániát! - a háboru után elvették tőlünk és a románoknak adták."

"Tovaris Holló, ez nem lehet! Olyan nincs, hogy az egyik szocialista ország elvegye egy másik szocialista ország hatalmas darabját! Ez igaz? És erről tudnak az elvtársak? Ha hazamegyek Moszkvába, beszélek az elvtársakkal, elmondom, mi történt Magyarországgal!"

"És Blinkov elvtárs, arról tudnak az elvtársak, hogy országunk egy másik darabját a Szovjetunió vette el és Munkács, a mi Rákóczi fejedelmünk városa ma Mukacsevo, Ungvár pedig Uzsgorod?"

A körülállók arcán rezignált mosoly, de az egyik lengyel delegátus megkocogtatja Blinkov hátát:

"Tovaris Blinkov, legyen szíves, - ha beszél az elvtársakkal, - egyúttal említse meg Lengyelországot is..."