Apróságok 1.

Közel négy évtizedet töltöttem a Tungsramban. Ez idő alatt voltak izgalmas napok, amikor valamilyen rendkívüli problémát kellett megoldani. Voltak vidám napok, amikor jókat nevettünk, de többségükben, szürke, dolgos hétköznapok soroltak egymás után. Ezeknek némelyikén is történtek azonban olyan események, amelyek ugyan nem igényelnek egy önálló esszét, de egy pár soros megemlékezést megérdemelnek. A következőkben leírok egy párat, olyan sorrendben, ahogy eszembe jutnak.

O O O O O

Bob Lubecky egy hétfői napon behívatott az irodájába:

• A héten, csütörtökön, vagy pénteken John Opie úr (CEO, GE Lighting) kilátogat a VTG-be. Az irodák kivételével mindent ki kell festeni, mert olyan koszos valamennyi műhely, hogy oda nem lehet őt bevinni.
• Valóban így van! Mi többször beterveztük a festést, de pénzhiányra hivatkozva eddig nem kaptunk rá engedélyt. Azonnal nekikezdünk, de a látogatás idejére - az egésszel - biztos nem végzünk. Azt javaslom, hogy a tanácsteremből egyből - az udvaron át - sétáljunk a VB csarnokba, ott több a látnivaló, mint a többi műhelyben és nem látszik annyira, hogy ráférne a festés. A séta során pedig lát kívülről valamit a gyárból.
• Rendben. Csak az irodaépület első emeleti lépcsőházát, az előteret és az ebédlőt - hátha oda benéz - sürgősen fessék ki, a többiről majd később beszélünk. Csináltasson nekem színmintákat - piros kivételével mindenből egy sötétebbet és egy világosabbat - mert én akarom eldönteni milyen színű legyen, amit kifestenek.

Rohantam vissza, egyből a Festőműhelybe. A művezető aznap szabadságon volt, így a "mindenes" Lacit - aki többek között, a festők részére a színeket kikeverte - kértem meg a színminták elkészítésére. Délután már vittem is Lubecky alelnök úrnak. Öt perces válogatás után a világos drapp szín mellett döntött. Vissza a gyárba. A kiválasztott mintát a Laci kezébe nyomtam, azzal, hogy a fejünket veszik, ha nem pontosan ezt a színt keveri ki. Kérésemre a festők - bár a munkaidejük lejárt - még aznap elkezdték az előkészületet. Megnyugodtam, teljesülni fog "kedvenc" amerikai főnököm óhaja.

Kedden kora reggel, amikor mentem az irodámba, elégedetten láttam, hogy csiszolják a falat. Pár óra múlva - éppen vezetői értekezletet tartottam - telefonon jelentkezett a Festőműhely főnöke:

• Igazgató úr! Megkezdtük az ebédlő festését. Ha van ideje, jöjjön nézze meg. Sajnos a szín elég gyenge, nem egy világszám. Azt nem mondták milyen szint akar, csak, hogy nagyon sürgős. Csodálkoztam is. Mert igaz, hogy az elődei mindent ránk bíztak, de önnek eddig mindig volt elképzelése. Először úgy gondoltam, hogy zöldre, vagy kékre festjük, de sajnos egyikből sem volt elég színező anyag. Mivel sürgős, nem gatyáztam. Találtam a "mindenesnél" - aki, ma még nem jelentkezett - egy pár kanna, már nem tudom honnan maradt falfestéket és azt kenjük fel. Az amcsik úgy sem a falat fogják nézni.

Atléta koromban nem rajtoltam olyan gyorsan, ahogy felpattantam a székből. A többiek nem tudták elképzelni mi a bajom. Csak azt látták, hogy káromkodva lecsapom a telefont és kirohanok a szobából. Csoda, hogy nem törtem ki a nyakam a lépcsőn lefelé. A festők már majdnem az ebédlő közepénél tartottak és az "elég gyenge" szín, a világos drapp volt!

O O O O O

Sajnálatos, hogy a Tungsramban megtörtént, szégyen, hogy a VTG-ben és "tragédia", hogy az Alkatrészgyártásban.

Egy hosszú hengeres alkatrészt kellett fogazással ellátni. A technológusok úgy döntöttek, hogy gyalun fogják a fogakat kialakítatni. A profilnak megfelelő kést a Szerszámműhelyben legyártatták. A dolgozónak megadták:

• Osztófej segítségével alakítsa ki a 38 fogat.

Ekkor "robbant a bomba":

• Nekem ne azt mondják hány fog legyen, hanem azt, hogy hány fogközt kell kigyalulnom.

És jött, ami "hihetetlen". A művezetője nem tudta egyből megmondani! Találgatta, talán 37? vagy 39? A kérdés gyűrűzött tovább. Nagyon sok "szakembert" megkérdeztek és a válaszok 37, 38 és 39 között megoszlottak. A legtöbben a 38 mellett döntöttek, azután jött lényegesen kisebb számban, de körülbelül egyforma arányban a 37 és a 39. Megdöbbentem, amikor megkérdeztek, majd meg akartak győzni, hogy rossz számot mondtam.

O O O O O

Kereskedelmi tárgyalásokra utaztunk Sokhegyi Csabával a berlini NARVA-hoz. Egy rövid beszélgetésre azonban megkeresett - régi ismerősöm - a gépfejlesztés vezetője, Herr Schulze. Elmondta, hogy kisebb fejlesztéseket végeznek a normállámpa sorukon és szükségük lenne egy üzembiztos ballonadagolóra.

• Úgy tudom, önök mostanában kifejlesztettek egy körforgó típust. Nem ismerem annak a paramétereit, de mi olyat szeretnénk, amelyik tud 3000 darabot óránként.
• Akkor a miénk megfelelő, mert 3600 darabot biztonsággal adagol.
• Tudnának nekünk - a fejlesztőknek - soron kívül egyet szállítani? Nagyon sürgős volna.
• Van jelenleg egy, próba alatt és csak két hónap múlva kell átadnunk. Az azonnal elvihető, ha a kereskedők megegyeznek.

Sokhegyi kijelentette, hogy Tungsram részéről nincs akadálya, az üzlet megkötésének. Herr Schulze pedig elkezdett telefonálgatni. Három vagy négy telefonálás után, ragyogó arccal közölte:

• Minden a legnagyobb rendben. A gépkereskedelmünk vezetője pár perc múlva itt lesz és mindjárt elkészíthetik a szerződést. Még egy jó hír. Egy utánfutós teherautónk éppen Vácon van és visszafelé az utánfutó üres. Ha lehet, még ma el is hoznánk.
• Ennek csak egy akadálya van. Ez a ballonadagoló beruházásra készül és ezért világoskék színű. Úgy tudom, a NARVA viszont mindig ragaszkodik az olíva zöld színhez.
• Most ettől eltekintenénk, majd mi átfestjük. Ezt be is írjuk a szerződésbe.

A kereskedők az üzletet percek alatt megkötötték. Én telexeztem, hogy azonnal készítsék el a szállításhoz szükséges okmányokat, a ballonadagolót pedig úgy ahogy van, tegyék fel a pótkocsira, ami várhatóan még ma érte megy.

A berlini megbeszéléseket még aznap befejeztük és elutaztunk a NARVA brand-erbisdorfi gyárába. Ott kaptam a hírt Herr Schulze-től, hogy a teherautó a ballonadagoló nélkül érkezett meg, mert az még nem volt kész! Paff voltam. Otthonról semmit sem jeleztek. Mi lehet a gond? Mivel a következő nap utaztunk haza és elégé sűrű programunk volt - bár nagyon bosszantott az ügy - megerőszakoltam magam és nem foglalkoztam a témával.

Amikor hazaértem és másnap kora reggel bementem a gyárba, természetesen az első utam a ballonadagolóhoz vezetett. Ott állt a Czumpféknál - ahol a próbákat végezték - és ragyogó olíva zöld színben pompázott.

• Mi a szent sz..t csináltak? Próbáltam "visszafogottan" érdeklődni.
• Az éjjel átfestettük. Egy kereskedő, aki a "papírokkal" kapcsolatban jött, megtiltotta, hogy világoskék színben feltegyük a teherautóra. Közölte, aki egy kicsit is ismeri a NARVA igényeit, az tudja, hogy olyan berendezést nem engednek be a gyárukba, amelyik nem olíva zöld! Nem engedi "lerombolni" a Tungsram jó hírnevét.

Igaza volt, a Tungsramét nem is szabad!

Az tény, hogy akkor nem a mobiltelefonok korát éltük, de a hírközlés már túlhaladta a lovas futárok idejét. Rám kérdezhettek volna.

Abban azonban biztos voltam, hogy ki fog derülni, én követtem el a hibát, mert azt telexeztem, hogy mit csináljanak és nem azt, hogy mit ne!

O O O O O