Apróságok 2.

A C36 prototípusának készítése során - szerencsémre - csak kisebb dokumentációs hibák jelentkeztek. Ezeket mindennap - a "főszerelővel" - Benei Ferivel megbeszéltük és én azonnal kijavítottam a nála lévő rajzot, majd az eredetit is.

Egyik alkalommal szólt, hogy a szívócső adagolót mozgató vonórúd hosszabb, mint amire szükség van. (A pontos számokra nem emlékszem, de a következő számokhoz hasonlókról volt szó.) Megállapítottuk, hogy ha rövidebbre vesszük 20 mm-rel, akkor pont jó lesz. Levágták a 20 mm-t, én pedig visszamentem a Gépszerkesztésbe, a rajzon lévő 635 méretet kikapartam és beírtam: 615.

Még egy év sem telt el és két C36 készült exportra. Telefonál Benei: Megint baj van a vonórúddal, most viszont rövidebb. Lemértük, tényleg rövidebb: 575 mm! A rajzon is ez a méret szerepelt, de kétszeri javítás után. Na ennek utána kell néznem, mi történt.

"Sajnos", ebben az esetben mindenki rendesen végezte a dolgát. A művezető a szerelési naplóba beírta, hogy a szükségesnél 20 mm-rel hosszabb. Regele Csöpi ez alapján javította a 615 méretet 595-re. A csoport meósa, a Hibajelentő könyvbe rögzítette, hogy 20 mm-rel kell rövidebbre készíteni, Székelyné Hédi - akit én kértem meg, hogy minden dokumentáció gyártásba adása előtt nézze meg, szerepel a Hibajelentő könyvben a géppel kapcsolatos észrevétel és ha igen, javítsa ki a rajzot - módosította az 595 méretet 575-re.

Addig is tudtam, de azután mindig kínosan vigyáztam, hogy nem arról kell beszélni ennyivel hosszabb, vagy ennyivel rövidebb legyen - ha valamit változtatni akarunk - hanem konkrét számokat kell megadni.

O O O O O

Tungsram vezetői a fényforrásgyártó sorok fejlesztését tartották elsődlegesnek. Ezen belül is a minél nagyobb kihozatal elérését várták a fejlesztőktől. Igyekeztünk ennek az elvárásnak eleget tenni. Növeltük a sebességet, ez pedig megkövetelte, hogy bizonyos fokú automatizálást is végrehajtsunk. E kettős követelmény - az adott fejlesztői kapacitást figyelembe véve - nem tette lehetővé, hogy nagyobb sebességű alkatrészgyártó gépek létrehozásával is foglalkozzunk. A Tungsram alkatrészgyártói, hogy ki tudják elégíteni az egyre növekvő alkatrészigényt, a meglévő géptípusok darabszámát növelték meg. (A tárcsákat például, egy hatalmas csarnokot megtöltő A4 és A8 típusú - függőlegesen álló üvegcsöveket feldolgozó - gépekkel biztosították.)

Amikor szóba került, az Action Tungsram létrehozása East Brunswick-ban - ahol az általunk kifejlesztett 2500-soron kezdték meg a gyártást - egyből elvetették, hogy A8-asok "serege" biztosítsa a tárcsát. Arra viszont nem volt idő, hogy egy nagyobb teljesítményű gépet fejlesszünk ki. Dienes Béla vezérigazgató intézkedett és vettek a Swanson cégtől egy "vízszintes" technológiával dolgozó tárcsagyártó gépet. Ennek nagyobb sebessége és automatikus adagoló rendszere, jelentős előre lépést jelentett az A8 típushoz képest.

Vezérünk egy nagyon okos döntést hozott: A gépet ne szállítsák közvetlenül Amerikába, hanem egy pár hónapig nálunk "pihentessék", hogy legyen elég időnk "ismerkedni" az új technológiával. Mi éltünk a lehetőséggel és "alkatrész mélységig" megismertük a gép minden egységét.

A11 Tárcsagyártó gép.

Ha egy tervezőnek azt az utasítást adják, hogy egy szerkezetet tökéletes pontossággal honosítson, akkor sem lehet - a legtöbb esetben - valamennyi alkatrészt csereszabatosnak tekinteni. Hát még akkor, amikor az a feladat, hogy a "minta" alapján egy új gépet hozzon létre. Ennek - az egy picit szabadjára engedett tervezői fantáziának - lett az eredménye, az A11 Tárcsagyártó gép, amely külsőleg kissé elütött a "mintától", de, hogy jó munkát végeztek a Gépszerkesztésben és a Kísérleti műhelyben, azt a próbák bizonyították: A prototípus nagyobb sebesség mellett, kevesebb selejttel dolgozott, mint a megvásárolt Swanson gép. Még az is felmerült, hogy ez kerül kiszállításra, de végül tartották magukat az eredeti elképzeléshez, a Swanson ment, az A11 maradt.

Nagyon bevált. A későbbiekben, különféle tárcsák gyártásához többféle változata készült. Nemcsak a Tungsram gyáraiban, hanem sok külföldi fényforrásgyárban is sikere volt. Keletkezésének körülményeit - egy kivételével - soha, senki sem firtatta.

Az a bizonyos "egy", Herr Schulze volt, a NARVA-tól.

• Ez egy Swanson gép - jegyezte meg, budapesti látogatásán - de nem látom az öntvényen a feliratot.
• Azt azért nem láthatja, mert ez egy Tungsram Tárcsagyártó gép. Válaszoltam.
• De a felépítése, a pozíció száma, meg minden megegyezik. Ez valami kooperáció, vagy "koppintás"?
• Herr Schulze! Ön biztos ismeri az angol - francia fejlesztésű Concorde szuperszonikus utasszállító repülőgépet. Ennél azt a szokatlan megoldást alkalmazták, hogy fel, illetve leszállásnál az orrkúpot 12,5°-kal megdöntik. A szovjetek TU-144 típusú gépe, ugyan így száll fel és száll le. Ön szerint lehet ez kooperáció eredménye? Én nem hiszem. A "koppintás" tényét pedig mindkét fél - több ízben - egyértelműen visszautasította. Akkor mégis mi történhetett? Ahogy az érintettek állították: Betáplálták a számítógépbe az aerodinamikai adatokat, a gép méreteit, a fel és leszállási sebesség értékét, a számítógép pedig mindkét esetben a 12,5°-ot adta ki. Mi is, ehhez hasonló utat követtünk. Betápláltuk, hogy milyen tárcsát és hány darabot akarunk óránként gyártani és a számítógép ezt adta ki.
• Ja! Valóban, ez a kézenfekvő megoldás. Erre a lehetőségre nem is gondoltam. Mondta nevetve Herr Schulze és hüvelyujja felmutatásával nyomatékosította, hogy minden világos, O.K.

O O O O O

Pár hete ültem a VTG igazgatói székében, amikor meghívást kaptam a Tungsram Pártbizottságának ülésére. Kicsit csodálkoztam, de úgy gondoltam, ha hívnak akkor menni kell. A gyár párttitkára - Vansláger Lajos - is meglepődött, amikor elkérte a vállalati gépkocsit, mert a Pártbizottságra volt hivatalos és közöltem, hogy mehetünk, én is oda igyekszem. Amikor beértünk, Lajos bement a tanácsteremből nyíló szobába Vadas elvtársnőhöz, én pedig leültem a nagy tárgyalóasztal mellé. Néhány jelenlévő sugdolózni kezdett és olyan érzésem volt, én vagyok a téma.

Nem messze ültem a nyitott ajtótól, így jól hallottam Vansláger hangját:

• Vadas elvtársnő, a Horváth nem párttag. Nem lesz gond, hogy ő is itt van?
• Hűha! Tényleg!
• A VTG igazgatói eddig mind párttagok voltak és részt vettek az üléseinken. Nem gondoltam, hogy ő kivétel, ezért automatikusan őt is meghívtam. Szólalt meg, szintén a szobában lévő "Agitpropos". Majd én szólok neki, hogy félreértés történt.

Tűzpiros fejjel jött és közel hajolva hozzám, halkan a fülembe súgta:

• Elnézését kérem, tévedésből hívtam meg. Nem tudtam, hogy Horváth elvtárs nem elvtárs.