Az édes élet vége

A GE világában legtöbb üzletágban igazán másodlagosnak számított a nemzetközi

tevékenység. Az óriási belföldi piac megdolgozása és kézben tartása volt fő tevékenységük és több GE Business magasan tett az idegen piacokra. A Lighting is egy volt közülük.

Létezett egy GE International szervezet, s ez látszólag összefogta az egyes üzletágak saját International egységeit. De mindezek láthatóan külön életet éltek. Jó életet! Kevesebb volt a figyelem, a stressz, a szigorú elvárás, a hajtás, az értekezlet, a konferencia call.

Aztán jött Jack Welch és majdnem mindent a feje tetejére állított az egész vállalatnál. A külföldi piacoknak is más szerepet szánt.

Mi tungsramosok először természetesen a Lighting International szervezetével ismerkedtünk meg, a GE International-al kissé később kerültünk kapcsolatba.

Az akvizíció után, még 1990-ben a Lighting International évértékelőt szervezett a floridai Fort Lauderdale-ben, melynek egyik tervezett témája az Európán kívüli együttműködés volt a GE és a Tungsram piacszervezetei között. Jelentős létszám gyűlt össze az igazán kellemes

környezetben. A GE területi képviselői és az abban az időben Európán kívüli piacokon dolgozó Tungsram kiküldöttek is meghívást kaptak.

Bill Vinyard-ot addigra már menesztették, az értekezletet Dough Abrams vezette. Szép

összefoglaló beszédet tartott az elmúlt év csodálatra méltó GE-s eredményeiről. Beszéde és értékelése megkoronázását az elmúlt évre kitűzött képviselői/értékesítői "munkaverseny" méltatása és a nyertesek kihirdetése jelentette. A versenyt Triatlon-nak nevezték (biztos legalább három feltételnek kellett megfelelni).

Tátva maradt a szánk, mikor részletezték a nyereményeket. Több napos, feleséggel vagy partnerrel tölthető nyaralások a földgolyó különböző részein...Lehet, más díjazások is elhangzottak, de bennem ezek rögződtek.

Megadatott, hogy méltathattuk a Tungsram képviseletek munkáját és eredményeit is.

Jóhiszemű naivitással úgy fejeztem be a prezentációt, - előre örülünk, hogy a következő évben  már a Tungsram által kiküldött munkatársaink is részt vehetnek ebben a nemes versenyben.

Suta humorral hozzátettem: jó eredményekre számítunk, mivel Magyarország a triatlonnál jóval nagyobb igényeket támasztó pentatlonban (öttusa) is a világ vezető sporthatalmaihoz tartozik.

A Lighting International képviselői/értékesítői részére kiírt versenyről vagy egyéb motivációs ösztönzőkről soha többé nem hallottunk.

Később Pierre Roulin, a Közel-keleti és afrikai terület képviselője panaszolta mindenfelé - miattam szűnt meg a "munkaverseny", mert a tungsramosokat is beajánlottam...

Ez az értekezlet tartogatott egy másik meglepetést is. Második nap délelőttjén befejeztük a kitűzött napirendek megtárgyalását, fogalmat alkothattunk a GE Lighting International működéséről. Mi is tájékoztatást adtunk a kiküldöttek székhelyenként folyó tevékenységéről.

Megvolt az időpont és helyszín a délutánra betervezett delfin-show-ra, ahova a Tungsram különítmény tartott.

Dough és kollégája arra kértek, maradjak, mert van még megbeszélni való témánk. Így a delfin-show élményét el kellett halasztanom és mindmáig egy jóval szerényebb kivitelezésű debreceni delfin-show-val kellett megelégednem.

A GE-s tárgyalók körkörös megközelítéssel azt vezették fel, hogy a jövőben ugyebár egységesíteni kell a két cég tevékenységét, egy cégként kell működnünk. Figyelembe véve a Tungsram jelentős piaci jelenlétét az Európán és USA-n kívüli piacokon is, ez nagy felelősséget jelent az International vezetésére és munkatársaira, valamint komoly munkatöbbletet okoz.

Ebből a levezetésből arra a következtetésre jutottak, hogy nekünk (Tungsram!) anyagi hozzájárulást kellene fizetni a GE Lighting International büdzséjébe. Néhány százezer dollár összegről volt szó éves szinten.

Nem tagadom, az első percekben úgy álltam ott, mint Bálám szamara. Néhány héttel/hónappal azt követően, hogy egy világcég többségi tulajdont vásárolt cégünkből, azzal szembesülünk, a közös cég érdekében kifejtett munkájáért a cég egy szervezete pénzt kér egy másik szervezettől? De konkrétan nem is számítottunk másik szervezetnek már. Beleolvadtunk a GE-be!

Ráadásul nem töltött el nagy nyugalommal évtizedek óta ápolt Közel- és Távol-keleti, afrikai, Dél-Amerika-i piacaink és vevőink kiengedése látó- és hatókörünkből.

A tárgyalás nagyon is célirányosan az összegszerűségre ment ki. Felajánlottam, nem kívánunk az International szervezetének többletmunkát okozni, szívesen intézzük Budapestről a szóban forgó területek ügyeit. Persze nem fogadták el. Az eldöntött szervezeti felépítés szerint kell haladni!

Hosszan tartott a vita. Következő nap is folytattuk. Mereven ragaszkodtam ahhoz, a volt tungsramos szervezettől nem jár semmilyen kompenzáció feladatok átvétele miatt, ilyen kötelezettsége nem lehet az átadó szervezetnek. De persze, miközben állhatatosan képviseltem a már többszörösen kifejtett véleményt - rájöttem az International követelésének hátterére. Ők is tudhatták, tőlünk (ki volt az a "tőlünk" az akvizíció után?) nem kaphatnak anyagi kompenzációt.

Arra kellett az összegben történő egyezség, hogy a Lighting International éves büdzséjét felemeltessék. A Tungsram miatti többlet felelősség miatt és a Tungsram által vállalt összeggel akarták megalapozni többlet büdzsé igényüket. Segíthetett volna a kényelmes múltat szinten tartani.

Szóval zsákutca. Nem kaptak segítséget a büdzsé emeléshez, - a delfinek pedig ugrottak (de nem nekem).

(Az egy másik értékelés anyaga lehet,hányadik fekete pontot sikerült szereznem ezzel a GE-s osztálykönyvben.)

Mindkét részletezett esetben a Welch-hatás érződik. Költségcsökkentés, megszorítás, hatékonyság növelés - minden szinten.

A GE Lighting International jobbkezével a GE Lightinghoz, balkezével a GE International-hoz is tartozott. A GE International vezetője Alister Stewart volt. Aki nem találkozott vele, sajnálhatja.

Ilyen különlegesen eredeti figurát keveset lehet látni. Szikár külső, mesterségesnek tűnő, lassított beszédmód nagyon egyéni torokhanggal. Ha rá gondolok, régi olvasmányaimban szereplő angol gyarmatosítók jutnak eszembe és Alister fejére képzelem azok jellegzetes parafa kalapját. (Később tudtam meg, majdnem minden stimmelt, hiszen felesége révén nagyterületű ültetvény tulajdonosa volt Dél-Afrikában.)

Többször találkoztam vele és mindig élveztem szórakoztató előadásmódját. De itt most első találkozásunk apropóján említem Alistert.

1991-ben vagy 1992-ben történt, hogy a GE International éves összejövetelére a GE Lighting-Tungsram is meghívást kapott Isztambulba. Koltai Évával, aki akkor a logisztikai szervezethez tartozott, kettesben képviseltük a GE-szerte felkapott új vállalatot.

A külsőségek mutatták a GE, mint konszern nagyságát, erejét - és nagyzolását is. Az ünnepi estélyt egy az Ezeregyéjszaka meséiből előtűnt kis kastélyban tartották. A bejárat előtt egy kűzdőteret alakítottak ki, ahol az érkező közönség élvezhette két, félmeztelen iszapbirkózó bajnok viadalát, amint a sáros terepen véres harcot mímelnek. A kastélyba belépve minden férfi kapott egy piros török fezt, főleg fényképezés céljából. A fényképeken jóltáplált török basáknak látszottunk.

Török basák érkeznek a GE International isztambuli estjére. Koltai Éva (jobbról 2.).

Ez még nem volt minden. A bálterembe érkezve földbe gyökerezett a lábunk. Mintha, a párizsi vagy bécsi Operabálba érkeztünk volna. Estélyi ruhás, felékszerezett, közvetlenül a fodrásztól érkezett hölgyek hada csiripelt felszabadultan, a szintén estélyre öltözött, komoly viselkedést próbálgató GE alkalmazottak körében.

Az összes meghívott GE International alkalmazott házastársával vagy párjával volt hivatalos a jeles eseményre. Feleségek többezer kilométerre repítve, ellátva, - ez is belefért a költségvetésbe.

Ombudsmanért kiáltott, hogy csak a két Kelet-európai részvevőt hívták párja nélkül.

Alister Stewart a köszöntő beszédében természetesen erősítette az amúgy is meglévő pozitív gondolkodást, több módon is kiválóra értékelve az International egységeinek eredményeit és elkötelezettségét. Nem volt hiány a jövő feladatok iránti lelkesedés felszításában sem.

Végezetül, nagy krákogás közepette, többször nekifutva a témának, őszinte sajnálkozással jelentette be, hogy felsőbb döntés értelmében ez az utolsó alkalom, amikor a GE International a házastársakat is meghívhatja összejöveteleire.

Hízott a májunk! - nem tagadom.

Ilyen és hasonló élmények mutatták, hogy Welch kinevezésével sokban változott a GE-s világ és az addig kevésbé szem előtt lévő szervezeteket is elérte az erős kéz.

Tudomásul kellett venniük, véget ért az édes élet.