Az elpuskázott kutató intézet

1998 környékén - amikor még Welch volt a fő-főnök, aki valóban tisztelte és szerette a magyarokat, sőt egyszer azt is mondta, hogy a Tungsram akvizíció volt élete legsikeresebb ilyen irányú lépése - felvetődött annak lehetősége, hogy a méregdrága Schenectedy-i központi kutató intézet mellett GE létrehoz egy nagykapacitású európai kutató szervezetet. Először Magyarország vetődött fel, mint lehetőség. Témaindító delegációt is küldtek Amerikából (ebben részt vett Nyíri Balázs is, aki akkor a központban dolgozott), hogy kezdjenek tájékozódni a helyzetről (és bár az intézmény alapvetően nem fényforrás centrikus lett volna, tudomásom szerint - bár ebben nem vagyok egyáltalán biztos - a kérdésnek komoly támogatója volt a Nela Park).

A delegációt első alkalommal én fogadtam, és órákon keresztül próbáltak - tehát először ezen a nálunk történt beszélgetésen - első benyomásokat szerezni. Utána felkérést kaptam, hogy szervezzek meg felsőszintű találkozókat egy-egy általam kiválasztott egyetemmel, központi kutató intézettel és egy kutatással is jelentős mértékben foglalkozó iparvállalattal. Az ismeretségi köröm alapján a BME-t (Detrekői Ákos rektor), a KFKI-t (Gyulai József igazgató) és Ericsson (Fodor István elnök-vezérigazgató) választottam. A találkozók, úgy gondolom, kedvező benyomásokkal lezajlottak, az egyes szervezetek brillíroztak. Később az egészből mégsem lett semmi, ha jól vagyok értesülve Németország mellett döntöttek, de a körülményekről semmit nem tudok. - Viszont történt egy érdekes dolog. A KFKI-ban Gyulai Jóska - kimagasló tudású, nemzetközileg jegyzett tudós és kutatás-menedzser - tartott egy briliáns prezentációt a szervezet működéséről, tevékenységéről, eredményeiről. Amerikai barátaink persze alapból gyanakvóak voltak. (Az is felmerült bennem, hogy a GE felső vezetése hajlott felénk, Welch "hozzánk állása" miatt, de egyrészt a döntés meghozatalakor - emlékeim szerint - már nem ő volt a CEO, másrészt az ő felénk való bizalma nem igazán szűrődött le minden szintre).

A prezentáció után az amerikaiak feltettek kérdéseket, közöttük egy komoly tudományos kérdést is, amelyben - úgy tűnt - nem értettek egyet Gyulai Jóskával.

Megkritizálták.

Gyulai Jóska, aki akkor kb. 60 éves lehetett, láthatóan elpirult, és aztán szerényen, de abszolút szellemi, tudományos fölénnyel, megmagyarázta, hogy hol tévednek. Ez után több kérdés nem volt, jöttek a laborlátogatások.

Jó volt akkor - is - Tungsramosnak lenni!