Az én történetem a Falma sorokról

(Elektroműszerész VTG 1992-2017) 
Nem esküszöm meg semmire, de ha jól emlékszem, a GE megvett valamilyen skandináv - talán svéd - kisebb konkurens céget '97 környékén, amit rögtön be is zártak. A használható gépeket elhozták onnan - köztük két FALMA normál lámpa sort, amit aztán Indonéziába telepítettek le, de ott meg valamilyen politikai változás következett be, így kb. 2 év után a két FALMA sor visszakerült a VTG-be.

Addigra nagyon leromlott mindkét sor, mivel nem saját gyártmány volt, teljesen önállóan a VTG nem merte bevállalni a felújítást, ezért felvették a kapcsolatot a FALMA céggel. Véletlenül emlékszem az ottani főnök nevére: Roger Ding.

A FALMA addigra már elég kis cég lett, nem tudtak egyszerre két sort elvállalni, de abban sikerült megegyezni, hogy ez egyik sort kiküldjük nekik Fribourgba (Svájc), a másik marad itt nálunk és párhuzamosan megy majd a felújítás az ő útmutatásuk alapján. Abból a feltételezésből indultak ki, hogy a két azonos korú, azonos futás teljesítményű soron az elhasználódott alkatrészek is valószínűleg megegyeznek majd. Így a FALMA felújítja a náluk lévő sort, a fellelt cserélendő alkatrészeket rögtön duplázva gyártják/rendelik meg és a másodpéldányokat küldik ide nekünk.

Ez volt a mechanikai része a felújításnak, azonban a gépek elektromos vezérlése is teljesen elavult az idők során, így az a döntés született, hogy mindkét sor teljesen új a VTG - személy szerint Lengyel Sanyi - által tervezett új vezérlőszekrényt kap.

Az elektromos szerelés nagy részét én végeztem, a nálunk lévő sort sikerült is beüzemelni az új vezérléssel, de ott volt még a feladat, hogy ezt az új vezérlést a svájci sorral is össze kell párosítani. Természetesen ez a vezérléscsere magukon a gépeken is elég sok elektromos átalakítással járt, de úgy tudtuk, hogy Sanyi új kapcsolási rajzai alapján ezeket a FALMA elektromos szerelői elvégzik. A terv az volt, hogy kiküldjük az új vezérlőszekrényt, a svájciak mindent összekötnek, jeleznek, amikor kész, mi kimegyünk a Sanyival egy hét alatt "felélesztjük" a sort, én jövök haza, Sanyi pedig marad velük a tényleges beüzemelés végéig, kb. egy hónapig.

Amikor kiértünk, azzal fogadtak, hogy minden rajz szerint be van kötve, ellenőrizve, csak fel kell kapcsolni a főkapcsolót. Hittünk nekik, felkapcsoltuk. Füst...

Itt most egy kis szakmai dolog jön.

A VTG-s gépeink egy gépkocsi elektromos rendszeréhez hasonlóan úgy voltak vezetékezve, hogy a 24V vezérlőfeszültség negatív pólusa volt a gépvázra kötve és az egyes kapcsolók/érzékelők a pozitív pólust kapcsolták. Ezt hívják PNP rendszernek. Tehát gépváz= 0V, vezérlés=+24V. A svájci gépeken viszont ennek a fordítottját használták, gépváz= +24V, vezérlés 0V, (ez az NPN rendszer.)

A gond abból származott, hogy Sanyi ezt úgy ábrázolta a kapcsolási rajzokban, hogy megtartotta a gépváz 0V feszültség szint jelölését és a másik pólust -24V-nak jelölte. Na, ezt valahogy nem sikerült a svájci elektromosoknak megérteni, ahol csak lehetett mindenhol felcserélték a vezérlés két pólusát. Természetesen eltartott egy darabig mire rájöttünk, hogy teljesen félreértelmezték a rajzot. Az rögtön látszott, hogy nem jövök haza egy hét után, az egész svájci sort át kellett vezetékezni.

Végül is sikeresen elindult az a sor is és még annak az évnek – 2000-es év második felében kivittük a sorokat Rio de Janeiróba, (GENERAL ELECTRIC DO BRASIL LTDA)