Az esernyő

Az 1960-as évek elején abban a hiú reményben, hogy hézagos tudásom dacára is bejuthatok az esti technikumba, majd az egyetemre, egyműszakos munkahelyet kezdtem keresgélni a vállalaton belül.

Akkor csak statisztikusra volt szüksége a Műszergyártásnak. A 17-es épületben egy aranykeretes szemüveget viselő úriember kinézetű jó elvtárs vizsgáztatott. Verselemzés, azután diktálás a helyesírásom ellenőrzésére és matematikai feladatok hibátlan megoldása szigorú feltétele volt akkor ennek a statisztikai munkakörnek az ellátásához. Számomra még ma is teljesen érthetetlen, hogy mindezek dacára megfelelőnek találtak. Így kerülhettem statisztikusként a gyáregységünkhöz tartozó Műszergyártásba.

Az üzemvezetői irodában lett a munkahelyem. Scheili Vilmos volt az üzem vezetője, Kubatov Karcsi az üzem diszpécsere, Farnosné Emike a titkárnő.

Ott dolgozott velünk ebben a szobában még Tresz Lajos, kiváló kezű műszerész is. Vele történt valamivel később, hogy televíziójában cserélni kellett volna egy elromlott PCL 82 típusú elektroncsövet, a TV úgynevezett sorvégcsövét, de ez akkoriban a kereskedelem egyik - sokak által keresett - hiánycikke volt. Lajos gondjáról tudtak a Rádiócső-gyártásban dolgozó barátai is, akik őt még az államosítás előtti Tresz kocsma vendéglőseként ismerték és szerették.Akartak adni neki egyet, de ő nem akart lopni a gyárból. Ilyen segítségre az ottaniaknak az adott lehetőséget, hogy szigorú normákat kellett betartaniuk. Ezt úgy érték el, hogy a jobb kihozatal esetén tartalékoltak jó csöveket, ha rosszabb lett a selejt aránya, a dugiból hozzátéve teljesült az előírt kihozatal.

Otthon azonban már Bözsikéje és leánykájuk annyit rágták Lajos fülét, amíg nem bírta már tovább.

Reggel, gyönyörű napsütéses idő volt, amit a meteorológusok - megalapozva még a mai napig életben tartott régi hagyományokat - egész napra is ígértek. Lajos mégis esernyővel jött dolgozni. A nagy nehezen rátukmált elektroncsövet ebbe az összecsukott esernyőbe rejtette így el nagyon gondosan. A munkaidő vége után átöltözött és elindult hazafelé.

Már nagyon közel volt a portáshoz, amikor leszakadt az ég, ömlött az eső, de ő állta a zuhogó égi áldást, és nem nyitotta ki az ernyőt. Lebukás nélkül esett át a portai ellenőrzésen. Ő is kiment a kapun, de mások szeme láttára még nem nyithatta ki esernyőjét.

Csak tippelni tudták, akik látták, hogy az ernyő nélküli dolgozók sorsában akart osztozni és ezért ázott teljesen bőrig ő is.