Bagdadi történet 1.

Én nem Tungis"voltam.

Úgy kerültem Bagdadba,(Taji gyár) hogy Marjai József látogatást tett ott egyszer és megállapította, hogy az a több mint 100 ember meleg étel nélkül nem jó ötlet. Az én útlevelem akkor már le volt fordítva arabra egy másik szakácséval együtt, mert Líbiába készültünk. Egy napon behívattak az igazgatóhoz es megkérdezte a titkárnő, volna e kedvünk Bagdadba kimenni dolgozni. Gyorsan megbeszéltem édesapámmal, aki azt mondta, hogy az egy "operett" háború ami ott van attól kimehetek nyugodtan....Igent mondtam és aug. 21-én landoltam a Szaddam repülőtéren, plusz 27 fok volt hajnali negyed 3-kor,jut eszembe:260 angol font volt a fizetésem.

Megpróbálom sorba szedni az emlékeimet.....

Amikor megérkeztem a konyhának híre -hamva nem volt, csupán a két konténer amiben később be lett rendezve a konyha. Igaz, volt benne 2 közönséges háztartási gáztűzhely de semmi más.

Az edényeket, fűszereket vagy 2 héttel később hozták utánunk. Igy azután enni sem nagyon volt mit. Szerencsére vittem magammal egy rúd téliszalámit amit 17 egymást követő étkezes alkalmával ettem ,mert kenyér az volt.. :)

Lassan beindult a konyha meg a főzés, a csúcslétszám 120fő volt akik az én konyhámon ettek. Voltak akik magukat látták el mert volt elég hazai nekik.

Frank /Réthelyi Feri/ adott 400 dinárt nyersanyagra. Ennek a 400 dinárnak kellett mindig meglenni áruban+kp-ban együtt. Egy heti ebéd 3300 fils volt úgy emlékszem. Egyszer meglátogatott Miklós Tibor nagykövet és kérdezte mennyibe kerül a "kaja", mondtam neki mennyi. Ez nem volt magas ár, azt mondta, ennyiért ö is étkezne szívesen.

Csak ebédet főztünk, reggelit vacsorát nem.

Kiss Gyuri volt a beszerző kocsi sofőrje, fantasztikus alak volt!!

Maratoni futó volt és Schirillával együtt akart futni Moszkváig az olimpia évében. Szenzációsan vezetett megmutatta nekünk Bagdadot, általa ismertük meg a várost.

Együtt mentünk bevásárolni, a piacokat meg az üzleteket jól megismertük. Némelyik borzalmas volt. Akkora mocskot szemetet piszkot soha nem láttam azóta sem, pedig időközben 70 éves lettem.. :)

Egyszer bejöttek a táborunkba arab fiatalok es ellopták Gyuri autójából a műszerfalról a papírokat, és elszaladtak. Erre Gyuri bement fölvette a futócipőjét es utánuk szaladt...és visszahozta a papírokat .. :) :)

A konyhában semmiféle gépi eszközünk nem volt, és volt úgy, hogy egy bicskával este 10-kor meg krumplit hámoztam a másnapi ebédhez....

Zalaegerszegről is voltak kint dolgozni. Volt egy kemence-kőműves jó nagy darab ember. Egyszer elment hogy kicseréli nekünk a gázpalackot, csak ő nem tudta, hogy megy ez.

Megjött egy hatalmas teherautó tele gázpalackokkal. Csak nők voltak ott az autó körül /férfiak a fronton/,és akkor a pasas aki fent volt az autón es adogatta le a palackokat egyszer csak ledobálta föntről a teli gázpalackokat. A kemence kőműves fejest ugrott a talajba halálra rémült, fedezéket keresett.Baj nem történt, ők ezt igy szokták.

A nők meg lábbal hazáig görgettek a gázpalackot...

Ez a kemence kőműves vágta el a nyakát annak a két birkának, amit karácsonyra kaptunk az araboktól. Akkor a másik szakács már nem volt ott. Nem bírta idegekkel és hazament.

Azon a karácsonyi napon nagyon berúgtam. ez hozzá tartozik az őszinteséghez.

Volt ott 16 liter vodka a konyhában.Azért volt ott mert odaadtam a konyhapénzt a fiúknak, hogy vásároljanak be nekem. Vásárlás helyett egy bolgár kamionostól vették ezt a 16 liter vodkát. Az egyik "bevásárló" Nagy Pista miskolci gyerek, a másik Gyovai Feri volt. Ő újpesti volt.

A vodkából azután likőröket csináltam, amit eladtunk az araboknak.

Büszkén említem, hogy 10 nap alatt egyszer sem főztem kétszer ugyanazt, pedig elég korlátozottak voltak a lehetőségeink.