Bagdadi történet 2.

(Baracskai Ferenc fényképeivel)

Nem hiszem, hogy sikerül időrendi sorrendbe szedni az emlékeket.

Mindig pénteken érkezett a repülő, úgy emlékszem. Én jobban ráértem mint a többiek, mert nem délben jöttek ebédelni, hanem jóval később, így azután amikor csak tudtam, kimentem a reptérre az érkező magyarok elé akik a postát, illetve az otthoni leveleket is hozták, meg apróbb dolgokat amik belefértek a keretbe.

Egyik ilyen alkalommal Juhász Peterrel mentem be megtaláltuk nagy nehezen azt a magyart aki érkezett és elkezdtük keresni neki a hotelt ahol el volt szállásolva, A hotel neve "Hotel-Kanal "volt vagyis csatorna hotel, de a csatorna volt a lényeg, mert azt is Szaddamnak, mint a volt Elnököt, hívták.

Valahol a városon kívül volt, nem találtuk.

Közvilágitás nem volt. Eltévedtünk, de egy taxis elmagyarázta-mutogatta merre kell mennünk és otthagyott minket.

Egy földúton mentünk valahol az éjszakában egyszer csak megláttunk egy nagy teherautót, az autó mellett a földön ülve embereket.

Peter feléjük fordította az autót kiszálltunk, hogy megkérdezzük

merre tovább??

Mire kiszálltunk az autóból,VW-busz /a Buli/ a földön ülő 5 ember 5 fegyvert tartott ránk. Föltettük a kezünket ordítoztak, de szerencsére nem lőttek!!

Nagy nehezen elmagyaráztuk mit keresünk és tovább engedtek minket. Nem is voltunk már messze a hoteltól.

Ezt megúsztuk!!!

Visszagondolva akkor ott abban a helyzetben meg sem fordult a fejemben, hogy agyonlőhettek volna. pedig...ki tudja, ott nem sokat számított egy emberi élet....

A hotelban várakoztunk, hogy a leveleket átvegyük. A portás egy átlag arab fiatalember odaintett magához, és belém kötött amiért olyan nagy szakállam van. Azt mondta azért van szakállam mert Khomeini pártján vagyok, az irakiaknak csak bajuszuk van, és akkor elővett a pult alól egy jó nagy pisztolyt rám tartotta és kioktatott, hogy ha nem Khomeini-s vagyok akkor ő meg az iraki hadsereg és engem lelő. Előhúztam az ingem zsebeböl az igazolványomat és mutattam neki a nevemet és mondtam nem khomeini pártoló vagyok, hanem itt dolgozom.

Angolul jól beszéltem akkor, kiutazásom elött gyorsan tanultam angolul a /Bod Peter Ákos anyukájánál/.

A portás nem akart lelőni miután tisztáztuk a helyzetet. :)

Szóval az egy izgalmas nap volt!

A hazautazásom elött meg kellett válnom a 7 hónapos szakállamtól. Frissen borotválkozva bementem a taji gyárba, Kerényi Laci bácsi nem ismert meg. Úgy köszönt rám mintha először látott volna ;) :) :)

A táborunkban volt egy kutyánk. Elneveztük Gyöngyinek. Különleges tulajdonsága volt, hogy csak az arabokat ugatta meg.

Egy alkalommal betörők, tolvajok jártak a táborunkban.

Volt egy közös helyiség ott voltak a tv videó játékok, egyebek. Mindent ami mozdítható volt elvittek. Nagyon egyszerű betörés volt, a légkondit az ablak alatt benyomták, ott bejöttek és az ablakon kiadogattak mindent. Csak mi ketten a másik szakáccsal voltunk a tábori konyhában nem láttunk, nem vettünk észre semmit. Jött egy arab biztonsági ember aki tökéletesen beszelt magyarul!!!!

Állítólag Nagykanizsán volt kiképzésen.

Nagyon meglepődtem rajta.

Kérdezte a nyomozó, nem láttunk semmit? Mondtuk, hogy nem. Később meg én mondtam Zolinak a másik szakácsnak, hogy tudod lehet, hogy ez volt a szerencsénk, hogy nem vettük észre, mert mit csináltunk volna, ha észrevesszük?

A postán érkezett leveleinket sokszor felbontva cenzúrázva kaptuk kézhez.

Az egyik magyar srác iraki szalámit evett bent a városban, abban a hőségben! Sárgaságot kapott.

Életemben nem láttam olyan sárgaságban szenvedő embert, mint ö Nem volt szeme fehérje az is olyan sárga volt mint a tojás sárgája, a bőre is. Úgy kellett fölcsempészni a repülőre.

Budapestről egyenesen Debrecenbe vitték úgy tudom.

Az én konyhámon soha nem volt probléma, igaz egyetlen egyszer becsúszott egy kis hiba, de az nem szándékos volt. Az történt, hogy keserű sót vettünk a piacon konyhasó helyett. Jött is Knizner Pali, hogy mi lehet az oka nézzünk már körül a konyhában, mert többeknek hasmenése van......azután kiderült.

Egyszer kijött 2 orvos Magyarországról, hogy beoltsanak minden Irakban dolgozó magyart kolera meg tífusz ellen.

Elmagyarázták mire számíthatunk a következő napokban...Úgy is lett minden, magas láz erős végtagfájdalom, hasmenés.

Néhányan nagyon megszenvedtek közülünk a mellékhatások miatt. Nagyon sokan dolgozni sem tudtak pár napig.

Nekem a világon semmi bajom nem lett, megúsztam.

Kérdeztem is orvosokat, hogy lehet az, hogy nálam semmit nem váltott ki az oltás, mikor az összes ott dolgozó ember igencsak megsínylette.

Azt mondta az egyik, valószínű, hogy nem kaptam volna meg a betegséget mert többszörös antitest volt a véremben, mint másnak. Remélem ez most is igy van, mert nem szeretnem a mostani vírus miatt beoltatni magam.

Folytatása következik...

Baracskai Ferenc fényképei

Szaddam Huszein repülőtér a gép ablakából

Érkezés a repülőtérre, balról jobbra;Kerényi Laci,(mindenes!),Horváth Magdi (Számvitelivezető),
Csöre (titkárnő a bagdadi irodában), Réthelyi Feri (a bagdadi projekt vezetője)

A bagdadi Tungsram iroda, sajnos a felirat egy része lemaradt, de jómagam az ajtóban állva figyelem az eseményeket.

Ebéd az irodában balról jobbra Réthehyi Feri, Horváth Magdi, Kerényi Laci, Baracskai Ferenc