Béluska a világ körül
Hosszú ideig reménykedtem, hogy szerelésvezető leszek, a gyári tanfolyam elvégzése után egy külföldi szerelésen, a sikeres hazaiak után. Sikerült!- több külföldi szerelés után elgondolkoztam, hogy milyen szerencsés vagyok, hogy a Próbateremben dolgoztam, ahol az elkészült gépeket/gépsorokat kipróbálják, amiben kisebb nagyobb megbízatásokkal részt vettem. Ez a lehetőség nem adatott meg azoknak, akik a géptervezésen, az alkatrészgyártásban stb. dolgoztak, vagy akiknek nem volt gyártási tapasztalatuk.
Voltak ötleteim, hogyan tudnék segíteni álmodozó kollégáimnak, hogy kijussanak külföldi szerelésre. Három kollégámnak sikerült, az egyikük volt a Béluska.
***
A Béluska temetésén, elmondták a VTG-s életútját is, bejárta a nagyvilágot, mint a VTG megbecsült dogozója, dolgozott a Szovjetunióban és az USA-ban is.
Akkor szembesültem vele, hogy mind a két helyen együtt voltunk.
Munkájában az erőssége a kivételes memóriája volt (1), amit nagyon jól hasznosított. Nem tartozott a legjobb szerelők közé, ebben talán annak is szerepe lehetett, hogy az egyik szeme üveg volt és nem volt gyártási tapasztalata, ezért nem juthatott ki külföldi szerelésekre.
Szovjetunió - Druzsnaja Gorka
(1988)
A lombik és menzúra gyártó gépsorok (3db) gépeit méretüknél fogva, szétszedett állapotban szállítottuk ki
Druzsnaja Gorkába. Egy üveggyári gépsor telepítésénél rengeteg olyan munka van, amit a VTG-ben csak előkészíteni lehetett, de összeszerelni és kiépíteni csak a helyszínen. Sok-sok láda volt tele olyan alkatrészekkel/anyagokkal, amire szükségünk volt a telepítésnél.
*Béluska 1965-től, több mint 40 évet dolgozott a VTG-Szereldében.
Ezek nyilvántartása és kiadása Béluskának való feladat volt, mellette sokat dolgozott a különböző egységek felszerelésén.
VTG-s dolgozók a Druzsnaja Gorka-i munkásszálló egyik szobájában: Vitkovits Gyula, Bakos Tibor, Szigeti Ferenc, Boros Mária, Czigler Béla* és Török Sándor
USA-Winchester
(1997)
1997-ben Ravennában (OHIO) dolgoztam, amikor azt a feladatot kaptam itthonról, hogy kérezkedjek el a Jasontól az ottani főnökömtől két hétre, és utazzak el Winchesterbe (VIRGINIA) és szervezzem meg a tervezőcsoport elhelyezését és munkáját a gyárban, amíg a Demény Árpi a kinevezett főnök megékezik. A kiutazó csoport feladata a valóság és a dokumentáció összehasonlítása és a változások átvezetése volt a dokumentáción.
Sok érdekes részletet átugorva szeretnék eljutni a Béluskához, aki egyedül vágott neki ennek a tengerentúli útnak, Budapest – Párizs – Washington útvonalon. A végállomáson én vártam, két alkalommal, az első alkalommal eredménytelenül.
Béluska Budapestről elindult, de Washingtonba nem érkezett meg, az illetékestől megtudtam, hogy a repülőgép visszatért Párizsba. Mikor érkezik a helyettesítő járat, azt nem tudják, de adjak egy telefonszámot és majd tájékoztatnak.
Megtörtént.
Párizsban Béluska kiszálláskor megmutatta a repülőjegyét, a helyiek elmagyarázták neki angolul, mivel nem értette az elmondottakat, ezért franciául is elmondták neki, hogy hova és merre menjen.
Beszállás után megnyugodott, hogy a legnehezebb akadályon túljutott, ez mindaddig tartott, amíg a repülőgép 1-2 óra múlva landolt Párizsban.
Kiszállás után ment a többiekkel a szállodába, vacsorázni, reggelizni a légitársaságtól kapott kuponnal, majd újra a repülőtérre és minden gond nélkül megérkezett Washingtonba, ahol én már vártam.
Béluska a beállító készülékeket vetette össze a dokumentációval, módosította a dokumentáció hiányosságait megtanulta és begyakorolta azok használatát. A TMK műhelyben részt vett a fejek javításában, nem tudom, hogy, de megértették egymást az amerikai szerelőkkel.
Az egyik hétvégén a gyárigazgató meghívott minket (13-an voltunk) és sokakat, másokat egy kerti ünnepségre ez a kép ott készült a Béluskáról.
(1) Béluska szerepel a "Találkozásom Bob Lubeckyvel" történetemben (2021.09.05)