Berobban a ribbon

Igen, a ribbon berobbant az életünkbe. Jól tudtuk, hogy folyik az első Ribbon sor telepítése Nagykanizsán és jól tudtuk, hogy a kapacitás jelentős részét exportra kell értékesíteni, mert a több, mint 400 millió darabos éves mennyiségre a Tungsramnak még nincs szüksége.

Az Alkatrészexport Osztályon elemeztük is a piacokat, megterveztük, hol látszott esélyesnek ballonok elhelyezése. Többet nem tehettünk a gyártás indulása előtt, nem volt termék, amit bemutathattunk volna. Export mennyiséget csak következő évre ígértek, a termelés stabilizálása utánra. Hagyományos ballon piacaink nem voltak, hisz a szűkös saját kapacitások a vállalati igényekhez sem voltak elegendők. Ebben az időben mi is nagy tételben importáltuk a modern összeépítő gépsorokhoz igényelt jó minőségű ballonokat a messzi angol Glass Bulbs-tól Doncasterből.

Készültünk a feladatra, terveztünk, előkészítettünk - de a ribbon mégis váratlanul robbant be az életünkbe. A Vezér sürgősen hivatott. Az történt ugyanis, hogy a Ribbon sort pontosan a tervek szerint sikerült átadni, a termelés problémamentesen beindult, lejött a napi egy millió ballon. Erre senki nem számított. A saját felhasználás megindult ugyan, de a legyártott mennyiség a gyári igényeket messze meghaladta, megteltek a raktárak és több hely nem lévén a nagykanizsai gyárban, elkezdték a gyár melletti prérin , szabad ég alatt tárolni a ballonokat!

A Vezér azonnali beavatkozást sürgetett, függetlenül tervszámoktól vagy azok hiányától. A ribbon ballonoknak el kell tűnni a mezőről és gondoskodni kell a képződő többletmennyiségek lehető leggyorsabb értékesítéséről. Ő is érezte, hogy ez nem szokványos munkafeladat, megkérdezte hát, mire van szükségünk hozzá.

Fel kellett gyorsítanunk az eltervezett akciókat, gyakorlatilag azonnal meg kellett látogatni és meggyőzni az összes megcélzott vevőt. De ugye még a hetvenes évek elején voltunk (1972.). Utazási devizakeret, negyedéves, gondosan egyeztetett utaztatási tervek, vízum beszerzések "segítették" volna a gyors akciókat. Kértünk tehát a Vezértől személytől és országtól független 100 ember/nap utazási keretet az akadálytalan gyors mozgáshoz. Megkaptuk! Az Utaztatási Csoport, Vágfalvi Marika és Ondrus Sári szabályosan hülyét kapott, mert olyat addig még nem éltek meg, hogy valaki önállóan diszponálhat utazási igényeiről.

Ha ezek után nem sikerült volna a feladat teljesítése, nyilván hallgatnék a témáról. De a ribbon ballon értékesítés megszervezése egyik legszebb emlékem a sok tungsramos feladat közül. Saját szervezetünkből a legnagyobb segítséget Végh Sanyi és Bokor Lászlóné, a gazdálkodó Irénke jelentette.

Ribbon ügyben már ahogy indítottunk, rendhagyó volt. A továbbiakban is számos meglévő rutint kellett felváltani rendhagyó ügymenettel annak érdekében, hogy az európai piacon működő konkurrensekkel, a Glass Bulbs-al és a Philips-Osram tulajdonú belga EMGO-val felvehessük a versenyt és az export a legköltségtudatosabban bonyolódjon.

A szállítási kartondobozok grafikáját Pandur Béla, az akkori csomagolás-technikus olyan találóan dolgozta ki, hogy azon évtizedeken keresztül nem kellett változtatni. Élvezetes volt a professzionális és lelkes kanizsaiakkal együttműködni. Czuczor László gyári főmérnök és az Üveggyár vezetői, Horváth Miklós és Szalay Tíbor az embereikkel együtt mindent megtettek, hogy a Tungsram ribbon ballonok sikeresek legyenek az export piacokon. Nem hagynám ki a később beszállt Horváth Ákost sem.

Lehoczki Éva néni, a Lebonyolítás vezetője nehezen állt kötélnek a papír-ügyintézés megváltoztatásában, - de be kellett látnia, jobb a helyszínen, Kanizsán kiállítani az avizókat, amikor már tudható, milyen térfogatú vagonokat állított ki a MÁV, hogy teljesen kihasználjuk a rakodási teret. Olyan terméknél, melynél gyakorlatilag levegőt szállítunk, a legoptimálisabb rakodás volt a cél.

A ribbon ballonok ugyan nem tervezetten, jól előkészítetten jelentek meg az export árualapban, hanem a kanizsaiak és a Corning szakemberek jó munkája eredményeképp hirtelen berobbantak és rendkívüli akciókat tettek szükségessé, - mégis a legkedvesebb export cikkünkké váltak az Alkatrészexport-nál. Ezekkel a kíváló minőségű ballonokkal a Nyugat-Európa-i összeszerelő üzemek is szívesen dolgoztak, s a szakmában olyan elismertek lettek, mint legkíválóbb fényforrásaink.

Rövid időn belül az igények meghaladták a rendelkezésre álló kapacitást és ez így is maradt a második Ribbon sor üzembeállásáig.

A nagykanizsai ribbon ballonokkal aztán számos helyen találkozhattunk. Természetesen főbb piacaink Európában voltak, de a ribbonok feltűntek távolabbi országokban is, egyes partnereink jóvoltából. A legmeghökkentőbb találkozás egy Kelet-Afrikai út során esett. Ugandába vetett rossz sorsunk Barlai Gyulával, épp azután, hogy a véreskezű Idi Amin kiüldözte az országból a külföldi vállalkozókat, kereskedőket, - akik többségükben indiaiak voltak. A sokemeletes kampalai hotelben rajtunk kívül fehér ember nem lakott, képzelhető, milyen biztonságban éreztük magunkat.

Kampalából Jinja-ba utaztunk, a Viktória tó északi partjára, ahonnan a Fehér Nílus is ered. Csodálatos buja növényzettel körülvéve állt egy nagyon célszerűen, de mégis tetszetősen megépített apró fényforrásgyár. Az épület elkészült, a használt normállámpa gépsor megérkezett, fel volt állítva, két tucat helyi munkás tüsténkedett körülötte. A gépek nem üzemeltek, mert az indiai tulajdonost és feltehetően indiai szakembereit is az üzem indulása előtt zavarták el az országból.

A falon felirat hirdette, hogy " Idi Amin Dada-i születésnapjára felajánljuk, hogy beindítjuk a lámpatermelést". Az ígért dátum már hónapokkal elmúlt. Na, ennek a nem működő üzemnek a raktárában vettünk észre egy jelentős szállítmány Tungsram ribbon ballont, néhány egyéb Tungsram alkatrész társaságában! Ahogy a gépsor körül szerencsétlenkedő helyi "szakembereket" elnéztük, ezekből a ribbonokból sosem készültek izzólámpák.

A jinjai gyártósor a tanácstalan kezelőkkel - szemben a falon a felajánlás Idi Amin-nak.