Bevezető a könyvelés világába

Amikor beléptem az Egyesült Izzóba - később Tungsram - és találkoztam a vidéki kollégákkal, intettek, hogy ne nagyon kérjek segítséget a központi szervektől, mert nem fogok meghallgatásra találni. Én nem hallgattam erre a figyelmeztetésre és számos dologban kértem és kaptam segítséget. Első voltam aki kezdeményezte, hogy a főkönyvelői értekezleteket felváltva a gyárakban tartsuk. Ennek okán a későbbi amerikai vezetés alatt a főkönyvelők már külföldre is eljutottak.

Szolgáljon itt néhány történet amely a központi szervekkel való jó együttműködést és segítőkészséget példázza. Azért használom az IZZÓ megnevezést, mert a történetek még abban az időben voltak.

Első akciók

Amikor 1983-ban kineveztek az " IZZÓ" hajdúböszörményi gyárában főkönyvelőnek az első számú feladat a készlet szintjének rendezése volt. Irányításom alá került az Anyagellátási Osztály.

Átnéztem a készletek tartalmát tematikusan és két csoport volt szembetűnő. Az egyik a karbantartáshoz szükséges nagy értékű alkatrészek csoport volt.

Példa: Találtam 3 darab teljesen új villanymotort, ami vízbontó berendezéshez lett volna használható. Előírás volt, hogy a villanymotorokat három évente cserélni kell, és a beszerzés tette dolgát és rendre megjöttek a motorok. Közben a berendezés a telepítéskori motorjával zavartalanul működött.

(Pár évvel később áttértek a karbantartók az előzetes felmérésre.)

Sikerült a központi szervek segítségével számtalan dolgot társgyáraknak átadni, vagy értékesíteni.

A másik történet, nagy mennyiségben voltak göngyölegek (üvegballonok, műanyag tartályok, stb.) amelyek "betét díjasak" voltak, tehát volt nyilvántartási értékük, de biztonsági okokból soha nem vették vissza, annak ellenére, hogy az előírások szerint a semlegesítésük megtörtént. A gyár dolgozói szerették volna nyilvántartási áron megvásárolni, de szabályzat hiányában erre nem volt lehetőség.

Megkerestem a Pénzügyi osztályt. Mivel az előző munkahelyemen volt a gyári hulladék közvetlen értékesítésére az Állami Pénzügyi Felügyelettel jóváhagyott szabályzatunk, ami sikeresen működött, hogy adaptáljuk és alkalmazzuk.

Elutasító volt az első reakció. Közben tovább beszélgettünk és támadt egy gondolatom. Ha találok egy olyan külső vállalkozást(céget),aki egyben átveszi és a dolgozóknak értékesíti, ez megoldás lehet-e.

Igen volt a válasz.

Most már csak kellett egy ilyen cég. Másnap kérdezem az osztályvezetőt van-e ötlete. Talán az ÁFÉSZ Hajdúböszörményi cége akitől a napi vásárlásokat és a munkaruha beszerzéseket oldjuk meg. Megkerestük az áruház vezetőjét, aki készséggel az ügy mellé állt. Elmondtuk, hogy nyilvántartási áron a gyár dolgozóinak adják el az árut, amit utólag kiszámlázunk. Az áruháznak sem költségtérítést, sem hasznot nem lehet felszámolni. SZÓBAN megállapodtunk.

A gyárban kialakítottunk a teherporta közelében egy zárható helyett. Az anyagosztály engedélyével a dolgozó szabad idejében a raktárból átvitte az árut a kijelölt helyre nevével megjegyezve, Az induláskor hetente volt "vásár+, később ez ritkult. A vásár napja előtt délután az osztályvezető az üzemvezetőkkel vagy megbízottjukkal szemlét tartottak, csak az az áru maradhatott amit engedélyeztek. Másnap 14 órakor megjelent az ÁFÉSZ embere a számlatömbjével és kiszolgálta a dolgozókat. A kapun csak a bizonylattal ellátott áru mehetett ki. Másnap a lista alapján megtörtént a kiszámlázás.

Ebben a központi szervek segítségét élveztük.

Az akció sikeresen folytatódott, és később más cégekkel is bővült.