Changshai történetem

(VTG 1972-2009 fejgyártás gépbeállító)
1986-ban Changshaban (Kina) egy B22-es komplett fejgyártás szerelését végeztük, Windisch Ernő (ZEG), Szenes Attila (ZEG), Zagyva Imre (VTG) és Bikádi László (GYÉGÉ) és én tolmácsnak Liu (Laci) csatlakozott hozzánk. Az indulás nehézkesen indult, ugyanis az SZ230 sorozathúzó présgép hiányosan lett kiszállítva. Mivel az első fázisról van szó, a többi gépet sem tudtuk beüzemelni.

Augusztus közepére végre kalandos úton megérkezett a hiányzó alkatrész, ezután már felgyorsult a munka. Így értünk el augusztus 19-hez. Bevallom, én nem is gondoltam a 20-i nemzeti ünnepünkre, de a többiek közölték, hogy a szerződés értelmében az ünnep külföldi szerelésen is megjár. Így megkértem a tolmácsot, hogy ezt közölje a gyár igazgatójával. Elment, és visszajőve megkérdezte, hogy mi a programunk. Sejtettük, hogy meglepetés készül és mondtuk, hogy a szállodában leszünk. Egyébként ebben az időben nagyon meleg volt ott, ezért nem is fogadtuk örömmel a várható meghívást, de visszautasítani udvariatlanság lett volna.

Másnap késő délután megjelent a szállodában a gyár főmérnöke és a tolmács. Feltűnt, hogy ünnepi öltözékben érkeztek. Mi sajnos nem tudtunk alkalomhoz illően felöltözni, nyárias szerelésben voltunk. Így vittek bennünket el egy étterembe, annak egy külön termébe. Ott egy nagy körasztalnál foglaltunk helyet, a helyi szokás szerinti ültetési rendbe. Hamarosan érkeztek a "nagy emberek" is, az igazgató és a tröszt vezetői. Ezután jött a meglepetés, Hunan tartomány ipari minisztere, és egy hölgy a nemzetközi kapcsolatok osztályáról. 

Megkezdődtek az ünnepi köszöntések, és a koccintások is. A viszont köszöntéseknél nagy segítség volt, hogy a tolmácsnak gyakorlata volt ebben - korábban üzleti delegációkkal járt Magyarországon. Elkezdődött a vacsora, és egyszer csak eltűnt a tolmács mellőlünk. A hölgy kínai akcentussal angolul próbált társalogni, de az én angoltudásom kevés volt ehhez. Már kezdett kellemetlenné válni a helyzet, amikor egy oldalsó ajtón betoltak egy zsúrkocsit, nagy tortával. Vele jött a tolmács is, és ekkor derült ki a távollétének oka. A tortára magyarul volt írva "KELLEMES ALKOTMÁNY ÜNNEPET". 

A torta émelyítően édes volt, így a maradékot hazavittük a szállodába, aminek a személyzet nagyon megörült.