Corki kirándulás "csavarhúzóval".

A Tungsram növelni kívánta részesedését az írországi fényforráspiacon ezért - zöldmezős telepítéssel - Corkban létrehoztak egy gyárat. Fő profiljának - az addig nem gyártott - B22 fejű gyertyalámpát választották. A gyárban két 2500 db/óra sebességű sor felállítását tervezték

A Gépfejlesztési Intézetnek ebben két feladata volt. Egyrészt a sorokat alkalmassá kellett tenni a B22 fejű gyertyalámpák gyártására, másodszor meg kellett oldani a termékek minősítését és csomagolását.

A B22 fejű gyertyalámpa "kuriózum" volt. Kialakítása és 2500 db/óra sebességű gyártása, jelentős fejlesztést igényelt, úgy a terméken, mint a gépeken. (A gyertyabúra kisátmérőjű "nyakának", valamint - az ehhez viszonyítottan - nagy átmérőjű B22 fejnek, megfelelő kapcsolódása érdekében, olyan geometriájú "nyakformálást" kellett kialakítani, amely biztosította, hogy a termék megfeleljen a torziós vizsgálaton.)

A nagykanizsai Mészáros László segítségével - hosszú kísérletezés után - sikerült megoldani a feladatot. Egy elégé "ortopéd" forma jött ki, a karcsú búra és a vaskos fej házasságából. Gyártásának megoldása a beforrasztásnál okozott nagyobb gondot és viszonylag kisebbet a fejelésnél. A lényeg az, hogy sikerült a még soha nem gyártott - speciális kialakítású lámpát - megfelelő minőségben, a kiszállítandó sorokon előállítani.

A minősítést a Tungsram Ausztriában elvégzett felmérés alapozta meg. Ugyan úgy, mint Magyarországon ott is minimum 24 órát "hevertették" a sorokon gyártott, majd csomagolt lámpákat, hogy előjöjjenek a rejtett hibák. Ennek a rendszernek az alkalmazása több hátránnyal járt. A tárolás nagy területet igényelt, a hevertetés utáni egyenkénti átnézés, pedig jelentős munkaerőt kötött le. A selejté válóknál a csomagolás költsége pedig felesleges pénzkidobás volt.

Megvizsgálták különböző időtartamig hevertetett lámpák "ég - nem ég" eredményeit és arra a meglepő adathoz jutottak, hogy három óra után a selejt 98 százaléka már megjelenik. Úgy döntöttek, hogy nem érdemes tovább hevertetni.

Kérésükre terveztünk egy körforgó "ég - nem ég" lámpaválogatót és kiegészítve az azt kiszolgáló búra adagolóval, valamint a szükséges szállítószalagokkal, megajánlottuk a Tungsram Ausztriának. Az ajánlat megfelelt és feladták a rendelést.

Egy év alatt legyártottuk, leszállítottuk, ők pedig üzembe állították a rendszert. Rövid idő elteltével jelezték, hogy mindenben beváltotta a hozzá fűzött reményeket.

Amikor szóba került az írországi soroknál a B22 fejű gyertyalámpák automatikus minősítése, kézenfekvő volt, hogy ott is ezt a módszert alkalmazzuk.

Az látszott célszerűnek, hogy a corki gyár két sorának termelését egy géppel minősítsük. Ezért kifejlesztettünk egy nagyobb teljesítményű konvejor kialakítású automatát. Az ausztriaival azonos technológiát alkalmaztunk. Rövid ideig tartó pihentetés után, az ömlesztett állapotban lévő gyertyalámpákat egy körforgó adagolóba kellett önteni, ebből kerültek a válogatóba. A megfelelőség eldöntése előtt a lámpák fokozatosan érték el a névleg feszültséget, majd az "ég - nem ég" vizsgálat után, a selejt eltávolításra került. Ez a válogató és egy szállítórendszerrel hozzá kapcsolódó egyenként-csomagoló automata, tette kompletté a gyártást.

Mivel minden egyes berendezés Budapesten ki lett próbálva, ezért a telepítésben a Gépfejlesztési Intézet dolgozói nem vettek részt. Azok a nagykanizsai kollégák telepítettek, akiket - a majdani tömeggyártás - gépbeállítói feladataira szemeltek ki. A gépek minden gond nélkül a helyükre kerültek, elvégezték a szolgáltatások bekötését és elkezdték a termelést.

Mint a világ minden országában, így Írországban is az a szokás, hogy egy gyárat, ünnepélyes körülmények között kell megnyitni. Ezen a nem mindennapi eseményen, legmagasabb szinten Demeter Károly vezérigazgató helyettes képviselte a Tungsramot. Miniszterek, bankárok és egyéb előkelőségek csak ámultak, hogyan "ontják" a sorok, a speciális kivitelű gyertyalámpákat. A vizsgáló automata azonban nem akarta elkápráztatni a nagyérdeműt. Bár a telepítés után már dolgoztak vele, az ünnepélyes alkalommal, nem indult el! Mészáros Laci - akit az új gyár műszaki vezetőjének neveztek ki - a vendégek előtt valahogy kidumálta magát, vezérigazgató helyettesünknél azonban ez nem sikerült. Hiába nyugtatta:

• Egy kis türelem! Nem hiszem, hogy komolyabb baj lenne. Aki jobban ismeri a gépet, egy csavarhúzóval elhárítaná a hibát és el tudná indítani.

Azonban, amíg Demeter Károly ott volt, ez senkinek sem sikerült. Amikor hazajött kiadta az utasítást:

• A Horváth egy csavarhúzóval azonnal kiutazik Corkba és megcsinálja, amit a kiszállítás előtt kellett volna elvégezni!

Amikor közölték velem a vezérigazgató helyettesi utasítást, csak azt tudtam mondani:

• Természetesen megyek, de lehet, hogy egy csavarhúzó meg én kevesek leszünk. Biztos, ami biztos, jó lenne, ha "velünk" utazna egy szerelő is.

Javaslatom megértésre talált és Steinrichter Gáborral (Természetesen a szerszámok között, egy csavarhúzóval) 1982 május 24-én kiutaztunk az írországi Corkba. A repülőtérről egyből a gyárba mentünk. Ott tudtuk meg, hogy Mészáros Laci két szállodában is előjegyeztetett számunkra egy-egy szobát. Rám várt annak eldöntése, hogy a közelebbi egyszerűben, vagy a távolabbi elegánsban, kívánjuk az elkövetkező öt éjszakát eltölteni.

Lacival elmentünk szállodanézőbe, Steinrichter pedig lement az üzembe. Amikor visszaértünk a gyárba, hogy a többiekkel együtt megebédeljünk, ezzel fogadott:

• Kár volt elmenni Főnök, szobát nézni! Már mehetünk haza. Mondtam én, hogy nem lehet nagy baj, hiszen otthon kipróbáltuk.

A gép - mindenki megelégedésére - tökéletesen működött. Azt nem tudom, hogy Steinrichter mit csinált, mert amikor rákérdeztem, azt a választ kaptam:

• Főnök! Legyen ez az én titkom. Szeretnék máskor is - hasonló esetben - magával utazni.

A kiküldetés azonban hat napra szólt és abban az időben, addig volt az ember kiküldetésben, ameddig kiküldték.

Cork kedves város és környéke nagyon szép! Ennek ellenére, nem "turistáskodtunk" egész nap. Sok időt töltöttünk a sorok mellett és nem kis büszkeséggel néztük a gépeket, ahogy az alkatrészekből égő gyertya lámpákat hoznak létre. Részleteiben megvitattuk - a gépbeállítókkal - a sorokkal kapcsolatos tapasztalataikat és természetesen az is szóba került milyen az életük Írországban. (A fő problémát a sör magas ára okozta, de megemlítették a lányok túl "szűzies" viselkedését is.)

Amíg ott voltunk, a sorok valamint a lámpavizsgáló, kifogástalanul működtek és ahogy hallottuk, utána is. Sajnos a gyárat rövid időn belül felszámolták. (Lehet, hogy azért nem volt a B22 fejű gyertyalámpa a piacon és nem gyártotta senki sem, mert igény sem volt rá?)

Corki látkép

Tulajdonképpen köszönettel tartozhattunk Demeter Károlynak. Ha ő nem dönt úgy ahogy döntött, mi nem láthatjuk a csodálatos "Zöld" szigetet. Nem kirándulunk a meredek sziklákkal övezett tengerpartra. Nem csodálhatjuk meg a rendkívül dús és szép növényvilágot. Nem kószálhatunk Cork ódon belvárosában és nem utolsó sorban, nem ismerjük meg az "Irish Cafee" fantasztikus izét.