Crotonville (USA)

Ez a hely a GE szakemberek számára egy különleges felkészülési centrum volt a közös vezetői munkák beindítására. A világ minden GE szervezetéből jártak itt szakemberek rövidebb-hosszabb időre, hogy ismerkedjenek a GE kultúrával ,vezetési stílussal és egymással is.

Amikor a GE a Tungsramot felvásárolta, röviddel ez követően kijelölésre került 15-20 tungis szakember,hogy Crotonvillbe utazzon 1 hetes(!?)továbbképzésre. Magam is a kiválasztottak között voltam. A csapatban szinte minden szakterület képviseltetve volt.

Elkezdődött tehát az első TLC -re (Tungsram Leadership Course) a felkészülés.

Mindenkiben volt pici félsz,miután megkaptuk a programot és abban a szellemi munkán kívül bizony komoly fizikai gyakorlatok is szerepeltek,X km futás,kerékpározás nehéz terepen,...

Elbeszélésből tudom,hogy Nagy Gábor (hajdúnánási gyárigazgató ,sajnos már nincs közöttünk) a felkészülés jegyében és a jobb kondi érdekében Nánásról Hajdúdorogra a mamájához az újonnan megvásárolt sport szerelésében futott ,amit persze eddig soha nem tett, - hiszen vállalati sofőr és kocsi szállította mindenhová - amikor a mama meglátta, elsápadt és kezét összecsapva csak annyit kérdezett.

- Mi van kisfiam ,hát kirúgtak azok az amerikaiak?

Szóval ez egy új karrier kezdete volt!

Volt persze ettől nagyobb félsz is bennünk,hiszen mindenki kapott mega mellé egy amerikai kollégát segítségül, ikertestvért (twin)akivel a felkészülés idején a nap 24 órájában családi programokat is beleértve együtt lehet majd. Nekem egy Steve Demeter nevű GE partner jutott és már előre örültem,hogy nem kell majd egész nap angolul beszélnem. Nagyot csalódtam azonban ,mert Stevenek csak a rokonai voltak magyarok és Ő egy kukkot nem beszélt magyarul. Így hát fel kellett kötnöm nekem is.

Az első pár nap nagyon mértéktartóan telt,mert az amerikaiak csak távolról nézték a "vasfüggöny" mögül érkezőket,minket. Azután mintha megtörni látszott a jég,amikor beütött a baj.

Budapesten Kevin Gallimore lakásába betörők jártak és hát Kevin ellenállásába ütköztek.

Nem hagyta magát,persze ehhez megvolt a kosárlabdás termete és harci kiképzése is.

Éppen amikor már elkezdtünk picit egymással beszélgetni a GE kollégákkal és Twin/ikertestvérekkel, az egyik reggelen a legnagyobb szájú GE kollegina halott sápadtan lépett a terembe és közölte,hogy Kevint Budapesten leütötték és eltörött az állkapcsa.

Mondhatom megint lefagyott minden!

Lassan,de nagyon lassan azonban kezdett minden jobbra fordulni. Úgyhogy Steve meghívott egy magyarok vezette sütődébe,hogy majd megmutatja milyen is a jó almás pite. Miközben Ő elfoglalt volt a vásárlással,én magyarul szóba elegyedtem a tulajjal,aki örült,hogy magyar szót hall és a lelkemre kötötte,hogy ebből ne egyek,mert ez az almás pite azért már jó ideje a fagyasztóban várja,hogy megvegyék és csak felmelegítik az ártatlan vásárlóknak.

Nem győztem dicsérni a pitét,de amikor hazaértem süttettem a feleségemmel igazi pitét és egy kiutazóval elküldtem Steve-nek.

Remélem érezte a különbséget!

Voltak persze más programok is ,amikor a Tözsdével ismerkedtünk. Mi persze egy emeleti ablakból figyeltük a nagy kavalkádot ami a "parketten" történt. Tumultus, kiabálások és őrjöngések alul,persze csak nekünk és töméntelen cetli a padlón,amire már gondolom nem volt szüksége senkinek. Egyszer csak Nagy Gábor (hajdúnánás,gyárigazgató) sodródott mellém és felém fordult.

-Kérdezhetek tőled valamit?

Nem kis büszkeség öntött el ,hiszen akkor éppen pénzügyes lévén,(végzettségem is ez volt) gondoltam tudok valami érdekeset mondani majd Gábornak a Tőzsdéről.

-Ki a fene fogja majd összeszedni azt a sok papírt a parkettről,kérdezte Gábor.

Hát ennyit a szakmáról!

Búcsúzáskor Steve megkért,hogy segítsek megkeresni a rokonait Magyarországon,vidéken. Hazaérkezésem után nagy lelkesedéssel fogtam a kereséshez. Több hetes templomi anyakönyvi kutatások meg is találtam a rokonokat,akik örömmel vettek tudomást a jó hírről.

Később tudtam meg,hogy a magyar rokonok szinte megszállták,bombázták a magyar-amerikai rokont én pedig többet nem kaptam mailt Steve-től.

Hát ennyit a barátságról!