Csere - bere a Gépszerkesztésben

Valamikor réges-régen - a hatvanas évek elején - a VTG Gépszerkesztésében, hasonlóan más munkahelyekhez a hangulat és a munkatársak egymáshoz való viszonya teljesen más volt, mint a mai rohanó világunkban. "Ismertük" egymást. Tudtunk a többiek gyáron kívüli gondjairól és nekünk is meg volt a saját problémánk. Ennek ellenére, a nap mint nap együtt töltött időt, mégis inkább a vidámság jellemezte, mintsem a "hivatalos", feszült, ideges légkör.

A mi kis csoportunk - minden szempontból - egy nagyon jó csapat volt. A szuper konstrukciós megoldásokat produkáló Gaál Ottó, a kiváló szervező és írói vénával megáldott Kutas Péter és a feltalálói tehetségét bontogató Kerényi István, volt a három "húzó" ember. Ők tervezték, konstruálták az új berendezéseket. Azonban egyiküknek sem kellett kétszer szólni, ha a rajzok készítésnél szükség volt a segítségre. A részletszerkesztői feladatokat, a precíz és gyors - technikus - Székelyné Hédi látta el, és végül a csoport aranykezű rajzolója Koltai Margit, a Babszi.

Jómagam - Fleischer Bertalan főkonstruktőr jóvoltából - nemcsak új megoldások kigondolásával és papíron rögzítésével töltöttem a drága időt, én voltam Gépszerkesztés "mindenese". Nekem kellett részt vennem a Forgácsoló műhely mindennapi selejtanalitikáján. Szinte napi elfoglaltságom volt, megfelelő pótlást javasolni, ha nem tudták - az Anyaggazdálkodáson - a dokumentációban előírt anyagot biztosítani. Ehhez még hozzájött, hogy legtöbbször nekem jeleztek, ha a Technológia vagy a GYEK munkája során valamilyen dokumentációs probléma adódott. Ebből következett, hogy majdnem annyi időt töltöttem a szobán kívül, mint a rajztábla mellett. (Okos húzás volt - a Fleischer részéről - mert így csak egy embert "rángattak" csipp - csupp ügyekben, a Gépszerkesztés többi tagja csak akkor lett igénybe véve, ha az általuk patronált témával valamilyen komolyabb gond adódott.)

Az egyik reggel, mindjárt a munkakezdés után - még a tábla mellett ültem és a csőhúzó sor kályhájának korszerűsítésén gondolkodtam - Babszi elém állt.

• Nem igazság, hogy én egésznap a táblánál dolgozom kis pénzért, te meg csak mászkálsz, sokkal nagyobb fizetésért. Én is el tudnám vezetni a csoportot. Nem nagy ügy!
• Kérlek. Ha úgy gondolod, cserélhetünk. Azt hiszem nekem nem lesz problémám a rajzolással.
• A fizetést is?

A többiek - a háta mögött - integettek, cseréljek. Ők benne vannak a játékban, jó móka lesz.

• Az csak természetes. Ha komolyan gondolod, szólok a Fleischernek és már is cserélhetünk.
• A többiekkel mi lesz?
• Azok végzik a munkájukat és ha te - mint a csoportvezetőjük - utasítod őket - szó nélkül - azonnal ugranak.
• Akkor most cserélhetünk?
• Máris oda ülök, csak előtte szólok a Fleischernek.

A főkonstruktőr partner volt. Megígértem, hogy nem lesz semmi probléma. A Gépszerkesztésben dolgozókon kívül, senki sem fogja észrevenni a "cserét". Úgy sem fog egy, két napnál tovább tartani.

Átültem és folytattam a Babszi által megkezdett rajzot. A "csoportvezető" le-fel sétált, mindenkihez odament "megnézni" hogyan halad. Közölte, hogy mindenkitől komoly munkát vár el és nem engedi, hogy leégessük a Gépszerkesztést. "Engedélye nélkül", senki sem hagyhatja el a munkahelyét.

• Egy kicsit szigorúbb vagy mint a Laci. Jegyezte meg a Kutas. De új seprő jól seper és reméljük meg lesz az eredménye is.

Tíz óra előtt pár perccel a Hédi megszólalt:

• Laci! Nem kellene a selejtanalitikára menned?
• Nekem? Egy rajzoló mit keresne ott? Majd a Főnök.
• Ottó menjél te, de siess! Nem szeretném, ha elkésnél. Így a "csoportvezető".

Pár perc múlva a Péter jelentkezett és engedélyt kért, hogy lemehessen a Szivattyúsokhoz, mert valamilyen dolga van ott. Megkapta az engedélyt és elment. Nem telt el sok idő, a Szerszámszerkesztésből telefonáltak, zsűrizést tartanak és kérik, menjek át. A Főnök intézkedett és a Kerényit küldte. (Nem volt megszervezve, de "szerencsémre" az átlagosnál jóval nagyobb "forgalom" jött össze.) Azután az Anyagosok telefonja következett: Sok anyagutalásnál kell helyettesítő megoldást - még ma - jóváhagyni. A Hédi kapta a megbízatást és ment. Ketten maradtunk. Magamban reménykedtem, hogy a GYEK is jelentkezni fog. Nem csalódtam.

• Légy szíves menj le a GYEK-be.
• Én a rajzoló? Ahhoz én kevés vagyok. Menj te. Te vagy a csoportvezető. Nem kell félned, egyedül is megleszek.
• Ne csináld ezt velem. Legalább adj tanácsot.
• Telefonálj valamelyik beosztottadnak, ha végzett menjen oda.
• De mi lesz, ha még jelentkezik valaki?
• Van rá esély. A technológusok, meg a szerelők is szoktak segítséget kérni. De majd te lerendezed. Nem égetheted le a Gépszerkesztést.
• Nem cserélünk vissza?
• Hogy képzeled? Egész jó itt üldögélni. Nem kell kapkodnom, rohangálnom, nyugodtan húzhatom a vonalakat. Ez a nyugalom minden pénzt megér. A cseréből adódó - szerintem nem is olyan jelentős - anyagi vesztességet, majd újítási munkák rajzolásával pótolom.

Láttam, hogy könnyeivel küszködik, de gondoltam ebédig nem "kegyelmezek". A Fleischer, oly annyira vette a lapot, hogy megjelent és feltette a kérdést.

• Babszika! Mi a véleménye, mikor lehet a temperáló kályha zsűrizését megtartani?
• Drága Fleischer elvtárs! Nagyon szépen kérem, legyen szíves szóljon rá, hogy engedjen vissza a helyemre.