Derült égből villámcsapás: Vizsgáztatás Novgorodban

A TUNGSRAM a félvezetők tekintetében (is) részt vett a KGST műszaki együttműködésben, de ezen kívül számos országgal volt kétoldalú félvezetős kapcsolata. Főleg a csehszlovák TESLA konszernnel volt szoros a kétoldalú érdek, különösen annak pöstyéni gyárával – főleg miután a TESLA PÖSTYÉN igazgatója Pfliegel Péter volt, egy szlovák-magyar (vagy magyar-szlovák), akinek testvére Budapesten lakott. Emiatt aztán Pfliegel valamennyi hivatalos magyarországi kiküldetése egyúttal családi találkozó is volt.

Szovjetunióban a mikroelektronika a zárt (katonai) témák közé tartozott. Egyedül a leningrádi Szvetlána Egyesüléssel volt a szovjet oldal által engedélyezett kétoldalú műszaki együttműködésünk – velük viszont kiváló volt a kapcsolat, főleg a két vezér, Dienes és Filatov kölcsönösen mély barátsága miatt. Az együttműködés jelentősen meghaladta a formálisat (és a szovjet részről engedélyezettet), de Filatov egy olyan magas rangú potentát volt a szovjet kormányzati berkekben, hogy ezt – bár fogcsikorgatva, de – tudomásul vették az Elektronikai Ipari Minisztériumban Moszkvában. A TUNGSRAM Filatovot arra is "felhasználta", ha másokkal akart kapcsolatba kerülni az oroszoknál; és ő mindenben segített. A delegációk cseréje rendszeres volt; én is gyakran jártam náluk még fejlesztő mérnök majd vezető technológus illetve konstruktőr (azaz egy adott típus-család fejlesztéséért felelős osztályvezető-féle) koromban. Germánium ultranagyfrekvenciás mesa tranzisztorok volt a területem. A Félvezető Fejlesztési Főosztály akkori vezetője dr. Giber János volt, egy kiemelkedő vezetői és szervezői képességű szakember. Igaz, Giber gyakran tévedt a "szürke zónába", vagyis a lényegében számára már szabálytalan, hatáskörét bőven meghaladó területekre. (Mit tévedt, direkt ment… "A cél szentesíti az eszközt" meg "aki mer, az nyer" gondolhatta. Ez is lett a veszte, ezért váltották le a főosztályvezetői posztjáról: KGST üléseken is, kétoldalú kapcsolatokban is olyan vállalásokat tett a TUNGSRAM nevében, amilyenekre semmilyen jogosítványa nem volt…)

Egy alkalommal Giber egy marék tranzisztort nyomott a kezembe: "Nézzétek meg, milyenek" – mondta. "Orosz ultranagyfrekvenciás germánium tranzisztorok."

Szakács Benő barátommal nekiálltunk a méréseknek és alaposan "megnyaggattuk" a mintapéldányokat. (Benő a Méréstechnikai Labor kiemelkedő tudású szakembere volt; ő felelt a germánium mesa tranzisztorok vizsgálatáért és ilyen minőségében rengeteget dolgoztunk együtt; ő lett később a legkedvesebb munkatársam és műszaki vezér-helyettesként ment tőlem -ti. a Vishay Hungary-ból - nyugdíjba. Nagyképűen azt is mondhatnám, hogy ő volt az én Horváth Pálom…)

A minták nagyon jók voltak, de egyes paraméterekben jelentősen elütöttek mind a gyártott, mind a fejlesztett típusainktól. Emiatt a minták vizsgálata inkább műszaki érdekesség volt, semmint komoly gondolat-generátor. Mindazonáltal, számos paramétere kiemelkedő volt; jó lett volna tudni, hogyan gyártják. "Novgorodiak gyártják; majd szólok Filatovnak, hogy a legközelebbi utatoknál intézzen el maszekban egy kétnapos novgorodi látogatást."-mondta Giber. Novgorodi Félvezetőgyár?! Soha nem is hallottunk róla… (Meg Giber meg Filatov… Ugyan kérem, dehogy… Megkérte Dienest, aki kiszólt Leningrádba)

Mentünk legközelebb Benővel Leningrádba. Filatov tudott a novgorodi terveinkről és el is intézte, hogy fogadjanak két napra.

(Szovjetunióban/Oroszországban két Novgorod van: Nyizsnyij Novgorod vagy ahogy akkor hívták: Gorkij, Moszkvától keletre és Novgorod Velikij, a híres Novgorodi Nagyfejedelemség székhelye az Ilmeny tó partján, a Kijevi Rusz elődje - kortársa. Novgorod Velikij (=Nagy Novgorod) Leningrádtól (Szentpétervártól) 190 km-re délre fekszik. A Szvetlána adott egy kocsit meg még egy kísérőt is, hogy intézzük el a dolgunkat Novgorodban. )

Megérkeztünk a Novgorodi Félvezetőgyárba, ahol elmondtuk, honnan jöttünk és műszaki együttműködésről szeretnénk tárgyalni. "Senki se ér rá, de azért, ha már itt vannak, üljenek le és várjanak"- mondták. Hát, elég jeges fogadtatás volt, nem mondom… "Elvtársak között" abszolút nem szokványos… Mi hát leültünk és vártunk. Egy órát. Kettőt. Hármat…Ránk se bajszítottak… Végül jött valaki és leült velünk szemben, láthatóan dühösen, feldúltan. "Maguktól itt járt valami Giber"- sandított a kezében tartott névjegyre – "és azt mondta, hogy a TUNGSRAM megrendelést fog küldeni többszázezer darab mesa tranzisztorra. A megrendelést azóta is várjuk, de se híre, se hamva…És most maguk azért jöttek, hogy mondjuk el, hogyan csináljuk ezeket a tranzisztorokat, mert el akarják tanulni…?! Ezt, hogy képzelik maguk…?!" –mondta villogó szemmel.

"Szó megszakad, hang fennakad, lehellet megszegik" Ilyen képtelenül kellemetlen helyzetben még sose voltam (meg azóta se…) Be kellett látnom, hogy jogos a partner dühöngése (egyébként be se mutatkozott; azóta se tudom, kivel tárgyaltunk.) Giber nekünk egy szót se szólt az ígéretéről, de ha szólt volna, se mi lettünk volna az érintettek és illetékesek (meg nem is ő), hanem a kereskedők. De minket Giber tényleg azért küldött, hogy hozzunk jó ötleteket a mesa gyártásból… Se köpni, se nyelni… Erre a szituációra teljesen felkészületlenül érkeztünk. Csak azt tudtuk Benővel, hogy a TUNGSRAM renoméját (meg a sajátunkét) valahogy meg kell menteni.

A tárgyaló partner végül azt mondta: "no jó, Filatov kedvéért összehozom magukat a mérnökeinkkel, itt a tárgyalóban". (Novgorod önálló volt, Nem voltak Filatov beosztottai, nem is tartoztak a Szvetlánához.) Jött három műszaki és nekiálltak vizsgáztatni bennünket az ő tranzisztoraikból. Két szerencsénk volt: egyrészt a Philipstől is megrendelést vártak (de tőlük komolyat…) és jól jött nekik a semleges vélemény, másrészt pedig Benővel olyan alaposan megvizsgáltuk a mintáikat (színtiszta szakmai érdeklődésből - bár… lásd lejjebb…) ahogyan mintát még soha nem vizsgáltunk. Olyan paramétereket is mértünk, amiket soha senki: parazita kapacitásokat, a kivezetések addicionális – nanohenry - nagyságrendű- szórt induktivitását, a négypólus - paraméterek frekvencia-menetét, a teljesítményerősítés áramfüggését, stb. stb. Ezeket a paramétereket ők maguk se mérték (mi se a miénken) és ez érdekes volt a számukra. A vezér-motívumunk az volt, hogy a tranzisztoraik rejtett paraméterei miatt a mi alkalmazásunkban az ő eszközeik nem jól működnek. (Az ilyenre mondta Giordano Bruno egykoron: "Se non e vero, e molto ben trovato" – ugyan nem igaz, de nagyon jól hangzik… Legjobb tudásunk szerint soha senki nem akart - Giber se – orosz tranzisztorokat a TUNGSRAM gyártmányai helyett alkalmazni.) Szerencsére nálunk volt egy csomó mérési eredmény és diagram az ő eszközeikről és sikerült nekik bebizonyítani, hogy sajnos nem tudjuk a tranzisztoraikat használni, itt vannak az okok, mi igazán akartuk…

Az egész napos vizsgáztatás után végül megenyhültek. Na annyira nem, hogy a gyártást is megmutassák meg mi is kérdezhessünk, de legalább már felöklelni nem akartak bennünket… Meg azért arról is megbizonyosodhattak, hogy műszakiként mi is értünk a tranzisztorokhoz… (Benő egyébként kiváló partner volt, mint később is mindig. Sok speciális paraméter mérésénél -amiről a novgorodiak nem is igen hallottak; ez nem volt rutin, mint ahogy minálunk se - Benő szinte kiselőadást tartott a paraméter méréstechnikájáról, én meg kiegészítettem a paraméter és a gyártástechnológia összefüggéseivel és a paraméter lehetséges konstrukciós okaival. Azt is be kell vallanom, hogy a szakmai alaposságon túlmenően volt egy további, önző célom is a rengeteg vizsgálattal: akkor dolgoztam a doktori disszertációmon és jól mutatott a rengeteg mérési adat között egy idegen, de nem a szokványos (Siemens, Philips) hanem szovjet eredetű parti eredménye…)

A végén szinte barátokként váltunk el, sőt egyikük meghívott haza hozzájuk egy vacsorára. Ez óriási szó volt... A finom vacsora közben a házigazda csakúgy mellékesen megkérdezte: Szent István után ki is volt a mi királyunk, Aba Sámuel…?! Szinte keresztül estünk a szánkon, annyira eltátottuk…Kiderült, hogy a házigazda hobbija a magyar királyok története…Na, itt meg a történelem-szeretetem segített ki a bajból és egy igen jót diskuráltunk a magyar régmúltról… (Aba Sámuel utódja, I. András király a kijevi Bölcs Jaroszláv nagyfejedelem egyik lányát, Kijevi Anasztáziát vette feleségül. Én meg Kijevben végeztem, ezért a történelemnek ez a szála se volt teljesen ismeretlen…) Később vendéglátónk leemelt egy érdekes könyvet a polcáról - az Északi sarkról szólt; egy útleírás volt, benne többek között egy jegesmedvével való izgalmas "találkozásról". Házigazdánk a falra mutatott, egy óriási fehér jegesmedve-bundára: "ő volt az"… Kiderült, hogy a könyv az ő kalandjairól szól. Egyik ámulatból a másikba estünk…

Másnap aztán mentünk vissza a Szvetlánába. Útközben a kisérőnk, az ottani NKF egyik fiatal vezetője azt mondta: "Hát srácok, le a kalappal… Ilyen helyzetben még és se voltam, de derekasan megálltátok a helyeteket, kivágtátok magatok a csávából…" Mi csak nyeltünk egyet Benővel; meg 18 éven felülieket mondtunk egymásnak Giberről… No jó, műszaki együttműködés egy darab se, gyártási titkok ellopására sem került sor – soha többet nem is voltunk Novgorodban és semmi kapcsolat se alakult ki köztünk – meg persze rendelés se ment egy darab tranzisztorra se – bár szerintem Giber nyilván csak blöffölt, amikor óriási vásárlást ígért… De legalább a kutyát nem uszították ránk… Végül is nem maradtunk szégyenben; a vizsgán jó eredménnyel átmentünk.

Ez a horror-sztori is egy volt azok sorában, amikből megtanultam: alapos felkészülés nélkül, majd-lesz-valahogy-alapon tárgyalásra – soha…

Benővel még sokáig emlegettük borzongva a novgorodi vizsgázást…