Dienessel együtt vagyunk egy tárgyaláson és nem Ő tárgyal

Ez a történet valójában nem is Tungsram-sztori, csak annyiban, amennyiben Dienes Béláról, a Vezérigazgatóról szól...

Én nagyon szerettem és tiszteltem Dienest. Nem becsülöm a "meghalt a király, éljen a király" forgási sebességű embereket, bár volt belőlük éppen elég az Izzóban is. (Ők azt hitték, az utódnál úgy érhetnek el jó pontot, hogy az elődöt pocskondiázzák... Nem tudom, mivel szolgáltam rá, de Dienes előttem - nekem - egyszer őszinte véleményt mondott Demeter Karcsiról, amikor még Dienes volt a vezér. Áradozott róla; rendkívül magasra értékelte; egyetlen negatív szó se hangzott el Karcsiról. Furcsa párhuzam, hogy jóval utána, amikor meg már Karcsi volt a vezér, ő is megnyílt egyszer előttem és részletes véleményt mondott Dienesről. Semmi kritika, semmi pocskondiázás, csak dicséret... Szóval Demeter és Dienes egyáltalán nem voltak ellenségek, ellenlábasok, sőt mindketten igen nagyra becsülték a másikat. Nem járt tehát jó pont az utólagos pocskondiázásért... Persze tény, hogy "mindenki másképp csinálja" - a két ember két stílus, két generáció volt. Én egyébként Karcsit is igen nagyra becsültem és sokat adtam a véleményére; a MEV vezérigazgatói székét is az ő tanácsára, sőt unszolására fogadtam el. Bizony, egyáltalán nem én ácsingóztam a posztért; én szerettem a Tungsramban dolgozni és feltételeket is szabtam, hogy a MEV-be menjek. A feltételeimet Kapolyi, az akkori miniszter elfogadta és teljesítette.)

Dienest a belgrádi magyar nagykövetség első beosztotti pozíciójába nevezték ki. Ez igen magas poszt; a nagykövet helyettese, Belgrád is jó hely, szóval mindenki irigyelhette őt - Dienes mégis rosszul érezte ott magát - ezt is őtőle magától tudom. Hiányzott neki a pörgés, az aktivitás, a napi kihívások, a stratégiai tervezés. Én akkor már a MEV vezérigazgatója voltam és igen szoros, szinte baráti együttműködést alakítottunk ki a Nis-i Elektronska Industrija (EI) jugoszláv óriáscéggel. Ment a vezérkar Nis-be tárgyalni - a vezérkarban csupa volt izzós: Telegdy Gyuri, Zanati Tibor, Zachár Pista - egyedül a műszaki vezér-helyettes, Wollitzer Gyuri volt a nagyon szívesen befogadott és hatalmas tudású "kakukktojás", a volt HIKI-s. Dienes tudott a MEV-EI Nis kapcsolatról és a soron következő tárgyalásról is.

A legelső meglepetés akkor ért, amikor Dienes fogadott bennünket a belgrádi pályaudvaron. (Vonattal mentünk és ő kijött elénk; erről a szándékáról nem is tudtunk.) Ez kimondhatatlanul nagy és váratlan megtiszteltetés volt - a nagykövetség első beosztottja fogadja a MEV küldöttségét... Nem tudtam hová lenni a meglepetéstől; csak álltam egyik lábamról a másikra... Számomra Dienes mindig "az én Vezérigazgatóm" marad és most ő a fogadó küldöttség, aki a tiszteletünkre kijött a pályaudvarra... Hallatlan volt...

Aztán a még hatalmasabb meglepetés akkor ért, amikor azt mondta, hogy szeretne csatlakozni a delegációhoz és ő is jönne Nis-be, engedélyezem-e... Még hogy én és még hogy engedélyezem -e... Naná; szóhoz se igazán jutottam.

Aztán a meglepetés (és megtiszteltetés) csúcsa a tárgyaláson jött el. Ültünk az asztalnál a szokásos módon, Dienes középen, mellette én, mellettem sorban a MEV-esek; szemben a (Dienes, a nagykövetségi első beosztott megjelenésétől elájult) Nis-i vezérkar, akiket egyébként nagyon jól ismertünk és a szakmai kapcsolatnál messze többet jelentettünk egymásnak. És elkezdődött a tárgyalás (angolul). A nisiek köszöntöttek bennünket, elmondták a mondókájukat, én lefordítottam Dienesnek és vártam. (Máskor, korábban is így volt: mellette ültem és fordítottam neki. Most is vártam, hogy ő majd felel és én fordítom.) De Dienes nem szólalt meg. Csönd; aztán Dienes mosolyogva odasúgta: "Béla, te vagy a delegáció vezetője, te tárgyalsz."

Bevallom, elvesztettem a fejem. Mintha azt hallottam volna, hogy hirtelen három szemem és öt fülem lett... A szituáció ellenkezett minden korábbi tapasztalatommal: ha Dienes ott van, ő tárgyal. Dadogva mondtam valamit angolul és aztán csak lassanként került normális kerékvágásba a dolog: Dienes ott ült az asztalnál (én vagy valaki közűlünk természetesen fordított neki) és én tárgyaltam... A helyzet teljesen hihetetlen volt... Eszemmel persze rögtön felfogtam a szituációt, de érzelmileg sokkal lassabban tudtam átállni. Aztán természetesen elmondtam a nisieknek az én kezdeti lámpalázam okát, jót derültünk rajta és a nisiek is értékelték Dienes gesztusát. Egy első beosztott miniszternél alább senkit nem kísér el, én meg még csak rövidnadrágos vezérigazgató voltam... Dienes jelenléte óriási presztízs - növekedést jelentett a számomra.

Az Elektronska Industrija-val egyébként nagyon szoros műszaki kapcsolatot alakítottunk ki és ebben Dienes is sokat segített. A kapcsolat olyan volt, mint a Tungsram és a leningrádi Szvetlana Egyesülés között volt annak idején és ennek a hőfokát is, mint ott is, a két vezér baráti kapcsolata határozta meg. A nisi mikroelektronika sokkal magasabb színvonalú volt, mint a magyar (Tito el nem kötelezett politikája...! Szabadon jártunk-keltünk például az EI Honeywell által szállított, felszerelt és betanított, komplett számítógép-gyárában -ahol nem az R10-et gyártották...)

A kapcsolatépítésnek volt egy további rétege is a MEV számára és ebbe szándékaim szerint a Tungsram dolgozói is bevonhatók lettek volna: közismert volt a Tungsram és az ő fonyódi üdülője (ebből egyébként egy épületet a MEV megörökölt) és én azt szerettem volna, ha ilyen üdülési lehetőségeket alakítunk ki Jugoszláviában is. Az EI Nis-nek volt egy nagy üdülője a világhíres szerbiai téli üdülőhelyen, a Kopaonik-ban és elvittek oda, majd elmentünk megtekinteni a tengerparti üdülőjeiket is - már azon a ponton voltunk, hogy megállapodást írunk alá, hogy mi utaztathatjuk a mi dolgozóinkat (meg az izzósokat; lám azért a szívem mélyén izzós is maradtam...) az EI üdülőibe ők viszont a sajátjaikat a mi fonyódi üdülőnkbe - de végül is ezt a lépést, sajnos, elsodorta az idő...

A Nis-i kapcsolatunkkal aztán igazán úttörő lépésre szántuk el magunkat: a történelem első jugoszláv-magyar közös "vállalatát" (no jó, nem vállalatát, hanem annak a kisöccsét) a MEV és az EI Nis hozta létre... A budapesti Parlament kupolatermében írtuk alá az alapító okiratot; óriási csinnadratta volt, TV kamerák kereszttüze, magas beosztású magyar és jugoszláv állami tisztviselők hada és én, a rövidnadrágos vezérigazgató... Addigra túl voltunk az első szovjet-magyar vegyesvállalat, az Intermos RT alapításán; azt is én hoztam létre, de ott se volt ekkora cécó. Igaz, azt a folyamatot meg maga Gorbacsov kísérte figyelemmel személyesen... (És hogy milyen jó mag volt az Intermos, ami szárba szökkent: emiatt a lépés miatt van még ma is - persze sok átalakulás után - mikroelektronika Magyarországon.) A nisi kezdeményezéseinket meg szétzilálta a rendszerváltás és a jugoszláv események. Dienes pedig egészen nyugdíjba vonulásáig segítette a jugoszláv kapcsolatainkat (Nis, Banja Luka, Zágráb, Iskra Trbovlje) és még sokszor találkoztam vele.