Dinasztikus remények

Amikor a Tungsram eseményein, történetein elmélkedünk, ne feledkezzünk meg a piaci sikerek fontos külföldi elősegítőiről sem. Méltánytalan lenne, ha a nyugat-európai érdekeltségek (fiókok) vezetőit, vagy akár egyéb munkatársait nem tekintenénk családon belülinek.

Mindig Nyugat-Európa volt a Tungsram fényforrások legfontosabb piaca. A legtöbb országban az Aschner-időktől fogva fiókvállalatok létesültek és biztosították a Tungsram piaci jelenlétét. A világháború után ugyan veszteségek érték a szervezetet, de mégis az érdekeltségeknek köszönhető elsősorban az ismételt, fokozatos felfutásunk.

A Tungsram érdekeltségeket az adott országokból kiválasztott vezetők igazgatták. (Később előfordult, hogy magyar kiküldött vette át a pozíciót.) A hatvanas évek végén vettem részt először un. fiókigazgatói konferencián, melyet Újpesten, a kereskedelmi igazgató tanácstermében tartottak. A hátsó sorban ülve is megtiszteltetve éreztem magam, s az elfogódottságot tovább tetézte, hogy a fiókvezetői kar csupa idős, sokat próbált üzletemberből állt.

Az említett fiókvezetői értekezlet László Francival és felismerhetetlenül fiatalon velem.

Szerencsére a hetvenes években és a nyolcvanas évek elején fiatalabb generáció váltotta fel a régieket. Az igazsághoz tartozik, hogy ezekben az időkben nem mindenki számára számított túlságosan vonzónak a "kommunista blokk"-ba tartozó céghez csatlakozni, bár - legalább a közvélekedésben -a Tungsramnak emlegetett vállalat neve alapján nem tűnt magyarnak.

Mindenesetre fiókvezetői utánpótlást nem volt egyszerű feladat biztosítani. Ezért is történt meg pár esetben, hogy idős és visszavonulni készülő vezetők családon belüli jelölteket pártfogoltak.

Ez itt most nem történetírás. Nem értékelek, nem ítélkezem. Érdekességként mutatok be néhány esetet és ismertetek meg néhány olyan tungsramost, akiket a mai olvasóközösségből kevesen ismerhettek.

1./ Spanyolország

A történet Egyiptomban kezdődött. Walter Orowetz évek óta képviselte a Tungsram érdekeket Kairóban. Egy vérbeli, keleti stílusú kereskedő. Tankszerű test, lehengerlő modor, alapjáraton is sok decibeles hangerő.

Ámde a Szabad Tisztek puccsa után 1954-ben Nasszer ezredes került hatalomra. Megkezdődött az államosítás, a nacionalizálás, a külföldi érdekeltségek kiterelése az országból. A Tungsram képviseletnek is csomagolnia kellett.

Orowetz felajánlotta az Egyesült Izzónak, hogy áttelepül Spanyolországba - ahol még nem volt fiókunk - felépít egy Tungsram érdekeltséget és bevezeti termékeinket a nem csekély spanyol és portugál piacra. Madrid közepén, a Gran Via-n nyitotta meg az irodát és évről-évre növelte kivitelünket.

Mikor Förstner Lászlóval a hetvenes években Spanyolországba látogattunk gép ügyben, tapasztaltuk, hogy a fiókot "one man" show-ként működteti, ő maga volt a gépírónő, az adminisztrátor, az eladó és az igazgató. (Csak a raktáros nem.)

Orowetz úr nemzeti hovatartozása rejtély volt, idős kollégák is csak annyit sejtettek, van benne egy kicsi lengyel, egy kicsi arab, egy kevés olasz... Sose tapasztaltam máshol hasonlót - olasz feleségével úgy kommunikáltak, hogy egy mondatot spanyolul vagy angolul indítva, további nyelvekre áttérve fejeztek be.

Fiát, Gottfried Orowetz-et tanulmányai után gyakornokként az Izzó törzsgyárában taníttatta egy évig, ezt követően fél évet a Tungsram Austria-nál töltött. Felkészítette, hogy egyszer az örökébe lépjen. Következő lépés volt a fiú bekapcsolása a spanyol piaci munkába. Javaslatára alfiók létesült Barcelónában Gottfried irányításával. Évekig futott ez a párhuzamos piaci munka, egészen az idős Orowetz haláláig. Azt követően a junior lett a spanyol igazgató, a madridi iroda bezárt, az érdekeltség Barcelonában működött tovább.. Gottfried évekig vezette a céget. Egy idő után azonban az eredményeken szépségfoltok is mutatkoztak, ezért magyar igazgatót küldtünk ki, Gottfried pedig kereskedelmi vezető lett. Ez számára nem volt elfogadható, néhány hónap múlva távozott a Tungsramtól.

2./ NSZK - Dánia

Mindig is Németország volt a legnagyobb forgalmú piacunk Nyugat-Európában. Így folytatódott ez a háború utáni évtizedekben is Nyugat-Németországban.

Ahogy a német Tungsram vállalat kialakult, nem volt szokványos. Háború előtt önálló képviseletek dolgoztak a német tartományokban, a legfontosabb városokba telepedve, saját raktárakkal. A háború utáni újjászerveződés végül egy központi Tungsram céget hozott létre Frankfurtban, a Hohenstaufenstrassén. De érdekes módon a korábbi képviseletek jogi személyiség nélkül többnyire megmaradtak a nagyvárosokban, s megmaradtak raktáraik is - a jóval későbbi racionalizálásokig.

Tungsram Frankfurtot egy ideig társigazgatók, Holstein és Wegener urak vezették, ahol Holstein volt a primus inter pares, Wegener a gazdasági-pénzügyi témákat felügyelte. Wegener halála után Holstein úr egyedül felelt a német tevékenységért.

Paul Holstein már a 40-es években is Tungsram képviselő volt, hozzáértő, nyugodt, visszafogott stílusú úriember. Az összes Tungsram fiókigazgató közül ő volt a legtekintélyesebb, Budapesten is a legelfogadottabb vezető a 60-as években, egész a 70-es évek közepéig, nyugdíjba vonulásáig.

A 70-es évek elején sürgőssé vált a dániai érdekeltség élére új igazgatót találni, az időskorú addigi vezető, Steiner Pál utódlására. Ő maga nem mutatott nagy igyekezetet, ezért a téma felmerült más fiókigazgatókkal folytatott beszélgetésekben is. Holstein úr megkereste a budapesti illetékeseket és javasolta fiát, Horst Holsteint dán igazgatónak. Az ifjú Holstein megfelelő felsőfokú képzés után karrierje elején járt - és volt egy speciális előnye: Dániából nősült.

Ő lett az új igazgató és nagy elánnal látott munkának. Néhány éven belül felfuttatta a Tungsram termékek forgalmát. Persze a konkurencia is résen volt, be kellett látnia, további látványos forgalom növelésre nincs esély a fényforrás piacon.

Tungsram Koppenhága további forgalom felfutását profilidegen termékek importjában és terítésében látta. Ez a kísérlet azonban nem volt sikeres. Tungsram Budapest igazgatósága 1979-ben úgy döntött, hogy megválik az igazgatótól.

3./ Belgium

Tungsram Brüsszel is a régi érdekeltségekhez tartozott, a 30-as években alapítottuk. Ugyanúgy, mint más országokban, ott is egy sokat próbált, idős igazgató működött, váratlan haláláig. Monsieur Trippaers-t sürgősen pótolni kellett, így került a cég élére a 60-as évek végén Gaston Byn, egy szintén régi Tungsram motoros, aki hosszú éveket dolgozott a cégnél értékesítőként. Byn nagy megtiszteltetésnek élte meg kinevezését és valami vallásos imádattal tekintett a Tungsramra. Később megkapta becenévnek: Monsieur Tungsram!

Vezetésével folytatódott a cég addigi sikeres működése. Mintegy tíz-tizenkét éves igazgatói működését követően, saját kérésére, egészségi problémái miatt nyugdíjba kívánt vonulni. Felmerült az utódlás kérdése.

Gaston Byn-nek nem volt fia. Viszont volt egy férjezett leánya. A vő szintén egy kereskedelmi vállalkozásnál dolgozott értékesítési területen - igaz, a textiliparban. Nem nehéz kitalálni, Monsieur Byn őt javasolta azzal a kiegészítéssel, hogy személyesen is segít a betanításában. Igy lett Tungsram Brüsszel új igazgatója William Barbier. Agilis, értelmes fiatal, aki képes volt a korábbi trendet folytatni és pozícióban maradt a GE akvizícióig és azon túl is néhány évig.

William Barbier beszél Tungsram Brüsszel 50 éves jubileumán a brüsszeli Atomiumban, mellette Demeter Károly

Ezekről eszembe jut egy történet, amit az egyik, iraki szerelésen részt vett kolléga mesélt: Egy ügyetlen helyi munkásra rákérdezett -

- Mondd te tényleg villanyszerelő vagy?

- Persze.

- Mutasd meg már egyszer a szakmunkás bizonyítványod.

- Olyanom nincs.

- Hát akkor mitől vagy te villanyszerelő?

- Hogyhogy mitől? Már az apám is villanyszerelő volt.

Hogy mi a tanulság?

Nem érdekesek a rokoni szálak. Minden pozícióban az egyénnek kell bizonyítani alkalmasságát.