Durchmars*

A hatvanas évek végén történt, az Egyesült Izzó Mintagépgyárában, ami akkor még a Szilágyi utca 26**. címen szerepelt, fiatal szakmunkásként kezdtem el dolgozni. Szerencsésnek mondhatom magam, mert a Czumpf Sanyi csoportjába kerültem, ahol kiváló szakemberek dolgoztak és emberileg is jó közösség volt. Az együtt töltött idő meghatározója volt fejlődésemnek. Az egyszerűbb feladatok után, hamar bedobtak a "mélyvízbe". A csoportban dolgozott Rissai Elek "Lexi"az egyik rutinos szerelő az Ő irányításával, többedmagunkkal, egy prototípus HM1-es közös hajtóművet szereltünk össze, durchmarsban.

Nagyon jól fizették a 36 órás*** műszakot, ahogy emlékszem, az első és második napi normál 8 órát órabérrel, a 16 túlórából az első két órát 25%-kal, a második két órát 50%-al, a többit 100 % számolták el. A feladat elvégzéséhez szükség volt egy "összeszúró esztergályosra", akinek a feladata a szerelés során felmerülő és szerelést segítő illesztések elvégezése volt. Erre a feladatra egy olyan kollégát jelöltek ki, aki az előző termelési tanácskozáson felszólalt, hogy "miért csak egyes esztergályosoknak van lehetősége összeszúró túlórázásra"? Ő is szeretne több pénzt keresni. Beceneve "Levescsont" volt, kisesztergán dolgozott, és sokszor mesélte, hogy kimegy az újpesti piacra, vesz egy kiló levescsontot és ragyogó vasárnapi húsleves lesz belőle.

A HM1 közös hajtóműnek az volt a feladata, hogy szinkronhajtást biztosítson a DBN1 beforrasztó és szivattyú automatának, az UO20 fejelőgépnek és az FF1 fejfűzőgépeknek. "Lexi" irányítása mellett elvégeztük a részfeladatokat, a reteszek illesztését a deklik felfúrását a csapágyak illesztését, az öntvényházak összeszerelését stb. "Levescsont" az illesztő gyűrűket és a dekliket az általunk megjelölt méretre esztergálta. A késő esti órákban jutottunk a szerelés legkritikusabb részéhez, az acél csiga tengely és a bronz csigakerék illesztéséhez.

A részleges szereléskor a tengelyek önmagukban simán forogtak, összeszerelve sajnos meg sem mozdultak. A csavarok fellazításakor a tengelyek egy kicsit eltávolodtak és így csak nagyon szorosan lehetett, kézzel áttekerni. A csigakerék a csiga tengely pontos központjában volt így az nem okozhatta a szorulást. A megoldás a három bekezdésű csigatengely átvágása volt, amire a kiseszterga alkalmatlan. Sikerült kulcsot találni a középeszterga szerszámos szekrényéhez, de a csiga átvágását "Levescsont" nem vállalta. Némi tanakodás után, (akkor még nem volt mindenkinek telefonja, sőt.) "Levescsont" egy kölcsön kerékpárral elgurult Fülöp Géza bácsihoz Újpestről, Mátyásföldre, akit felébresztett és megkérte jöjjön be segíteni.

Géza bácsi motorjával gyorsan beérkezett. A feladatot bonyolította, hogy az esztergapad gépi előtolása, nem volt azonos a rajzon szereplővel, így kézi rásegítéssel oldotta meg a feladatot. A mester megvárta az összeszerelést és a kipróbálást aztán hazament aludni. Véglegesre szereltük a hajtóművet, feltöltöttük olajjal, és reggel hat körül már ment a próbajáratás. Egy kicsit még melegedett, de az olajban majd hamar összeszoknak.

Ránk még várt egy délelőtti műszak, ahol fáradtan, de büszkén, hogy megbirkóztunk a feladatainkkal. Munka után aztán haza mentünk, én egy nagyot aludtam reggelig.

Ez a műszak sok mindenre megtanított: probléma megoldásra, kitartásra, szakmai hozzáértés fontosságára, szerénységre, sikerélményre.

Ha kisebb a szakmai tudásod, legyen nagyobb a szerénységed. Sajnos ezt a történetet már nem tudják sokan igazolni/megerősíteni.

*Durchmars (erőltetett menet, de a magyar megfelelőt egyszer se hallottam a gyárban) volt a neve annak a műszaknak, ami reggel 6 órakor kezdődött és másnap 14 órakor fejeződött be.

**Korábban a VTG-nek három portája volt, a főporta volt a Szilágyi utca 26-ban, amit később bezártak és a Fóti út 144-ben nyitottak az új főportát személy bejárattal.

*** Biztos volt valamikor a Durchmars idején reggeli és ebédszünet, de erre már nem emlékszem.